DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2787 szerző 35707 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Lázár Bence
  Otthon ebédeltünk
Új maradandokkok

Standovár Ágota: lakótelepi kerengő
Bakkné Szentesi Csilla: Idejétmúlt attrakció
Vajdics Anikó: Bulimia
Wesztl Miklós: nem adom a láb
Farkas György: Csapdák (jav.)
Tiszai P Imre: Egyetlen szentség (vált)
Bara Anna: az áldott jó ember ..
Petz György: Sorsodat
Bakkné Szentesi Csilla: Idejétmúlt attrakció -
Türjei Zoltán: Váróterem
FRISS FÓRUMOK

Zsuzsanna Grande 9 órája
DOKK_FAQ 16 órája
Duma György 1 napja
Kosztolányi Mária 1 napja
Szikora Erzsébet 1 napja
Wesztl Miklós 1 napja
Bakkné Szentesi Csilla 1 napja
Ilies Renáta 1 napja
Albert Zsolt 1 napja
Türjei Zoltán 1 napja
Standovár Ágota 1 napja
Nagyító 2 napja
Farkas György 2 napja
Tiszai P Imre 2 napja
Tóth János Janus 2 napja
Tamási József 2 napja
Vincze Sándor 3 napja
Fűri Mária 3 napja
Petz György 3 napja
Boris Anita 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Graffiti 1 órája
Ollram Csaba 2 órája
Jó, ha a vége jó 3 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 3 órája
Gyakorlótér 3 órája
nélküled 4 órája
az utolsó alma 6 órája
Gyurcsi 6 órája
Oswald Chesterfield Cobblepot 7 órája
Zúzmara 8 órája
kéretlen intimitás 8 órája
Conquistadores 10 órája
Seholsincs 11 órája
JÓ ÉJT! 15 órája
Bara 15 órája
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: JÓ ÉJT!
Legutóbbi olvasó: 2018-11-14 23:43 Összes olvasás: 3558

Korábbi hozzászólások:  
91. [tulajdonos]: A bólogatónő2018-11-14 10:12



Közeledik a karácsony. A készülődést nem lehet elég korán kezdeni. A bevásárlóközpontokban húsvét után közvetlenül jön a karácsony. Nyuszi után rénszarvas. Nincs is ezzel semmi baj, míg nem zoknit kapsz ajándékba. A százhuszadikat, aminek úgyis elveszik a párja. A sál, ami egyik ruhádhoz sem megy. Ezzel még fel se akasztanám magam.
De megfogadtam, hogy idén minden másképp lesz. Nem bízom a véletlenre a dolgokat.
- Mit kérsz karácsonyra, Szívem? – kérdezem Ármint.
- Zombis alsónadrágot. XXL-es méretben. És te, Drágám?
Másra se vártam.
- Egy bólogatónőt.
Tudomásul veszi, mint az olyan emberek, akik nem nagyon merészkednek a szobájuk falain túlra, és ezért simán elhiszik, hogy a nagyvilágban közben újjáélesztették a dinoszauruszokat.
December 25., délelőtt. Reggel akkor se kelnénk fel, ha maga a kis Jézus kopogtatna csokis gabonapehelyért.
Ármin felpróbálja a boxert. Kicsi. Úgy tűnik, megint hízott. Kicsomagolom a nagy dobozt. Benne egy középkorú prosti ül, haját foszló rózsaszín szalag, orrát borvirágok díszítik. Még nem is mondtam semmit, máris bólogat.
- Ez meg mi?
- Ilyet szerettél volna, nem? – kérdezi egy ovis csodálkozásával Ármin.
- Nem. Nem egy akármilyen, akciós bólogató nőt, hanem egy eredeti, márkás bólogatónőt.
A kurvát visszacsomagolom és feladom a Máltai Szeretetszolgálatnak. És ezzel megvan az ünnepi jócselekedet. Tavaly a kesztyűknek is hogy örültek, hát majd még ennek...
Ármin orra alá tolom a Szopoklész Magazint. Benne a bólogatónők széles kínálatával. Szőke, barna, vörös, fiatal, öreg, sovány, kövér, szép, csúnya, minden féle. „Tegye bordéllyá kocsiját!” felhívó szöveggel.
- De hát ilyenünk van, csak kutyában.
Kár, hogy kihűlt a teám, különben a képébe dönteném.
- Hát még mindig nem érted? Ez a csaj menet közben végig szop! Ha meg épp nem, akkor a kocsi ütemére bólogat. Pont, mint a kutya.
- Jaaa!?? Mici se csinálta rosszul – bök a bólogató ölebre – De a kedvedért mindent, Drágám. És már indulunk is a boltba, ahol sajnálattal közlik, hogy a termék elfogyott.
- Márpedig mi nem megyünk haza bólogatónő nélkül! – csapunk a pultra.
- Nem tudok mit tenni az ügy érdekében – rázza a fejét az eladó. Ekkor születik meg a zseniális ötlet: ő lesz a mi bólogatónőnk. Száját befogva tuszkoljuk az autóba, és bólogató-gyorstalpalóban részesítjük. Kezdetben még fogaz, és néha kiesik a ritmusból. Aztán beletanul.
Ez életünk legszebb karácsonya. A tökéletes szentcsaládi idill. Apa, Anya, öleb, és a bólogatónő.
A bajok ott kezdődnek, hogy egy nap bejelenti, nem akar bólogatni, fáj a nyaka. Betegszabadságra küldjük. Aztán a herpeszére hivatkozik. Szerinte Ármintól kapta el.
- Nincs is herpeszem! – vágja pofán barátom, amitől lerepül a feje.
Na ez se bólogat többet. Visszaragasztjuk. Most meg az a baja, hogy húzza a haját a Technokol Rapid.
Olyan sokat rinyál, hogy úgy döntünk, megválunk tőle. Visszavisszük a boltba.
- Számlát be tudnak mutatni? – kérdezi unottan az eladónő.
- Nem, sajnos elveszett.
- Az nagy baj.
Az nem, hogy csálén áll a feje…
- Így rendben leszünk? – nyújtunk neki oda egy húszast.
Szorgalmasan bólogat.





Olvasói hozzászólások nélkül
90. weinberger: pédz[tulajdonos]: Bélsár-arany2018-11-07 10:57
Egy gazdag fantáziával megáldott kreatív elmének elég egyetlen angol idióma, hogy egy egész történetet kerekítsen belőle. Bővítés esetén javasolnám a "bitcoin" kiterjesztést...

89. [tulajdonos]: Bélsár-arany2018-11-07 10:18



Nem hiába mondják, hogy férjhez menni csak jól érdemes. Cicus nem is adta alább. Neki olyan kellett, akiről az hírlik, hogy szarja a pénzt.
Gyula nagydarab, idősödő krapek. Senki nem tudja, mivel foglalkozik pontosan. Nem mozdul ki sokat. Hetente egyszer bevásárol: egy tonna ételt és száz csomag toalettpapírt. No meg az elmaradhatatlan újságot. Ezért minden reggel átcammog a közeli újságoshoz. Óvatosan lépked, mint aki fél, hogy kiejt valamit a zsebéből. Vagy a nadrágjából…
Nem volt nehéz elcsábítani. Cicus barátnői megsúgták, mire bukik. Minden vágya egy giga méretű wc. Megkapta. Ott várta az ajtó előtt, piros szalaggal átkötve. Felhajtotta a tetejét, és a csészében egy jegygyűrű fogadta. Ott helyben, a klotyón ülve feleségül vette Cicust. El se mozdultak onnan másnap reggelig. Az újdonsült ara nem bírt aludni az izgalomtól, és valami ismeretlen eredetű, fémes csörgéstől. Ahogy férje felemelte hájas seggét a klozetról, alákukkantott.
- Ilyet még nem pipáltam! Ez tényleg szarja a pénzt! – ámult el, és könyékig markolt az aranyba.
Így teljesült minden vágya. Naponta akárhány Gucci, és Prada ruhát megvehetett. Kígyó-és leopárdbőr cipői már be se fértek a szekrénybe. Nem unatkozott. A pénzével párhuzamosan barátnői megszaporodtak.
- Szuper, hogy a pasid szarja az aprópénzt. De mi lenne, ha csupa tíz-és húszezreseket potyogtatna? – vetette fel egyik újdonsült lánypajtása.
Már aznap este szexmegvonással zsarolta Gyulát. Ha nem kakál papírpénzt, nincs több szaxi.
Szegény ember egész délelőtt erőlködött, mire átállította a végbelét a megújult feladatra. Nem ment rögtön. Először kocka alakú kétszázasokat székelt. Majd finomította a technikáját: záróizmai a sok gyakorlás által művészei lettek a bankóformálásnak.
- Ez csodálatos! – feküdt bele Cicus a pénzhalomba. Ez után pénzbe öltözött, pénzben fürdött. Pénzben is aludt. A hitvesi ágy helyett. Itt szúrta el.
Másnap, mikor fizetni akart a Silka Fashonben, az eladó undorodva hátrált.
- Nem hamis! Nyugodtan ellenőrizze! – legyezte magát fölényesen egy bankóköteggel Cicus. És akkor megcsapta a szag. Akár az évek óta nem szippantott pöcegödör bűze. Tudja milyen az, vidéki lány volt, míg meg nem fogta az isten szarát.
Sorra próbálkozott az összes divatüzletben. Mindenütt visszautasították. Legközelebb Diorral fújta be a trágya szagú lóvét. De ez sem segített. A szag átütött mindenen.
- Naponta háromszor betérdelek, csak csináld ezt vissza! – könyörgött férjének.
- Drágám, te mondtad, hogy a pénznek nincs szaga – felelte Gyula.
- Pukkadj meg! – mondta a nő, és bosszúból hashajtót kevert szíve választottja reggeli kávéjába. Ha már szar, hát legyen igazán szar.
És ez a vágya is teljesült. Estére úgy elöntötte őket a pénz, hogy csak a fejük látszott ki belőle. Így kénytelenek voltak beszélgetni. Megismerték egymást. Kiderült, hogy Cicust a vásárláson kívül más is érdekli. Rajong például Oravecz Nóra és Paulo Coelho könyveiért. Gyulának pedig nem volt mindig ilyen szar állása. Valaha egy bankban dolgozott. Egymásba szerettek, és boldogan éltek, míg ki nem fingtak.

88. [tulajdonos]: Betegségügy2018-11-03 12:36



A Hatkezű Orvosok Szakszervezete indítványt nyújtott be kivándorlásuk ügyében. Amennyiben nem jut mind a hat kezükre egy-egy steril gumikesztyű, elhagyják az országot. A kivándorlás már-már aggasztó mértéket ölt. A betegek panaszkodnak, hogy félmunkát végeztek rajtuk. Nyitott hasfalú nők csecsemővel a karjukon. És olyanok, akikből kilóg a gyerek ordító feje. Srácok, akik biciklizés közben elestek, és most begipszelt lábukkal robotként mozogva, törött karjukkal szörnyű polipként csápolva tüntetnek. Öregemberek kérik az ígért műszemüket, ha már az igazit nem lehet visszavarrni…
Az Betegségügyi Minisztérium hajthatatlan. Leszerződött a Nyolckarú Huszárokkal. Majd ők mindent megoldanak. A hagyomány ereje győzedelmeskedik a rebellis elemek felett. Mint például a betegség. Hiába tiltották be, csak nem fogad szót. Elvették a betegségek munkáját, így hajléktalanságba kergetve azokat. Kolduló rák, pad alatt vacogó influenza, pöcs nélkül maradt kankó vakaródzik a köztéri fák törzsén. Mindezt még el lehetett viselni. Ám amikor a Parlament lépcsőjét bárányhimlő verte ki, a kormány tudta, hogy lépni kell. Betiltotta a hajléktalanságot. Nincs több csövező légcsőhurut! Elindult az igazoltatás. Amelyik betegség nem tudja papíron igazolni, hogy igenis van gazdája, azt viszik is a fogdába. Ott embertelen körülmények között, egymás-hegyén hátán tartják a különböző kórokat. Mindennapos a verekedés, és a magántulajdonnal való visszaélés, a szexuális erőszak. Hierarchiaharc folyik a hatalomért. A ranglétrán feljebb álló rab térdre kényszeríti az alatta állót. Így lehetséges, hogy a fideszes szifilisz koalícióra lép az elempés tripperrel. Így új pártok jönnek létre. A politikai fejlődés mellékterméke a betegségkombinációk elszaporodása. Márpedig ezek még gyorsabban terjednek, mint a migránsok. Az egy főre jutó csonttörések száma növekszik. Magyarország jobban teljesít. A száj-és körömfájás marhabőgéssel ad hangot véleményének. A dzsidipi sose látott magasságokba fájdul. Jó itt élni. Kivétel, ha az ember beteg, vagy egészséges. Mert ha egészséges, akkor beteg lesz. A jogegyenlőség nevében megfertőzik. Itt mindenki egyenlő.
Mikor az óvó néni megkérdezte, mi leszek, ha nagy leszek, azt feleltem, festőművész. Álmomban se hittem volna, hogy ennél mennyivel többre viszem. Hogy én pingálhatok mű-leprát a miniszterplakátokra. Az igazi nem látszhat. Stabil állás. Bízom benne, hogy innen megyek nyugdíjba. Ebben a munkában kiélhetem a kreativitásom. Nem egyszerű, mert az alsó réteg napról napra jobban átüt. De ezért vagyok én. Próbálnak csábítgatni. Szerintük ez kiváló referencia a kullancsirtáshoz. Ám én hűséges maradok kenyéradó gazdáimhoz. Épp most kaptam véremelést.

87. [tulajdonos]: Semmiség2018-10-30 13:16



Hogy hogyan csináltuk? Könnyen, légiesen. Büntetendő? De hisz nem is árultunk semmit.
Eric találta ki, hogy valamit bizniszelnünk kéne. A kábszer túl kockázatos, a nőkkel pedig csak a baj van. Az arckrém ötlete bennem merült fel. De mivel egyikünk se értett a kémiához, nem mertünk nekiállni kotyvasztani. Mit bánom én, ha valakinek lemarja a fél pofáját. De bevizsgálható. Bizonyító erejű. És ez sajnos minden fizikailag létező dologra igaz. Így semmi se maradt. Pontosabban, A SEMMI. Azt még csomagolni se kell. Végül is, a chipsnek is fele levegő, mégis veszik.
Megírtam a hirdetést. Eric fél óra alatt fotosoppolt egy nagyon kifejező, élethű képet a semmiről. Felnyomtuk az összes létező online felületre.
Másnap lefagyott a gmail-em, megbénította a sok üzenet. De rácsesztünk volna, ha valamit árulunk, most egyesével celluxozhatnánk. Egész nap válaszolgattam a levelekre, egészen lezsibbadt a jobb kezem. Ki hinné, hogy ilyen megterhelő a semmittevés.
Másnap még többen írtak. Harmadnap megháromszorozódott az igénylők száma. Nem bírtam egy kézzel, egyszerre két laptopon nyomtam az ipart. Három hónap alatt annyi pénz lett a számlánkon, hogy alig tudtuk megszámolni a nullákat.
A bajok ott kezdődtek, hogy megvádoltam Ericet, hogy ő kevesebbet dolgozik. Ő napi három kávé, és napi öt cigiszünetet tart. Így az összegnek kevesebb, mint a fele jár neki. Azzal vágott vissza, hogy én többet járok pisilni.
- A lányok ilyenek, mert kisebb a húgyhólyagjuk! – csattantam fel.
- Nekem meg nagyobb a tüdőm!
Ezt már nem tűrhettem tovább. Merényletet követtem el üzlettársam ellen. Elkezdtem az ő nevében csomagokat küldeni az ügyfeleknek. A dobozokban épphogy csak több volt, mint a semmi: egy-egy apró bizsu, plüss figura, képeslap. Tudtam, hogy ezzel tönkreteszem. Mert az emberek semmit akarnak kapni. Ha valamit kapnak, csalódnak. Átverve érzik magukat. Fel is jelentettek minket a fogyasztóvédőknél. Igen, sajnos mindkettőnket, nem csak Ericet. Mert Eric köpött. Még spanyolcsizmát se kellett viselnie. Egy szál nyavalyás cigarettáért beárult.
Nem értem, mi a jó a dohányzásban. Beszívja, kifújja, és nem marad belőle semmi. Én a pénzzel vagyok így. Szeretem mielőbb elkölteni. Ne is lássam. Akkor költekezésre csábít. Így még az előtt elszórom apróságokra, hogy valami különösen költséges dologba fektetném.
Tök hülye vagyok, mondhatjátok. És igen. De ezt úgy hívják, stílus. Majd egy márka, egy brand. Jelszavai: könnyű, légies. Mint egy ponyvaregény. Azt szeretjük benne, hogy nem szól semmiről. A valami feladat és felelősség. Az meg kinek kell?
- Senki többet harmadszor?

86. [tulajdonos]: METOO2018-10-27 11:44
Tovább nem hallgathatok. Engem a Celine Dion fülbe erőszakol. Már gyerekkorom óta. Még tizenhárom se voltam, mikor vokálisan kielégített. Eddig nem mertem beszélni róla. A szégyen nem engedett szóhoz jutni. De most, hogy egyre többen felvállalják az őket ért zaklatást, összeszedtem minden lelki erőmet, és megtettem. Félek a következményektől. A megaláztatástól. Attól, hogy lesznek, akik engem hibáztatnak majd. Én is önmagam okoltam, mint a legtöbb áldozat.
Talán tudat alatt én provokáltam ki, hogy tizenöt éven át napi rendszerességgel fülbe kúrjanak. Igyekeztem odafigyelni a biztonságra, és füldugóval védekeztem. Ám mégis átjutott, aminek át kellett. Kísérletek igazolják, hogy a művészet megtermékenyíti a lelket. A giccsnek maradt a zsíros hallójárat. Ám ott azonnal ikreket csinált. Mind a ketten Celine-re hasonlítottak, és egész álló nap énekeltek. Nem tudtam mit tenni ellenük. Ki akarja egész nap a Titanic főcímdalát hallgatni? Elmentem a fül-orr gégészhez. Kaptam három hét gondolkozási időt. De én már döntöttem. Elvetetem a magzatokat.
Nem is volt olyan vészes. Egy csipesszel benyúlt és kész. Azt hittem, végre nyugtom lesz. De nem. Bosszúból Celine még többet kornyikált a fülembe.
Pszichológushoz jártunk párterápiára. Ahol a zene gyógyító erejéről papoltak. Hát már sose szabadulok meg ettől a kurvától? – gondoltam.
Próbáltunk kompromisszumot kötni. Hallgatom a számait, de kis hangerőn. Ő ebbe nem ment bele. Hogyha halkan, akkor többször! – követelőzött. Csak azt ne!
Persze, mindenki tesz olyat, amit később megbán. De én még ártatlan gyerek voltam. Ehhez neki ugyanúgy nem volt joga, ahogy a tanár bácsinak a blúzomba nyúlni. Igaz, felül kigomboltam, hogy átmenjek a vizsgán. De ez más. Szűz fülekkel néztem egy szerelmes filmet, amikor galád módon hozzám férkőzött. És az első után nem volt megállás. A másodiknál arra hivatkozott, ha egyszer hagytam, miért ne. És másodszor is megvoltam neki. Meg harmadszor is. Bevallom, egy darabig izgatott. Aztán elmúlt az újdonság varázsa. Sírva könyörögtem, hogy hagyja már abba. Ám mikor le akartam venni a walkman fejhallgatóját, azzal terrorizált, hogy ha nem hallgatom végig a számot, megöli a családomat. Így persze, hogy a szüleimnek se mertem szólni a dologról.
Mikor jobb kedvében találtam, fenyegetés helyett az ígérgetés eszközével élt. Ha minden nap végighallgatom a kazettát, hétvégén meghallgathatok egy Bob Marley-számot. Ő azért lazább csávó volt. Próbáltam is rávenni, hogy ez után ő erőszakolja meg a füleimet. Egyébként is bejönnek a néger csávók. De olyan rendes volt, hogy nem tette, ehelyett szívott egyet a dzsointjából és megígérte, hogy take it easy, minden oké lesz.
De nem lett. Így a My heart will go on mellett a reggae-től is elment a gusztusom.
Tud valamit ez a nő, mármint az éneklésen kívül is. Következő húzása az volt, hogy nem érte be a kalóz felvételek hallgattatásával, eredeti kazit kellett vennem. Majd a komplett albumot. Ezt anyagilag se engedhettem meg magamnak. Lassan az egész zsebpénzem Celine-re költöttem. Hogy lesz így pénzem Puma cipőre? Valamit sürgősen ki kellett találnom. Így lettem strici. Eladtam Celine-t az osztálytársaimnak. Ezzel a húzással pénzem is lett, plusz kevesebbet kellett hallgatnom, mert miután aznap húsz embernek énekelt, estére elment a hangja. Így legtöbbször megúsztam.
Rendben is lett volna a dolog, ha nem kezdett volna hiányozni. Az estéim egyre üresebbek lettek molesztálóm nélkül. Bánatomban Abbát hallgattam. Így már két csaj molesztált egyszerre. Dupla hangorgia. Édes hármas. Tagadhatatlan, hogy megrontásomban ők is tettestársak. Celine megsértődött, hogy őt nem vontuk be. Ezért kezdeményezett egy közös számot velük. Amit már sajnos nem hallhattam, mert magnó összetört, mikor túl erősen lovagoltam rajta.
Hát ez az én történetem. Köszönöm, hogy elmondhattam. És remélem, aki olvassa, tanul belőle. És nem hagyja, hogy kihasználják a hallójáratát. Van elég lyuk rajta ezenkívül is.




85. [tulajdonos]: Disznóság2018-10-25 10:51


A szalonna estről nem maradhat le senki, aki számít. Havonta tartják, vendégi szigorúan VIP-alapon kerülnek fel a listára. A jelszó: „kannibál”.
Belvárosi betondzsungel. Régi ház, málló vakolat. Negyedik emelet. Név: Mészáros. Csengetek. Csokornyakkendős, hegyes fülű srác nyit ajtót. Fülébe súgom a jelszót.
A lakást átjárja a mennyei szalonnaszag. Az asztalok megterítve. A terítő mangalica bőrből készült. Az állat preparált feje az asztal végén trónol, szájában egy méretes makói hagymával. Töltik már a kolbászt, a hurkát. Véreset, májasat. A szemek és a szmokingok vérben tocsognak. Helyet foglalok. A sülő zsír hője felmelegíti a tágas szobát. Még az aranycsillár is közelebb hajol, hogy beleszimatoljon a serpenyőbe. Az ember egyre több, a ruha egyre kevesebb. Valaki megkondít egy harangot.
- Ezennel megnyitom a huszonegyedik szalonnaestet! Vályúhoz! – röfögi a házigazda. Dús keblű, turcsi orrú felesége helyesel.
A vendégsereg tapsol. Jönnek a pincérek a tálakkal. Mindegyik megrakva disznósággal. A kajánál csak a vendégek nyála csöpög jobban.
– Induljon a disznódiszkóóó! – röffenti Őröfisége.
Rákezdenek a szalonnazenészek. Friss zsíron megkent vonóik csúsznak a bélhúrokon. Kabátjukon plusz zseb a honoráriumnak. Az a legmenőbb prímás, akinek minimum tíz szál kolbász kandikál ki a mellényzsebéből.
A feslő tízezer késsel-villával esik neki a szalonnának. Közben a hátukat fénylő testű, meztelen lányok kenegetik- zsírral. Állítólag jót tesz a sok alkohol által kiszárított bőrnek. Az iszappakolás már kiment a divatból. Olyat csak a tájékozatlan, vidéki urizálók csináltatnak. Ahogy kaviárt is csak az effélék esznek. Az ilyet szélről szembe megismerni a mocsaras halszagáról. Az igazi, magyar úriember szalonnával mulat. Szalonnát eszik, zsírt iszik, szalonnazenét hallgat, masszázsszalonnába jár, zsírfürdőzik, kövér prostikhoz jár, kolbászpipát szív, zsírkorcsolyázik, szalonnadiétát tart. A szalonnafüggőség nagy ember-és állat egészségügyi kockázattal jár. Végső stádiumában a beteg nemcsak disznónak képzeli magát, hanem úgy is viselkedik. Képzelje el, hogy a parlament, meg a biznisz center csupa disznóval van tele. Disznók beszélnek a híradóban, disznók irányítják a bankokat.
Ugye nem akar disznó lenni? Akkor figyeljen oda a kezdeti tünetekre, mint a piszkos dolgok szeretete, a csillapíthatatlan éhség, az érdeklődés korlátozódása egy bizonyos dolog megszerzésére. És nem utolsósorban az, hogy a szmoking szétreped a hasán. Hogy a pénzt nem szórja, hanem túrja. Előzze meg a bajt! Csatlakozzon az Anonim Mangalicák Klubjához!
Ha pedig már késő, elnézést, én mindent megtettem Önért. Legyen kedves egy kis helyet szorítani az óljában, ledőlnék, olyan fáradtak a csülkeim.




Olvasói hozzászólások nélkül
84. weinberger: szerpentin[tulajdonos]: Fűvel-fával2018-10-22 17:43
A történet előzményéhez hozzá tartozik, hogy eredetileg tökéletes volt az összhang a Paradicsomban (!) az emberek és a zöldségek között, de aztán megjelent a Kígyóuborka...

83. [tulajdonos]: Fűvel-fával2018-10-22 17:27


Most, hogy kivívták a zöldségek jogait, el kell engednem a szexrabszolgáimat: Répa Rudit, Cuki Cukkinit és Gyömbér Gyurit. Ez utóbbit már úgyis ki akartam tenni, durva, érdes modorú fickó. A másik kettő persze a pártját fogja, Rudi azért, hogy továbbra is megrépázhassa, Cukkini pedig azért, mert olyan cuki. Már egy ideje sejtem, hogy ők hárman kavarnak. A kis buzik. Jelentettek a Növényi Erőforrások Minisztériumánál, hogy nem akarják, hogy síkosítóval kenegessem őket.
Azzal védekezem, hogy a Sába gél bőrgyógyászatilag tesztelt. De nem növénygyógyászatilag. A hiba ott van, hogy a Green Pea kilobbizta, hogy 2030-tól növényeken sem lehet tesztelni. Az állatokat még megértem. Ha kísérleti egér lennék, én se szeretném, hogy emberi fület varrjanak a hátamra. Mert mi van, ha egy tapsi fül jut?
Viccet félretéve, ez nagyon komoly dolog. Az, hogy többé nem kenegethetem testápolóval az aloe verámat, azt jelenti, hogy nem lesz olyan selymes a tapintása, mint eddig. Így már nem is akarok vele aludni. Pedig állítólag jót tesz az egészségnek. Ez olyan, mintha nem rakhatnék iszap-pakolást az arcomra, az iszap személyiségi jogai miatt. Akkor is, ha én se örülnék, ha iszapként emberek arcát kéne pakolni. Ott a sok víziszörny, nekik legalább változatosabb és kifejezőbb az ábrázatuk. És kevesebbet reklamálnak.
Nem tehetek róla, hogy embernek születtem. Akkor is, ha egy nagy gyökér vagyok. Próbálok annyi bűnt elkövetni a zöldlevelűek ellen, amennyit csak lehet. Hátha a karma törvényeinek megfelelően zöldségként reinkarnálódom. Akkor majd kiállok a kísérleti emberek jogai mellett. Mert egy szabad országban minden patkánynak joga van hozzá, hogy két farka legyen.


82. [tulajdonos]: Szakmai kompetenciák2018-10-21 19:04


Eddig nem zavart, hogy folyton lóg a nyelvem. De az új munkám miatt adnom kell magamra. Lecserélem a ruhatáramat, a könyvtáramat. De a nyelvem nem cserélhetem le.
Akárhányszor elmegyek egy jó nő mellett, vad táncot jár. Ha meglátom, hogy valaki fagyit nyal, úgyszintén. Nem is beszélve gúnyos nyelvöltögetésről. A nyelvem előbb tudja, hogy ki tetszik nekem, és ki nem, mint én. Ezért eddig rábíztam a döntést. Az állásinterjún nem győztem takarni. Hol zsebkendővel, hol a ruhám ujjával. Ezzel el is nyertem az szimpátiájukat. Talán azt hitték, szemérmes vagyok. Felvettek.
Míg más szakmai továbbképzésre jár, én nyelvtanfolyamra. Kezdek belejönni a nyelvem helyes, és általánosan elfogadott használatába. Ha tudom, hogy ilyen simán megy a dolog, már rég letettem volna a nyelvvizsgát. Akkor a CV-ben nem kellett volna üresen hagynom a „szakmai kompetenciák” rovatot.
- Milyen a továbbképzés? – kérdezi az új főnök.
- Ööö…
- Tovább nem tagadhatja le a nyelvét, kedves.
- Elnézést, szólnom kellett volna. Akkor most ki vagyok rúgva?
- Előléptetve! Foglalja el irodáját. Maga az új részlegvezető!
- Én? De én csak…titkárnőnek jelentkeztem.
- Azt a szintet már túllépte.
- De nincs is végzettségem.
- Nem is kell. Fő, hogy tud nyalni.
- Tudok – ismerem be szégyellősen.
- Na ugye. Hát a köpéssel hogy áll?
- Hát, még csiszolnom kell, hogy tudjam mit és hova köpök.
- Azt mi megmondjuk.
Király az iroda. A falon aranykeretes pornókép-gyűjtemény. Saját, Zsolnay köpőcsésze. Minden, ami az igényes, felelősségteljes, értékteremtő munkához szükséges.



Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2018-11-14 11:19 Bara
2018-11-10 20:25 u.a.
2018-10-14 07:50 Kosztolányi Mária
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
2018-08-16 18:22 kedvenceimből
2018-08-14 19:14 Bátai Tibor szubjektív
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2018-11-15 00:48   Napló: Graffiti
2018-11-15 00:23   Napló: Graffiti
2018-11-15 00:12   Napló: Graffiti
2018-11-14 23:18   Napló: Graffiti
2018-11-14 23:11   Napló: Graffiti
2018-11-14 22:58   Napló: Ollram Csaba
2018-11-14 22:54   Napló: nélküled
2018-11-14 21:59   Napló: Jó, ha a vége jó
2018-11-14 20:14   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
2018-11-14 20:13   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)