DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2792 szerző 35865 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Gerevich Andras
  Egy csütörtök
Új maradandokkok

Farkas György: A veszedelem órája (jav.)
Seres László: Materidealisták
Seres László: Rom-antika
Tamási József: no-go
Zsuzsanna Grande: Tűnőben /2
Jónás Tamás: Fekete higany
Zsuzsanna Grande: folytonosság... addig (jav)
Francesco de Orellana: Még el sem kezdõdött de már elmúlt
Vajdics Anikó: Szerelkezés
M. Szabó Mihály: Riadt lepkeként
FRISS FÓRUMOK

Kiss Anna Mária 11 perce
Garamhegyi Gellért Győző 16 perce
Nagyító 2 órája
Ötvös Németh Edit 17 órája
Vajdics Anikó 1 napja
Bánfai Zsolt 1 napja
Szilágyi Erzsébet 2 napja
Tiszai P Imre 2 napja
Szilasi Katalin 2 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Filip Tamás 2 napja
Albert Zsolt 2 napja
Farkas György 2 napja
Frady Endre 3 napja
Francesco de Orellana 4 napja
Szakállas Zsolt 4 napja
Lakatos Zsolt 4 napja
Fábián Franciska 4 napja
Seres László 4 napja
Kosztolányi Mária 4 napja
FRISS NAPLÓK

 az utolsó alma 51 perce
Jó, ha a vége jó 1 órája
A vádlottak padján 1 órája
Nagy Zoárd mesél 2 órája
faopál 14 órája
leállósáv 15 órája
Gyurcsi 17 órája
Játék backstage 17 órája
Minimal Planet 18 órája
Baltazar 19 órája
Conquistadores 19 órája
Frady Endre 1 napja
Bara 1 napja
JÓ ÉJT! 1 napja
Sorrento 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: JÓ ÉJT!
Legutóbbi olvasó: 2019-01-24 12:49 Összes olvasás: 4975

Korábbi hozzászólások:  
117. [tulajdonos]: Szívás2019-01-23 11:36



Mindig gyanakodtam rá. És most tessék. Lebukott. Csak egyszer hagyja az ember lánya magára, és máris megvan a baj. De nem most kezdte. Azok a sóvárgó pillantások a raktárban. Azok a gyengéd simogatások. Azzal nyugtattam magam, hogy csak a megszokás teszi. Hogy engem szeret, akkor is, ha minden napjának első fél óráját vele tölti. Félrevezetett a hiúság, hogy különb vagyok nála. De ez a helyzet félreérthetetlen. Ott állt, letolt gatyával, üvöltve, a porszívó meg csak zúgott, zúgott.
Azért voltam olyan rendes, hogy elkísértem az ambulanciára. A házastársi kötelesség ezt kívánja. Hazudni viszont nem tudok, úgy hogy rábíztam, mivel magyarázza a péniszére szorult porszívócsövet.
- Az úgy volt, hogy a feleségem véletlenül beleült, és tudja, hogy van ez…
- Na engem aztán hagyj ki belőle!
Vagy:
- Takarítottam, közben szólt a zene, táncra perdültem, elestem, így húzódott rá a porszívó csöve.
- És hogy hallottad a zenét a zúgástól?
Végül abban maradtunk, hogy mindenről a reggeli merevedés tehet.
- De uram, olyankor szexelni kell, nem porszívózni.
De neki mindig a porszívózás volt az első. Második az anyós, harmadik az após, negyedik a kutyája, ötödik az e-cigije, hatodik a ki tudja mi, hetedik talán én. Neki már ötévesen se kisautója volt, hanem porszívója. Örültek is, milyen rendezett a gyerek. Később aggódtak, nem-e buzi. De nem, a porszívónak mindig lánynevet adott, és Pirinek, Tüncinek, Dettinek becézte, mikor betakargatta. A lánynevek gyakran változtak, a porszívó maradt. Tizennyolcadik születésnapjára egy hiperszuper masinát kapott, a régit megsiratta és a kertben temette el, még keresztet is faragott a sírjára.
Teltek múltak az évek, a fiú száznyolcvan centi magas, szakállas férfivé érett. Egy modellügynökség társtulajaként dolgozott, naponta fordultak meg nála a szebbnél szebb lányok. De Rozival, a porszívóval egyik sem ért fel. Ő hűséges társa maradt majd két évtizeden keresztül. Minden vasárnap kicserélte a porzsákját és fényesre polírozta a bordó, áramvonalas testet.
Hirtelen csöppentem az életébe, egy modellje barátnőjeként. Utálok porszívózni. Fel nem foghatom, hogy hogyan képes valaki ilyesmit művelni. Gyerekkoromban reggelente erre a rettenetes orkánszerű hangra ébredte, apukám porszívózott, anyukám meg szidta, hogy miért lógatja a nyelvét közben. A pornál csak a porszívózásra vagyok jobban allergiás. Hiába veszem be az Allegrát, ha csak meglátok egy porszívót, tüsszentenem kell.
Mégis, porszívózás ide vagy oda, megszerettem ezt a fiút. Haja és bajusza fehérlik a portól. Olyan, mint egy télapó jelmezt éppen felpróbáló óvodás. Tisztességes, türelmes, megbízható, házias. Egyszóval tökéletes. Azt az egy kis hibáját meg el lehet nézni – gondoltam. Addig az ominózus napig. Mikor is beteljesült szerelmük Rozival, a porszívóval.
- Pszichológushoz kellene menned – mondtam.
- Nincs semmi bajom. Különben is, egyedül félek…
- Megyek veled. Tudod mit? Járjunk családterápiára!
- És akkor Rozit is vihetem?
- Viheted.
- Várj, de akkor hova fél Béla, a mosógép?
- Már a csomagtartóban van, út közben ugorjunk be vele a szervizbe, nagyon erősen rázkódik, lehet, megint egy bugyid akadt be...





116. [tulajdonos]: név2019-01-22 14:29
Kedves Mária,

természetesen nem felejtettem el a nevét, azért írtam általános megszólítást, mert ezt a szöveget egy másik oldalra is feltettem,ahol több ezren látják, és egyébként is minden hasonló meglátású olvasónak címeztem.
semmi bajom a széplelkű emberekkel, meg művekkel, csak nem az én világom.

Köszönettel,szeretettel:Tímea

Olvasói hozzászólások nélkül
115. Kosztolányi M.: ejnye2019-01-22 12:53
Rendben, elmentem lányregényt olvasni, de azért sajnálom, hogy nem jegyezted meg a nevem, nem annyira komplikált.
üdvözlettel,
Mária

114. [tulajdonos]: Halottgyalázás feat irodalom2019-01-22 12:39
Kedves Etikus Olvasó!

Nagyon köszönöm, hogy kimondta, ez az írás bizony halottgyalázás. Eddig csak lájkolták és osztották.
Igaz, a halott már nem tud védekezni. De vajon mi ellen is? Egy bizarro fiction műfajú novelláról van szó, sőt, nem is egyről, sokról. Ebbe a műfajba sok minden belefér: szürrealizmus, horror, sci-fi, ponyva, szépirodalom. Tematikailag a pornótól a politikai kritikán át bármeddig. Határ a csillagos ég. Ezért szeretem, és választottam kifejezőeszközül a bizarro fictiont. (Hála Komor Zoltánnak, hogy megismertette velem.)
Mennyire kell komolyan venni? Nagyon, és semennyire. Nagyon, mert a műfajnak megvan a létjogosultsága, a mai világban egyre aktuálisabb. Semennyire, mert ahogy a nevében is benne van, fikcióról van szó, a fantázia játékáról. Itt senki nem köthet bele, ha arról vallok, hogy egy porszívóba vagyok szerelmes, vagy, hogy minden éjjel vibrátorrá változom. Ebben a világban mindenhez jogom van. Ha nem lenne, elmennék tényírónak. Ha nem lenne írói szabadság, egyáltalán nem írnék.
Hogy túlléptem egy határt? Az enyémet nem. A művészetben pedig nincs határ. Az olvasóét? Joga van nem ezt olvasni, hanem valami mást. Joga van felháborodni. Csak egyhez nincs joga: nekem azt mondani, hogy nem írhatom le, amit szeretnék.
Mennyire etikus? Semennyire. Ez nem az etikáról szól, hanem a kreativitásról. Létrehozni egy világot, amiben nagymama lehet kacsalábú szörny, a szerelmem egy szarvasbogár, a miniszterelnök saját maga klónja, én magam egy pszichopata sorozatgyilkos. És ha én, meg a szeretteink lehetünk bármik egy vers, novella, regény erejéig, miért hagynánk ki valakit a buliból?
Azzal is vádoltak már, hogy az első regényem tömény becsületsértés. Kinek a becsületéről beszélünk? Kitalált személyekéről? Ha valódiak is, álnéven kerülnek a valóságostól egészen eltérő kontextusba, és így már nem is minősülnek sem élő, sem holt, létező, vagy valaha létezett személyeknek.
Örülök, hogy vannak még etikus emberek. Egyre kevesebben. De megkérem őket, a saját, valóságos életükben legyenek etikusak, ne idegenek kitalált történeteivel szemben. Tegyenek valami jót minden nap. Ha pedig már annyi jót tettek, hogy unatkoznak, olvassanak valami szirupos lányregényt, ami etikátlan hazugság a realitással szemben. A valóságból menekülni mindenkinek joga van. Nektek is, nekem is. Pont.

Köszönettel, szeretettel: Gulisio Tímea

Olvasói hozzászólások nélkül
113. Kosztolányi M.: ejnye2019-01-22 00:28
Kedves Timi! Szeretem az írásaidat, de ez kicsit halott gyalázásba hajlik Nem gondolod?

112. [tulajdonos]: Holt pénz, avagy a Rendi Vajda2019-01-21 22:30
Holt pénz, avagy a Rendi Vajda feltámasztása



A teli tálat csak egyszer viszik el az ember előtt, ahogy mondani szokták. Azt mi se hittük volna, hogy ebben a bizonyos tepsiben illatos pecsenye helyett egy büdös, hájas hulla lesz. De nem lehet válogatni, amit a sors kínál, el kell fogadni. De ahogy maga a megboldogult Vajda szokta volt mondani, csak a jól felkészült embert érheti szerencse. Így hát nekiestünk a gyúrásnak. Kiszámoltuk, hogy minimum két hét kell ahhoz, hogy ketten elbírjunk egy ekkora testet. Még épp a temetése előtt három nappal. Összevarrtunk két zsákot, kitömtük szénával és kövekkel. Még arcot is rajzoltunk neki. Úgy nézett ki, mint egy óriás vudubaba.
Következő lépés maga a rablás volt. Egy ismerősünk ismeri az elhunyt feleségét, akitől temetkezési szolgáltatóként bejelentkezve megtudtuk, pontosan mely kórház hullaházának, hányas sor, hányas széfjében fekszik a milliárdos hullája. A különleges alkalomra kikölcsönöztünk egy utánfutót, amit kiszolgált Ladánk mögé kötöttünk.
Talpig fehérbe öltözött ápolókként fel se tűntünk senkinek. A halottasházban hideg volt és büdös. Hiába terjesztik, hogy itt csak fertőtlenítőszag lengi be a levegőt, ez a buké így holttestközelből magáért beszél. Könnyen ráakadtunk a Vajdára. A rekeszt speciális tolvajkulcsunkkal felfeszítettük, kitoltuk a „fiók” tartalmát, ami így első látásra jobban hasonlított partra vetett rozmárra, mint emberi lényre. Kiemelni nem sikerült, inkább rágurítottuk egy hordágyra, amiről ugyanazzal a lendülettel le is gurult. Nagy nehezen visszaküszködtük, edzés ide vagy oda, szakadt rólunk a víz.
- Hogy lehet ilyen rohadt büdös, ha hűtve volt? – kérdezem.
- Mittudomén, legalább könnyebb lesz zombit csinálni belőle.
- Az akció púder-és kölniszükségletét kissé alulkalkuláltuk.
- Azért megnézném a boncmester arcát, mikor szembesül a szalmabábuval.
- Mindenesetre, a pénzről már lecsúszott, az a miénk.
És siettünk egyetlen az egyetlen beavatotthoz, orvos barátunkhoz. Már előre elosztottuk a pénz, amit a majd a Vajda hasában találni fogunk.
- Felér az öreg egy lottónyereménnyel! – dörzsöltük a tenyerünket, úgy hírlik ugyanis, hogy az öregnek még a bőre alatt is pénz van. Ám sajnos az első bemetszésnél a doki közölte a szomorú igazságot: a hullában nemhogy pénz nincs, de még a szervei sem, csak a saját, gyomrába gyűrt pizsamája.
- Régi kórházi szokás – mondta.
- De így mi lesz? – kérdeztem.
- Ugyanaz. Amit megbeszéltünk. Életre keltem. Ha az egerekkel sikerült, egy ilyen nagy patkánnyal is fog.
És már el is kezdte beelektródázni a testet. Szigorúan titkos összetételű folyadékot pumpált az ereibe. Előbb csak az egyik virsliujja rándult meg. Majd a többi is. Számolta a láthatatlan pénzt. Végül felnyílt az egyik szeme. Barátom meglobogtatott előtte egy ropogós dollárt. Erre kipattant a másik szeme, és úgy is maradt. Úgy kapott utána, mint éhes csecsemő az anyja melle után.
- Most már készen áll a feladatra. A nevét nem tudja ugyan, de a PIN-kódját biztos…
Az előre megvarratott gigantikus méretű öltönybe bújtattuk, és elvittük a bankba. Szófogadó zombi módjára kivette az egyszerre felvehető maximális összeget. Életben kell tartanunk addig, míg az összeset felveszi, azaz évekig. A széfjéből kikérte az aranytégláit és ékszereit, óráit. Ezekből el leszünk egy darabig.
Ám azzal nem számoltunk, hogy az eszével ellentétben az akarata megmaradt. Nem adta ám oda a kezéről a Rolexeket, és folyton zabálni akart. Azt pedig nem lehet, mert már nincs gyomra. Sört is követelt, de elég lenne egy korty, és oda lenne az elektródáknak, és vele együtt a mi gazdagságunknak is. Leláncoltuk hát a pincében. Az első héten be is vált. Végigjártuk a villáit, ahol az egykori szobalányok azt hívén, szellemet látnak, elájultak.
Kénytelenek voltuk bevetni egy barátnőnket, mert a sminkeléssel egyre nehezebben boldogultunk. Akármennyit is kentünk rá, átütött a rohadás színe. Egy pár műszemet is rendeltünk az eBay-en, mert az igazi kifolyt. Dührohamait egyre nehezebben tudtuk kezelni. Megígértük neki, hogy ha jól viselkedik, szerepelhet egy általa szponzorált horrorfilmben zombi-statisztaként. Ez hatott. Utána hetekig úgy vette fel nekünk a lóvét, mint a kisangyal. Rothadó keze bűzös ragacsot hagyott a bankkártyán. A banki alkalmazottaktól már nem kellett tartani, a Vajda ugyanis már halványan sem emlékeztetett egykori önmagára. Szegény bőrbetegnek gondolhatta bárki.
Már egészen hozzánk nőtt, felengedtük a lakásba, nézhette, ahogy eszünk-iszunk, meg a saját filmjét a tv-ben. Egyszer csak eltűnt.
- Mégis hogy találjuk meg? Kiragasztjuk a fényképét? Megkérdezünk mindenkit, látott-e esetleg egy zombit?
- Inkább lépjünk le a pénzzel.
Ez tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak. De mi még több pénzt akartunk. Így megkockáztattuk, hogy felkeressük az exét, hátha nála bujkál.
Vajda Tini széles mosollyal nyitott ajtót.
- A férjem miatt jöttek? Szívesen látjuk önöket egy kávéra.
Lefagyva álltunk az ajtóban, de a kedvessége győzött. Beültünk a szalonba, ahol máskor körül se mertünk nézni.
- Hadd fejezzem ki hálámat azért, amit a drágámmal tettek.
Értetlenül bámultunk magunk elé. Mi ez? Irónia? Átejtés? És akkor megjelent a Vajda is, rozmárpofáján lerohaszthatatlan tengeriuborka-vigyorral. Leült velünk szembe, csinos fiatal neje mellé.
- Köszönjük, hogy segítettek neki rátalálni a legbensőbb énjére. Ez eddig egy coachnak se sikerült.
- Öhh, nagyon szívesen.
- Engedjék meg, hogy egy csekélységgel honoráljam a nemeslelkűségüket – azzal átnyújtott egy-egy csekket, rajta kimondhatatlan összeggel, és egy-egy repjegyet Los Angelesbe.
- Azt sem tudjuk, hogy köszönjük meg.
- Sehogy. Csak menjenek. Én majd követem önöket. Csak még akad egy kis elintéznivalónk.
- Ugye, Szívem? – dől urára, és nadrágját simogatja, dudorodó zsebénél. Könnyezik a bűztől. A zombi bárgyún bólint, és mechanikusan sorolni kezdi az összes bankszámlájának minden PIN-kódját.
- Csak kicsit összekeveri szegényke – nevet a nő – De a szándék már megvan. Határozottan fejlődik, hála önöknek.
Azzal egyenként szájon csókolt minket. A Rendi Vajda pedig féltékenyen figyelt üvegszemeivel.

111. [tulajdonos]: Turultej 22019-01-18 12:42
Dübörög a magyar turultej-gazdaság.
A turul szép, okos, nemes állat.
Úgy hallom veszélyes is, mert nagyot csíp.
Meg ne kérdezzék, hogy fejik.
Azt mondják, államadósságot eszik,
Valójában GDP-t.
Különleges felkészültségű kiképző osztag
Próbálja a tüntetők megevésére idomítani,
De csak nem ízlik neki.

- Tán szüzeket enne, mint a lengyel sárkány?
- De olyat már nem nevel Magyarország.
- Nemes ifjakat?
- Azok kokaintartalma bántaná a turul gyomrát.

Úgy esett, hogy a legendásan szárnyaló
Turultej-gazdaság zuhanórepülésbe kezdett.
Mindenhol vizezték a turultejet.
A doboz egyik felén turullal átlőtt szívbe vont
Magyar címer, a másik felén Nagy-Magyarország térkép.
Most már kapható a megszokott székelykáposztás,
Szegedi halászlés, makói hagymás íz után
Vaníliásban és ananászosban is.
Az utóbbiakat félő, hogy betiltják,
Mert a vanília és az ananász nem őshonos növények.
A turulrudi viszont igazi hungaricum,
Ami kapható laktózmentes, csökkentett energiatartalmú
Változatban is.
- De mióta diétás a geci?
- Amióta meg se kérdezik, mi az, csak nyelik!




110. [tulajdonos]: turultej 1- Az erénycsődör2019-01-16 13:19
A lényeget akartam megfogni.
Sokáig kerülgettem,
Egy-egy pillanatra elkaptam,
És versbe csuktam.
Mindig más lábára léptem a lényegnek,
Ezt az emberek sokoldalúságnak hívták.

Gombostűre szúrtam a kis igazságokat,
Előbb a falra, majd a mellemre tűztem.
Egy ideig vergődtek, majd meghaltak.
Ilyenkor bebalzsamoztam őket.
Kicsi múmiákkal a testemen éltem,
És nem zavart, mert azt hittem,
Így őrizhetem meg a lényeget.
Egyszer csak már nem fértek el,
Nem gyűjtöttem többet.
Csak mutogattam őket.
Messziről még mindig nem tűnt fel.

Egyszer csak valaki azt mondta,
Váltani kéne, gyűjtsek inkább érdemeket.
Erre eladtam az összes múmiát
Egy érdemkereskedőnek.
Így lettem bátor, hősies, jótét lélek.
Ha most ez a trendi, miért ne.
Az érdemeket a kabátom belső zsebében tartottam,
És utcán, parkokban mutogattam a járókelőknek.
Előállítottak közszemérem-sértésért.
Pedig én jó vagyok, kérem –
Védekezem a bíróságon.

- És ha gyerekek is voltak a közelben?
- Pont nekik kellene megmutatni az érdemeket.
- Lehet, de ez nem a maga dolga – így a bíró. -
MAJD MI megmutatjuk nekik.
Azzal letolja nadrágját. Sokkot kapok.
Láttam már ekkorát, de nem turul fejjel.
- Egy ilyen egyedülálló erény biztos drága lehetett.
A turul méltóságteljesen bólint,
És bőséges madártejet lövell.
- Látja, ez kell a mai gyerekeknek!
- Laktózmentes?

109. [tulajdonos]: A fog-korona2019-01-14 17:48
Egy eddig elfekvőben lévő,most talált novella...

- Fogorvos akartam lenni, de az anyám nem engedte, rám kényszerítette az ügyvédi pályát, csak mert nagyapám és dédapám is azok voltak – mondta a kopaszodó, pocakos férfi szomorúan, miközben egy régimódi kockás zsebkendőbe törölgette kezeit.
A gyönyörű, hosszú fekete hajú, nagy barna szemű nő az ágyon ült és vérző ínyét tapogatta. Alig hitte el, hogy a fickó tényleg kihúzta egy hátsó fogát, érzéstelenítés nélkül, száz ezer forintért.
- Én vagyok az első? – kérdezte lehajtott fejjel.
- Á, dehogy. Már vagy huszonöt-harminc lánynak kihúztam. A cigány prostik az összeset is ki engedik ennyiért, mint te azt az egyet. Sokra tartod magad.
- Most váltam el, be kell iskolázni a gyerekeimet.
- Aha – mondta szórakozottan - Fiúk legalább?
- Azok. Ketten vannak.
- Hány évesek?
- Tíz és tizenkettő.
- Kihullottak már a kis tejfogaik? – kérdezte a tenyerét dörzsölgetve.
- Hát neked semmi se szent? – sziszegte megrökönyödve a nő.
- Dehogynem. Vettem egyszer Olaszban egy ereklyét, egy szent foga...Rohadt drága volt,de megérte.
- Megérte? Miért?
A férfi kitátotta a száját és egy hátsó fogra mutatott.
- Itt van és segít nekem. Kurvabarométer. Általában már elég beszívni a nők szagát, tudom ki lesz a következő áldozat. Mikor fizetek neki és aztán jól megharapdálom, ha kurva az illető, a fog másképp sajog, mint egyébként. Beszél hozzám.
- Hahaha – nevette el magát az asszony, de látva a szigorú tekintetet, komolyan folytatta:
- És mit mond?
- Az nem rád tartozik, ribanc! – üvöltötte el magát.
- Bocsánat, kegyelmes uram... – és már kúszott is a lábai elé.
- Ezt most az egyszer eltaláltad – somolygott negédesen – a fogkorona által lettem király. Az igazságos. Minden kurva meglakol, beszolgáltatja a fogát, amelyik nem akarja, azért a többiek lakolnak meg. Büntetlenül semmi nem marad az országomban.
- Értem – helyeselt a nő, aki most már komolyan félt ettől az őrült pasastól.
- Azt hiszed, ha szépen beszélsz velem átejthetsz? Nem úszod meg! Ilyen szabályos fogsornak több a vámja.
- Vám? Miféle vám? Nem akarok én sehova menni.
- Épp azért Mert gondolom nem akarsz idő előtt a föld alá menni.
- Most fenyegetsz?
- Mióta tegeződünk?? – pattant fel ökölbe szorult kézzel, vörös képpel a férfi.
- Elnézést – mondta lemondóan.
- Hát a kegyelmes uram hol marad?
- FOGalmam sincs – felelte a prosti, a szó elejét kissé megnyomva.



108. [tulajdonos]: Új kötet2019-01-09 15:52
Kedves Dokkerek, íme az új verseskötetem:

http://mek.oszk.hu/18900/18960/?from=rss

Szeretettel:Timi


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2018-12-23 11:28 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
2018-08-16 18:22 kedvenceimből
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-01-24 14:37   új fórumbejegyzés: Kiss Anna Mária
2019-01-24 14:32   Napló: A vádlottak padján
2019-01-24 14:32   új fórumbejegyzés: Garamhegyi Gellért Győző
2019-01-24 13:56   Napló: az utolsó alma
2019-01-24 12:57   Napló: az utolsó alma
2019-01-24 12:38   NAGYÍTÓ /Vajdics:hű cseléd-cifra úrnő/
2019-01-24 12:13   Napló: Nagy Zoárd mesél
2019-01-24 12:11   Napló: A vádlottak padján
2019-01-24 10:25   Napló: Jó, ha a vége jó
2019-01-24 09:50   Napló: az utolsó alma