NAPLÓK: Bossi alkotásai Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 01:29 Összes olvasás: 17373| 132. | [tulajdonos]: vers | 2018-04-12 17:02 | Tél után.
Tavasz van.
Földből a virágok elő bújnak.
Fákon a rügyek beindultak, bimbóznak.
Lányokról a téli ruhák lekerülnek,
a lenge tavaszi kellékek felkerülnek.
Szép, Hölgyeket fehér aranyba öltöztetném,
hogy jobban érvényesüljön formájuk,
s tiszta lelküket, mi férfiak újból lássuk.
Tavasz van.
Végre örülhetünk a Nap erejének.
Utcákon, tereken a sok színű Női mezőnek.
Mert, Ők szépek!
S, minket férfiakat, vidámságukkal, mosolyukkal,
öltözékükkel, kedvességükkel Kedveskednek.
Mert, a Magyar Lányok a legszebbek!
Érd. 2018-04-12.
| |
| 131. | [tulajdonos]: vers | 2018-04-05 20:45 | Belecsöppentem.
Belecsöppentem egy Világba.
Egy, izgalmas Írói, Világba.
Csak ámulok- és bámulok,
fejem kapkodom,
követni nehezen tudom,
időnként nem tudom, hogy hol vagyok.
Gyors, e Világ nekem.
Kiszállni, nem tudok.
Hagyom, hogy az ár sodorjon.
S, akkor, ha célhoz érek.
Elmondhatom, hogy alkottam.
Nevem, valahol megjegyzik.
könyvemet, elolvassák, félre teszik,
majd újra előveszik.
Lehet, hogy „álnéven” futok,
de, lehet, hogy nevemnél maradok.
Nem tudom.
Csal egyet, hogy most
az ismeretség felé haladok.
Úgy, legyen.
Idős korra sok Ember ismerjen,
s rám emlékezzen.
Érd. 2018-04-05 | |
| 130. | [tulajdonos]: vers | 2018-03-22 18:07 | Mesebeli ország.
Nyisd ki a kaput, s gyere be.
Gyere!
Ülj, le!
Helyezd magad kényelembe.
Ne, csinálj semmit.
Ruháidat vedd le.
Ne félj, itt nem bánt senki.
Vedd fel a fátyol köntöst.
Ugye, hogy másabb.
Itthon vagy.
Tündérországban.
Harmat vizet iszol.
Fátyol felhőt eszel.
Nyugodj meg.
Mindenki szeret.
Nálunk nincs ellenség.
Mindenki barát.
Csak jót akar.
De, vigyázz, tartsd be a szabályt!
Ha, megszeged bűnös leszel.
Rosszul jársz.
Ne, légy szomorú, nem szabad.
Vidám légy, így lesz sok aranyat.
Figyelj a Tündér Királynőre!
Elmondja, hogy kinek mi a teendője, s
Tündérország lakói mit várnak el tőle!
Ugye, érzed, hogy hol vagy?
Ott, vagy ahol mindenki boldogabb.
Ott, vagy ahol Tündérek egymásra nem mutogatnak.
Ott, vagy ahol mindenkit szeretnek.
Ott, vagy ahol mindenkit kedvelnek.
Ott, vagy ahol szeretetet kapsz,
és szerelmet adsz, e csodás
országban.
Mert Tündérországba otthon vagy!
Buda-Tétény. 2018-03-21. | |
| 129. | [tulajdonos]: vers | 2018-03-15 14:50 | Álomba ringattad magad.
Álomba ringattad magad.
Mély álomban.
Messzi földön jártál.
Ott, ahol a Nap felkel a keleti határnál.
Álmodban, kiskacsa voltál, s a tó vízén boldogan úszkáltál.
Álmodban, egerész ölyv voltál, s a futó sebzett nyúlra lecsaptál.
Álmodban, boldog voltál, mert szerelmedre rátaláltál.
Álmodban, hős kiskatona voltál, tömeg előtt szaladtál.
Majd, hirtelen felébredtél, utcáról hangokat hallottál.
E, hang így szólal meg:
Éljen a Hazánk, a Szent
Magyarország!
Éljen?
Persze, hogy éljen!
Szent?
Persze, hogy szent, mert
oda fent, Védenek Minket!
Magyar?
Kicsit elgondolkodtál, de rájöttél, hogy
sokan vagyunk, de akkor is
ez a Hazánk.
A SZENT MAGYARORSZÁG!
Buda-Tétény. 2018-03-15 | |
| 128. | [tulajdonos]: vers | 2018-03-06 23:44 | Nyári este, a tópartnál.
Kellemes lágy szellő fújja Testét.
Vörös, hosszú haja, mint fátyol lebeg e szélben.
Gyönyörködök benne.
Hogy egy Nő, hogy lehet ennyire szép.
Szép, nem szép, hanem csodás.
Bámulom, teste finom vonalát.
Lesem, Kegyed minden mozzanatát.
Mert, nézni Kegyedet még mindig öröm,
és Boldogság.
Igen, Boldogság mikor látom.
Boldogság, mikor érinthettem bársonyos testét,
az el nem felejtett gyönyörű estét.
Ugye, nem felejtette el!
Mikor a tavon Hold fénye alatt úsztunk,
s időnként egymásba kapaszkodtunk.
Mezítelen testünk össze ért.
Felforrt a víz körülöttünk.
Mikor partra értünk, teste még kért,
hogy folytassuk, ami a vízben minket ért.
Csodás volt.
Köszönöm, hogy érinthettem e testet.
Köszönöm, hogy azon az estén Kegyeddel lehettem,
és köszönöm, hogy még mindig ismerhetem.
Nem felejtem el azt az érzést, mikor finom
testét érinthettem, és átölelhettem.
Gyönyörű, szerelemtől éhes szemébe nézhettem.
Szinte, vonaglót e csodás test körülöttem.
Nyári, Hold fényes este volt.
Mikor, évek után újból megláttam.
Vissza tekintek.
De, már késő, másé lett Kegyed.
Azt, az estét feledni nem lehet.
Emlékek, még bennem égnek.
Így, is Imádom, Kegyedet.
Buda-Tétény. 2018-03-06. | |
| 127. | [tulajdonos]: vers | 2018-03-01 00:45 | Boldogság tölt el.
Igaz, hogy rég találkoztunk.
De, majdnem mindig látom.
Boldog vagyok, hogy így is csodálhatom.
Szépséges alakját.
Üde mosolyát.
Még mindig csillogó szemeit.
Csodás selymes haját.
Élmény Kegyedre tekinteni,
s finom kecses kezét érinteni,
mosolyát csak nézni, és nézni.
Üde színfolt e éjszakának.
Meg a csillagos égboltnak.
Csak az Angyalok járnak éjjel.
Angyalok, kik vigyáznak Kegyedre szeretettel.
Vigyázzon csak Magára,
mert ilyen Hölgy nincs még egy, az éjszakába.
Köszönöm, hogy ismerhetem.
Köszönöm, hogy így is nézhetem,
mert egy csodálatosan, gyönyörű Hölgy
áll előttem.
Buda-Tétény. 2018-02-28 | |
| 126. | [tulajdonos]: Novella | 2018-02-21 14:14 | 13. fejezet.
Béla, az ágyon ülve figyelmesen hallgatta Barátnőjét, időnként a történeten jókat kuncogott, de úgy, hogy Petra, ne vegye észre. Nem akarta megsérteni.
Rengetek kérdést tett fel Béla, Petrának. Ő, türelmesen válaszolt.
– Jó, szívem gyere, és öltözz fel, és elmegyünk egy Étterembe ebédelni.
– Meghívsz?
– Igen, aki ilyet álmodik, annak kijár egy ebéd!
– Drágám, köszönöm.
Lefelé ballagtak a lépcsőn, épp Kati néni a másodikról lép ki az ajtón.
– Jó, napot fiatalok!
– Csókolom, Kati néni, épp meséltem Bélának, hogy mit álmodtam, amibe benne volt.
– Igazán, ez jól esik, hogy velem álmodtál. Épp leviszem a szemetet a tárolóba. Nem tartalak fel titeket. Menjetek csak előre, én úgy is lassabban megyek.
– Köszönjük, csókolom.
Béláék, utcára kiléptek, és szép lassan le sétáltak a közeli tóhoz, ott kicsit dobálták a köveket a tóba, ovisszintesen. (kacsáztak)
Majd, bementek az Étterembe, ebédeltek, utána elmentek a Corvin moziba megnéztek egy kaland filmet, majd szép lassan haza sétáltak. Az idő is kellemes volt hozzá, csendes langyos nyári este.
Petra, nagyon elfárad, ruhástól lefeküdt az ágyra, Béla felette állt, mosolygott rá, levetkőztette, majd betakarta. Leült az ágy melletti, fotelba, fel kapcsolta az álló lámpát, elővette a könyvet, és folytatta a félbehagyott regény olvasását, közben pillantásokat vetett barátnőjére, és látta, hogy Petra nagy nehezen álomba szenderedett.
v é g e!
Köszönöm, hogy olvastad.
Kálmán. | |
| 125. | [tulajdonos]: Novella | 2018-02-18 08:30 |
Petra
12. fejezet
Késő, nyári este van. Még világítanak a csillagok, Petra bemegy a konyhába, és hűtőszekrényt kinyitja, előveszi a dobozos sört, és iszik belőle. Nagyon fáj, a feje. Sokat tárgyalt a külföldi partnerekkel. Megizzasztották, de a tárgyalás sikeres volt.
Leveti ruháját, ahogy megy a lakásba, úgy hagyja el a ruha darabjait, a földön. Nem érdekli, hogy most mi van vele, álmos, nagyon fáradt. Hálószoba felé megy, ágyra fekszik meztelenül. Így szeret aludni, nyár van, és az éjszaka is meleg. Kevés levegőmozgás van. Kinyújtja a bal karját, és érzi, hogy egy testben elakad. Feloltja az éjjeli szekrényen a kapcsolót. Látja, hogy egy ifjú férfi test van mellette. Megfordítja, és a fiatalabbik Misi az. Megnyugodott.
- Hála, hogy Te vagy!
- Mi bajod van, hajnal van, és most evvel jössz, észnél vagy?
- Bocsi, de megijedtem, hogy más fekszik az ágyamban.
- Még is ki lehetne az, szerelmem?
- Hát, most már, ha itt tartunk, akkor elmesélem, hogy összejöttem az Apáddal, és, Te Amáliával.
- Mi, van?
- Jól hallod, szerelmem. Nem untatlak, akkor elmesélem, hogy mit álmodtam a múlt éjjel, mikor egyedül voltam.
- Tényleg nem untatsz, csak hajnali kettő van, és reggel dolgozni kell mennem.
- Buta, ma szombat hajnal van, és Te nem szoktál menni, dolgozni szombaton, ha jól tudom. Különben is kiruccanunk estére, Münchenbe.
- Hová?
- Münchenbe, a sör fesztiválra, már megrendeltem a Taxit.
- Szerelmem, figyelj - mondja Petra - elmesélem az álmomat, és megpuszilja Misit.
Petra mesél, és mesél. Misi csak hallgatja, időnként jót nevet, a mesén, és Petrára csap egy nagyot.
- Jól összehoztál Amáliával, engem. Ő nekem nem tetszik, sovány, fekete, nincs jó alakja, nem mintha a feketékkel bajom lenne, de nekem nem jönnek be. No, meg Te, és Apám. Jó vicc. Ha, ezt az öreg tudná, akkor ...
- Mi lenne?
- Akkor, mi lenne, de nem is ismered.
- Nem, de olyan lehet, mint Te, akkor megismerném, gondolom, és érzem, hogy egy típusúak vagytok.
- Na, ne öt év korkülönbség van köztetek.
- Na, és! Mi van abba!. Ha olyan, mint Te szerelmem, akkor nincs semmi gond.
Misi, megtennéd azt, amit az előbb tettél. Misi jó nagyot, húz Petrára. Még, üssél, még Misi, nagyon jó, üssél még, odébb is, üssél. Mihály Petra kérését teljesíti. Üti a nőt.
- Nem fáj?
- Élvezem, Misi, ahogyan ütsz, csak az arcomat ne, üss!
Petrát üti Misi, de érzi, hogy ő, is élvezi.
Majd, egy kis idő után abba hagyja, megcsókolja, hátsónál az ütések széleit körbe puszilja, jobb, majd a bal hátsó közepét kiszívja. Érzi, hogy tetszik. Petra megfordul, szemébe néz, de keze nem ott jár. Fejét lejjebb hajtja, és finomat mozgásba hozza.
Majd hosszú órákon átszeretkeznek. Végre, most már teljesen egymásé lettek. Mind a ketten kimerültek.
Petra órára néz, és fel kiált: Jézusom, már hat óra van, jól eljátszottunk egymással! Misi csak bólint, Petra mond még valamit, de a mondat végét már nem lehetett tisztán érteni, bebólint.
Csöngettek.
Mihály reagált hamarabb a csengetésre, Megnyomja a kaputelefont.
Megszólal egy hang.
Rendelt Taxi megérkezett.
Misi, megköszöni, és Petrához megy. Mihály, amikor elhagyta a kulturális intézményt, akkor már érezte, hogy nincs jól. Csak győzködte magát, hogy Petra nem fogja észrevenni. Lassan bandukolt Petrához.
Ahogy belépet az ajtón, akkor jött ki Petra a fürdőszobából, éppen a haját csavarta be törülközővel mikor észrevette a spicces barátját.
- Te megint ittál, Tóth Mihály!
- Én?
- Ne mond, hogy nem ittál, mert érzem rajtad. Misi, vedd tudomásul, hogy ez volt az utolsó eset, hogy így jössz fel hozzám. Ha még egyszer megismétlődik, akkor fogod a ruháidat összecsomagolsz, és távozol tőlem. Odamész, ahová akarsz. Megértettél Tóth Mihály.
- Halkabban, mert meghallják a ...
- Mi, még Te intesz le engem, saját lakásomban. Erre van eszed, de arra nincs, hogy józanon gyere fel. Fogod magad, és lefekszel, és kialszod magad, hogy holnapra épp eszmével legyél.
Mihály követi barátnője utasításait, és ahogy megy, úgy hagyja el a ruháit. Petra csak nézi, nem csinál semmit. Megbizonyosodik, hogy Mihály lefekszik, elterült az ágyon, mint a béka. Betakarja, egy vékony pléddel.
Fölé hajol, és ezt mondja félhangosan Misi arcába: Tudod, hogy mi a szerencsét Tóth Misi, az, hogy nagyon szeretlek, és teljesen kielégítesz az ágyban, különben már mentél volna, csak ezért kellesz nekem, nem a pénzed miatt, ami most nincs.
Óvatosan megpuszilja, és átmegy a másik szobába lefeküdni. Nézi a plafont, és elmélkedik, hogy mit csináljon Misivel. Eszébe jut a fiatalabb Tóth Mihály, az elragadó, jóképű, fiatal, jó ízlésű fiatalember. Nem olyan, mint az Apja. Ahogy az ifjúra gondold, mosolygott.
Könyvespolcról elővesz egy regényt, és elkezdi olvasni. Közben, gondolatai nem az olvasmányon vannak, hanem, a fiatalokon, ifjún, és Amálián.
Az ifjú hamarabb ment el a lakásból. Petra még aludt. Fél álomban arra ébred, hogy egy csengő szól. Még nem tudta beazonosítani, hogy kié. Arra gondolt, hogy a szomszédé.
Csengő, már hosszabban szólt.
Fel kelt, és ki kiabál.
- Ki az?
Válasz nem jött. Ajtóhoz botorkál, kémlelő ablakon, lát egy női alakot, de nem tudja be azonosítani. Ajtót kinyitja.
- Maga, az, Kati néni, mondhatta volna.
- Nem hallottam Kedves.
- Jöjjön beljebb, tessék.
- Szép lakása van, milyen gyönyörűek a szobái, ámulatra méltók. Látom tisztán tatja a lakását.
- Kati néni, ezért jött, hogy megnézze a lakást, vagy másért. Megfürdenék.
- Segíthetek?
- Fura kérés, de most elfogadom, a segítséget.
Petra levetkőzik. Fürdőszoba felé megy.
- Szép teste van.
- Köszönöm, igyekszem karbantartani.
- Igen azt láttam. Előbb az egyik, utána kis idő múlva a másik férfi távozott a lakásából. Nem lesz kicsit sok. Két férfi egyszerre. Istenem, lány koromban mennyi férfinak, és lánynak adtam kedvességet.
(Kati néni, ,,Vörös lámpás negyedben nőt fel")
Nem, baj ha mesélek valamit, olyan jól esik valakihez szólni, tudja, egyedül vagyok, férjem, nem volt, de azért nem szenvedtem semmibe, megvolt mindenem, és mindenkim.
- Megmosom a haját, és közben mesélek.
- Ha, szeretné, örömmel hallgatom.
- Szüleimmel Vidéken laktunk, szegények voltunk. Édesapa dolgozott, de volt egy kis adósságunk, amit nem tudtunk visszafizetni, így Édesapa, máshol is dolgozott, alig pihent valamit. Egyik Vasárnapi ebédnél, ezt mondta Édesnek.
„Mama, menjetek fel a lányunkkal Pestre, ott próbáljatok munkát találni, mert
itt, most hárman nehezen jövünk ki. Így, feljöttünk Pestre. Utcán sétáltunk, nem ismertünk senkit. Egyszer egy jól öltözött Hölgy megszólított Minket.
- Jó napot! Merre mennek?
- Csak sétálunk, közben munkát keresünk.
- Adok munkát, ha kell, jöjjenek utánam.
Elvit egy házba, ahol csak lányok voltak. Édest elvitték máshová, többé nem láttam.
Engem, Lányok felmértek, és azt kellett tennem, hogy ha jönnek a Férfiak szolgáljam ki őket, étellel, és itallal. Mikor, már cseperedtem, és testem is fejlődött, akkor odaadtak egy gazdag Férfinak, és annak a kívánságait kellett teljesítenem, majd az Úri Hölgyek is alaposan megismertek, és, Ők is kedvükre játszottak velem. A tízen éves vidéki lánykával.
- Megszárítsam?
- Nem, majd megszárad, úgyse megyek sehová.
- De, így tönkre megy.
- Jó, rendben szárítsa meg, ha szeretné.
Úgy, két óra múlva megszárad Petra haja. Csillogó, selymes lett.
Leányom, ha hívhatom így, gyönyörű haja van. Evvel tud csábítani, de a teste is jól néz ki.
Petra, az idős Hölgyre néz, és mosolyog, szép sima teste volt, sehol se egy ránc. Kora ellenére, nagyon jól tartotta magát. Mikor fürdette, megmozdult Petrában a vágy, ilyen finom, és lágy érintést még nem érzett, eddig. Pedig, pár férfi, már érintette. Nem figyelt, a beszélő Kati nénire, elgondolkodott.
- Kedves! Figyel rám?
- Persze, figyelek, igen.
- Adok magamra, mert nem szeretném, hogy látszana, hogy hány éves vagyok.
- Nem tudom, hogy mennyi idős, de jól csinálja, azt meg kell hagyni.
- Készítek kávét, és iszunk mindjárt.
- No, de nem ezért zavartam, hanem azért, hogy nem tud egy jó víz szerelőt, elromlott a csapom, és meg kellene javítanom.
- Megnézem, ha tudok, segítek.
- Köszönöm Kedves.
- Köszönök mindent, Kati néni.
- Viszlát!
- Viszlát, és majd jelentkezem.
Petra, visszament a konyhába, leült, és megitta a kávét. Elgondolkodott, furcsa, hogy most milyen segítőkész volt, Kati néni. Tavaly ellentéte volt, rideg, és gonosz. Érdekes egy személy! Most, bájos, és segítőkész.Hétfő reggel, korábban kelt Petra.
Szokásos tortúrával kezdte most is a napot.
Mikor belép a munka helyére, látja, hogy Vili bácsi (kertész) ül a padon, és fogja a csuklóját, és nézegeti.
Oda megy hozzá.
- Jó, reggelt Vili bácsi!
- Magának is, Kedves!
- Mi történt, miért fogja a csukóját?
- Képzelje, az előbb a bokorból előjött egy cirmos kis cica, meg akartam fogni a Mamának (így hívja a feleségét), épp lehajoltam, kitolt velem, elugrott. Én, bolond meg utána nyúltam, megbotlottam a járdaszegélybe, és ráestem a kezemre, így történt. De, most már fáj is. Borogatni kéne, akkor elmúlik.
- Ahogy látom, ez kicsit színesedik, elvitetem a Kórházba, ott a Sebész orvosom rendbe teszi.
- Nem, kell elmúlik, de jobban fáj, ha mozgatom.
- Várjon, ne menjen sehova, mindjárt intézkedem.
- De, akkor a kerttel mi lesz, Kedves?
- Első, Vili bácsi, majd utána a kert. Várjon, jó!
- Rendben, megfogadom, várok.
Kis idő múlva, Amália jön, beülteti Vili bácsit a kocsiba, és elviszi a Kórházba.
. . .
Na, ez a hét is jól kezdődik, egy munkahelyi balesettel. Petra, épp elfoglalja a helyét, lapozgatja az iratokat, sorba veszi az elintézetlen iratokat, bekapcsolja a számítógépét, mikor jelez a mobilja.
Tóth Mihály, a képen.
Mi, a fenét akar, most reggel, mikor eljöttem még semmi baja nem volt.
- Igen, Petra vagyok!
- Itt, Misi, szia!
- Miért keresel, nincs sok időm?
- Tudom, Neked soha sincs, kirúgtak.
- Mit csináltak?
- Bementem a munkahelyéjemre, és létszám felesleg lettem, nem kellek, az új tulajdonosnak, 30 év után, szép, mi?
- Hát, erre mit mondjak.
- Nincs munkám, most mehetek munkát keresni.
- Gyere be, a cégemhez.
- Miért, haza kell vinni valamit?
- Azt, mondtam, hogy gyere be!
- Oké, megyek, szia!
Két óra múlva, Misi megjelenik Petra előtt.
Hívattál, most itt vagyok Drága Barátnőm.
- Na, Tóth Mihály, ezt, itt hanyagoljad, hogy én, neked, kint mi vagyok. Itt a Főnököd vagyok, és ennyi, ha még egyszer meghallom ezt, azonnal távozol. Értem!
- Persze, értem!
Kopogtatnak az ajtón.
Tessék!
Ifjú Tóth Mihály lép be.
- Apám, mit keresel itt?
- Apádat, most vettem fel kertésznek.
- De, nem ért semmihez a kertbe!
- Kértem a véleményed, Főkönyvelő úr?
- Nem.
- Akkor, intézkedjél a Hz-es kolléganőnél, hogy vegyék fel. Köszönöm. Miért jöttél?
- Ezt kellene átnézned, Petra, hogy így mehet ki, az anyag, vagy módosítást követel. Megnézem, tedd le, és intézd a felvételt.
- Rendben, gyere fater velem.
Miután a két Tóth elhagyta a helyiséget, Petra kezébe temeti az arcát, és mereven hosszan néz maga elé. Észre se vette, hogy Titkárnője bejött.
- Petra! Petra! Petra! – szólt Amália.
- Mi történt? – riad meg Petra.
- Ezt, kérdem, én, is?
- Itt van a másik Tóth, itt fog dolgozni.
- Szép lesz, Petra, két Tóth egy helyen, ebből nem lesz baj?
- Intézkedem, hogy ne legyen. Mi van Vili bácsival?
- Csukó törés, gipsz, a kis öreg kertésznek. Ki, lesz helyette?
- Tóth Mihály, az idősebbik. Most vettem fel.
- Amália mióta van itt?
- Lassan hat éve, miért?
- Úgy gondolom, hogy tegezhetnénk egymást, ennyi idő után.
- Köszönöm.
- Oké, légy szíves, szólj Tóthéknak, hogy jöjjenek be hozzám, hívatom Őket.
Pár perc, és megjelennek.
- Leülni,és rám figyelni. Nos, Uraim, mivel kapcsolatunk igen szoros, kint a magán életben, nem szeretném, ezt ide behozni, az kint marad. Itt, bent megtartjuk a hierarchiát, mindenki tudja, hogy ki, milyen munka köbe van, és ehhez képest viselkedik. Ha, valaki elszólja magát, akkor, azonnal távozhat a Cégtől. Nem akarok visszhangot hallani, hogy Petra, ennek a Tóthnak a ….
Értve vagyok?
- Értjük.
- Akkor, folytathatjátok a munkát. Viszlát!
| |
| 124. | [tulajdonos]: Novella | 2018-02-12 11:15 |
Petra
11. fejezet.
Az ajtót kérném becsukni.
Majd én csukom. Feleli a karbantartó, aki a munkálataival szép lassan az irodához ért.
Látják az urak, erről beszélem, szól Petra.
Na lássuk, hogy miért is jött az előbb az ifjú Tóth.
- Asszonyom, az előző évi adó befizetéssel van egy kis gond.
- Súlyos?
- Azt hiszem, hogy nem gond, ha ...
- Kérem, folytassa Mihály.
- Ha úgy csináljuk, hogy, és elmagyarázza, hogy hogyan kellene az adó befizetést, megoldani.
Megtudja, ezt oldani, ha igen, akkor hajrá. Oldja, meg legyen, szíves. Köszönöm.
- Persze, megoldom. - feleli a főkönyvelő.
Távozhat.
Közben Petra fogja a fájós bokáját. Idősebbik Tóth, segít Petrának felkelni székből, hona alá nyúl, és így bicegve távoznak az irodából.
Karbantartó, aki éppen most fejezte be a munkát a folyóson, mielőbbi gyógyulást kívánt Főnök asszonyának.
Petra, fejbillentéssel jelzi, hogy elfogadta.
Beértek a kórházba. Petra bokáját meg röntgenezték, és kapott egy fekvő gipszet.
Misi haza vitte a sérültet a lakásba.
A lakásba egyből az ágyba helyezte Petrát.
- Most, drága beteg, én leszek a beteg ápolód. Most ebben a helyzetben nem Te adott ki az utasításokat, nem Te parancsolsz nekem, drága betegem, hanem a gyógyulás érdekében rám hallgatsz, és azt fogod csinálni, amit én Dr. Tóth Mihály előír a betegének. -- mondta mosolyogva Misi.
- Igen doktor úr!
Ágyon a párnákat meg igazította, és kényelembe helyezte a sérültet.
- Hölgyem! Levetkőztetem. -- hívta fel a figyelmét a betegnek.
- Csak óvatosan doktor úr!
Misi élvezte a helyzetet, mert egy nő még ilyen könnyen nem adta meg magát, mint Petra.
Aki teljesen elnyúlt az ágyon, hanyatt fekve, és várta a műveleteket. Misi átfogta Petra derekát, felültette, lehúzta az ingét, és már is ott volt a két szép melle a doktor szeme előtt, tovább vetkőztette a beteget. Mivel a nadrágot a sérült testrésznél nem tudta levenni, így előkerült egy segédeszköz, a ,,sebészeti" olló. Levágta. A nadrágszárát, ott, ahol nem tudta levenni a gipsztől, vigyázva a friss gipszre. Mivel a tangával nem is próbálkozott, hogy levegye rendesen, levegye -pedig az nyúlik, mint tudjuk-, így a ,,sebészeti" ollóval, a tangát kettényisszantotta. A beteg teljesen maga tehetetlenül, meztelenül, ült a ,,doktor" előtt. Megfogta a derekát a Hölgynek, és hátra billentette. Így már a beteg a hátán feküd. A dokin az izgatottság jelei jelentkeztek. Forrósodott a helyzet.
- Kényelmes a fekvőhely, drága betegem?
- Kicsit ott nyom, itt nyom, nem teljesen kényelmes, doktor úr!
- Netán van valahol jobb kórterem is?
- Egy pillanat, mindjárt jövök. Átment megnézte a másik ,,kórtermet", a háló - szobát.
- Van, de fizetős, és nagyon drága. - Asszonyom.
- Nem baj, akár mibe kerül, kifizetem.
Átvitte a beteget a másik ,,kórterembe". Misi élvezte, hogy a Hölgy, aki kedvel, irányítása alatt van. Bekapcsolt a kellemes zene, a meghitt fény, pálma fa levei lassan a zene ütemre le-fel, jártak. Meghitt környezetben a doktor ipszilon formába széjjelnyitotta a beteg lábait, és meg vizsgálta, a sérültet, persze vigyázva a friss gipszre. A vizsgálat egész reggelig tartott. Doktor a diagnózist megállapította, hogy a beteg meggyógyul, és két hét után, majd járó gipszet kap.
Petra elfelejtette, hogy be van gipszelve a lába, és majdnem rálépett, de még időben észrevette. Az ágyon mellette fekvő Misit megbökte. Nem reagált rá. Hozzáfordult, és a fülébe súgta, hogy:
- Doktor úr ki kell mennem.
- Menjél nyugodtan nem zavarlak.
Misi, légy szíves vigyél ki a WC-re, mert kell. Ekkor rémlett, Misiben, hogy Petra nem tud kimenni. Misi felkelt, átment az ágy másik oldalára, ölébe vette a meztelen, beteget, és kivitte az illemhelyre. A szűk lakótelepi folyosón, alig fértek el, de sikerrel jártak. A dolog végeztével Misi a beteget bevitte a nagyszobába, ott a kanapéra helyezte.
A fürdő köpenyét is ráadta, hogy a lakásba meg ne fázón. Kanapé mellé tett egy kis asztalt, és oda tette a reggelit is. Bekapcsolta a Tv-ét, hogy ne unatkozzon Petra.
Ő kiment a konyhába, elmosogatott, és kezébe vette a bevásárló kosarat, és ezt mondta Petrának.
- Szívem, amíg Te eszel, addig lemegyek a közeli piacra bevásárolni.
Petra, csak bólogatott a fejével, hogy jó, mivel a szája tele volt étellel.
Bent, (Petra munka helyén) a helyettesítési dolgokat, az ifjú Tóth vette át. Ifjú bement a Főnök asszony irodájába, és leült az íróasztalához. Megnyomta a gombot, és hívatta a titkárnőt, Amáliát.
- Amália legyen szíves, jöjjön be, mert diktálni szeretnék.
Ajtó nyílik, és bejön a Titkárnő. Leül az íróasztal mellé. Bekapcsolja a laptopot, és várja diktált szöveget.
Kérem, írja:
Tisztelt Hatóság!
Alábbi kérelemmel fordulok Önökhöz, hogy a tárolt anyag, amit kérnek a vállalkozásomtól, az a ház pincéjébe volt elhelyezve.
Közben az ifjú, Amália háta mögé kerül, és felméri a titkárnő testét, és a ruházatát, kissé bele szagol a csodálatos illatú hajába is.
- Hol tartottunk kérdi, mert kissé elkalandoztam.
- Azt észrevettem.
- Remélem, hogy nem okoztam evvel gondot.
- Nem. - feleli Amália.
Elismétli a levél eddigi részét. Tehát, igen a pincébe volt raktározva. Sajnálatos esett történt, 2007. 04. 16-án egy vízcsőrepedés, majd törés következtében a kért dokumentumok eláztak. Így a kért anyagot nem tudjuk bemutatni, és nem áll módunkba fizetni.
Természetesen tiszteletben tartjuk, az Önök kérését, mindent elkövetünk, hogy a kért anyag másolatát megtaláljuk. Továbbiakban állunk rendelkezésükre az alábbi címen, és telefonszámon.
Tisztelettel: ifjú Tóth Mihály Főkönyvelő.
( Kobán Petra helyettese.)
Budapest. 2007. 08. 24.
Amália fel áll az asztaltól, és távozni készül.
Várjon, kérem, nézze -kezdi mondókáját az ifjú - kisasszony nekem nagyon szimpatikus, szeretnék találkozni, Kegyeddel, ha mód, és lehetőség lenne rá.
Szintén a fiatalúr is szimpatikus nekem, így élek az alkalommal, hogy találkozhatunk.- feleli Amália.
Mihály arcán az őröm, jelei jelentek meg.
- Munkaidő után megbeszélhetnénk, hogy találkozzunk?
- Rendben. - feleli a Titkárnő.
Miután Amália becsukta az ajtót, Mihály a levegőbe csap, és ezt mondja: Igen, ez sikerült, és mosolyog.
Piacon, idősebbik Tóth bevásárolt, és betért a sarki bórozóba. Ott megivott egy-két pohár bórt, és jó kedvűen, kissé spiccesen távozott, és ment vissza a lakásába.
Nyílik az ajtó. Belép a lakásba, a spicces Mihály. Petra még ezt nem látta, hogy a barátja, kissé pityókás.
Mihályt a két fal támassza meg, mert nem tud egyenesen menni. A nagyszoba felé vette az irányt. Petra még nem látta, csak a hangot hallotta, mikor az ajtón belépet.
- Jó, hogy jössz már, túl soká jöttél vissza a bevásárlásból. - kiabált ki a szobából.
Mikor Misi a nagyszoba ajtajához ért, ekkor Petra meglátta barátját s meg rémült.
- Hogy a fenébe nézel ki, mond mit ittál, és mennyit? Mi, a fenének ittál? - tette fel a kérdéseket Petra.
- Hukk, hukk!
– Azt hiszem egy kissé berúgtam, picit túl sokat ittam, vagy nem, no, de mindegy. Az tény, hogy megártott, pedig még vigyáztam, hogy el ne ázzak belülről. Látod drága szerelmem, már itt vagyok Nálad, és segítek Neked bármibe. Ne aggódj, de minden rendbe fog jönni... Misi, beszélt, mint a vízfolyás, alig lehetett lelőni a szó áradatát.
- Hagyd már abba! - kiállt rá Petra. Amikor elmentél nem volt semmi bajod, nagyon jól tudtad, hogy milyen állapotba vagyok, hogy nem tudok kimenni a WC-re egymagam, nem tudok állni fél lábon, s Te még itt szövegelsz nekem, hogy, így meg úgy. Tudom, nem Te voltál hibás, csak a másik az a hülye, aki Neked hozta az italokat. Ugye így volt?
- Hukk. Pontosan, így volt, Pe..,Pe..,Petra.
- Menj be a másik szobába, és aludd ki magad, majd holnap beszélgetünk. Ha józan leszel.
Petra fél lábon ugrálva ment ki a konyhába, hogy lefőzni a kávét. Mikor a kávés csészéhez nyúlt, majd nem elvesztette az egyensúlyát, és megbillent egy kicsit, de sikerült még idejében kitámasztani magát. Asztalhoz ugrált. Kezét a feje elé tette, és nagyot sóhajtót. Ilyen nincs, ilyen nincs. Még csak ez hiányzott, hogy Misi berúgjon Nekem. Közben lefőtt a kávé, megitta, és szép lassan, és óvatosan vissza ugrált a szobába.
Az ifjú Mihály, és Amália délután találkoztak a Petőfi hídnál, és elsétáltak a Corvin Moziig.
Fiatalember megvette a két mozijegyet, online-ban, csak már a leghátsó sorba kaptak. Misi, nem is bánta. Ő, már a filmet 2x látta.
"A Halál 50 órája" című filmet nézték meg.
Mikor a csata jelenetben az egyik páncélos lőtt, akkor Amália kissé megijedt, és Misi vállára tette a fejét. Ő, ezt kihasználta, és átfogta a lány vállát. Majd egymásra néztek, és megtörtént az ismerkedés első mozzanata. Megcsókolták egymást. Innentől kezdve már nem is a film érdekelte a két fiatalt.
Másnap.
Misi oda tántorog a nagyszoba ajtajához, lehajtja a fejét. Szégyelli magát.
- Hol voltál? Tudod jól, hogy jártam, és így ... tör ki Petra.
- Bocsáss meg, de ...
- Misi, itt nincs bocsánat de, ugye most hozzám tartozol, és velem akarsz élni, vagy nem?
- De, Petra...
- Nincs Petra, érted nincs Petra. Itt vagyok fél lábbal, be gipszelve, feküdnöm kell, négy hétig, hogy rendbe jöjjön a lábam, erre Te leugrasz vásárolni, és piásan jössz vissza.
- Petra, értsd meg, hogy véletlen történt találkoztam egy régi katona társammal, és elbeszélgettünk egy kicsit. Soha többé nem fog előfordulni, ezt ígérem.
- Ígérem, -emeli fel kezét Petra-, ígérem. Ilyenkor mind ezt mondjátok. Misi, hányszor ígérted meg, hogy ez volt az utolsó! Hányszor, annyi szász forintom lenne, már milliomos lennék. Ugye Tóth Mihály!
Közben a teste elzsibbadt a fekvő helyzetbe, nyomja már a kemény fekvőhely, meg kéne igazítani, de nem tudja -.
- Mér, még ki mondja, ezt? - kérdi Misi.
Jól van fejezzük be a vitát, inkább gyere segíts.
Misi megpróbál közelebb menni, de megbotlik, és a padlóra ül. Még mindig bizonytalan.
Férfiak, ezek a férfiak, jól nézel ki Tóth Mihály, gratulálok.
Petra, nagy nehezen felkel az ágyból, és fél lábal ugrálva, megigazítja a fekvőhelyét.
Közben csöngetnek. Petra, kibiceg a bejárati ajtóhoz, kinéz a kémlelő nyíláson. Kati néni az. - a II. emeletről - Petra kinyitja az ajtót.
- Csókolom Kati néni.
- Szervusz Kedvesem.
A fiatal embertől hallottam, hogy mi történt Veled, ha kell valamit segíteni, akkor szólj, mert segítek.
- Köszönöm, Kati néni, de most a fiatalember itt lakik nálam, amíg én beteg vagyok, és segít nekem.
- Jó, Kedvesem. Szervusz.
- Csókolom. - válaszol Petra.
Petra, becsukja az ajtó, és ezt mondja. Már csak ez hiányzott, hogy a ház, és a lakótelep megtudja, hogy ...
Á, de hagyjuk. Nem fogom felidegesíteni magam. Kibiceg a konyhába, iszik egy pohár narancslét, mert szomjas. Visszaugrál a szobába, és lefekszik.
Elfáradt. Fogja magát Tóth Mihály fel kell a fotelból, és ajtó felé veszi az irányt.
- Megint hová mész, hős lovagom! Hová mész! - üvölt Petra. Azt mondtad, hogy nem mész sehová, hanem Velem leszel, és ápolsz! Tóth Mihály!
Misi megáll az ajtóban, visszanéz, és halkan ezt mondja:
- Mindjárt jövök, érted teszek mindent, Kedvesem.
Távozik a lakásból. Petra, csak áll az ajtófélfánál, és sír.
Sír, és a könnyei között ezt mondogatja: Miért vagyok ilyen szerencsétlen, hogy egy öt évvel idősebb fazont kell kifognom, akit kedvelek, mert tudom, hogy jó ember, és szeret. Most amikor bajba vagyok, akkor lelép, hogy felejtsen. Miért? Miért?
Csöngettek.
Pillanat, azonnal. Szól vissza, szipogva, közben megtörli a könnyeit. Ajtóhoz biceg, kinyitja, és látja, hogy ott áll Tóth Mihály, egy nagy csokor vörös rózsával a kezében.
Csak áll, fél lábon, megszólalni nem tud a meglepetéstől.
- Ó, Tóth Mihály!
- Beengedsz?
- Persze, persze, gyere csak. - mondja mosolyogva.
Félre biceg, és Misi belép. Ezt hoztam Neked Kedvesem, mert szeretlek. Misi felkapta, és bevitte a hálószobába, ágyra tette Petrát.
Várj, jövök azonnal. Rózsát vázába helyezte, levetkőzve, ment be Petrához.
- Tóth Mihály mit csinálsz Velem?
- Mit, csak azt, hogy azt kapj tőlem amit megérdemelsz Kedvesem.
Petrának a gipszes lábával a pozíciókat nem volt oly egyszerű felvenni, de megoldotta.
Petra nagyon elfáradt. Az aktusok is hosszúak voltak, és már a lába is fájt. Kis szünet után megkérdi Misit, hogy bírod még?
- Még egy kicsit, addig amíg Te akarod Szívem.
- Jól van Misi. Nem csalódtam benned.
Petra felhúzza a lábait, addig míg tudja, behajlítja a térdét, szétnyitja, Misi beteszi a lába közé a fejét, és csókolja a legszebb részét, majd ....
- Jaj, már fáj!
- Mi?
- Gipsz nyomja a lábam.
- Tűrd egy cseppet, kérlek, csak egy picit.
- Nem tudom, már nagyon fáj.
Petra leereszti a lábát, kinyújtja. Most pihenjünk egy kicsit. Ott fekszenek meztelenül az ágyon.
Fáradtan, és kimerülten.
Petra, hosszú csend után megszólal.
- Tóth Mihály, Te bolond vagy, de kedves is.
- Tudom, jó bolondnak lenni.
Másnap délután, hosszan csöngetnek.
Ki, lehet ilyenkor?
- Megnézed, Kedvesem?
- Persze, csak felveszem a köntöst.
Mihály kinyitja az ajtó.
- Jó, hogy jöttek. Épp felkelni készültünk, ugye Petra!
- Hát persze, éppen ezt akartunk, felkelni, mert az olyan egyszerű. - ugye Tóth Mihály! Felkelni!
- Rosszkor jöttünk, Apa!
- Nem, szó nincs róla. Ti, mindig jókor jöttök.
Valami motyogás hallatszik ki a hálóból.
- Mit mond?
- Ne törődj vele, gyertek már be. Ne az ajtóban beszélgessünk.
Amália, és Misi belép, levetik a kabátokat. Petra, lassan felveszi a hálóköntöst, és ki ugrál a szobából. Fiatalabbik Misi látja, hogy a Főnökasszonya fél lábán ugrál, oda megy hozzá, és felajánlja a segítségét, Petrának.
- Látod, Tóth Mihály, hogy a fiad milyen udvarias, nem úgy, mint az Apja!
- Petra, merre menjünk?
- Ugráljunk be a szobámba, a kanapéra.
- Akkor, hajrá, segítek bevinni.
Misi felemelte, Petrát, és elindult a szobába. Szép lassan letette a kanapéra. Lába alá helyezte a kispárnát. Véletlenül Misi, és Petra szeme a térben találkozott. Hosszan nézték egymást.
Petra nyújtja a karját a fiatal feje felé, eléri, magához húzza, egész közel az arcához, és ezt mondja a szemébe:
- Misi, Te kedvesebb vagy Apádnál, kár, hogy nem hamarabb jöttünk össze. Ha bár mi történne Veled, nálam mindig van helyed a lakásomban. Majdnem megcsókolja a fiatal.
Apja hívó szava vett véget az érzelmeknek.
- Misi! Gyere fiam, és vidd be a reggelit Petrának.
- Megyek Apám!
Petra elengedi a fiatal fejét, menj, mert Apád hív. Menj! Misi lassan távozik szobából, kanapén fekvő nő hosszan néz fiú után, és azon morfondírozik, hogy miért nem cserélte le az idősebb Mihályt, a fiatalabbikra. Pedig volt rá alkalma, hogy megtegye, de nem tette, mert akkor jobban vonzódott az idősebbik Mihályhoz.
Konyhában az asztalnál, reggelizik Amália, és Mihály.
- Gyere, és egyél Te, is.
- Előbb beviszem a reggelit.
- Majd, én! - feleli Amália, aki befejezte az evést, én viszem be érhető!
- Hű, de harcias vagy ma Drágám!
- Te, csak egyél, Csillagom, a többit elintézem. Jó!
- Ahogy, szeretnéd.
Amália megfogja a tálcát, és elindul a szoba felé Petrához.
- Ezek a nők, hogy ma milyen harciasak!
- Igen, Apám, ma ilyen napjuk van.
Petra, meglepődött, hogy Amália vitte be a reggelit, de nem szólt semmit. Két Nő, hosszan elbeszélgetett egymással. Kicsit beszélgettek a „benti dolgokról”, férfiakról. Titkárnő, a segítségét, a Sebészeti Osztályon.
Taxi, érkezik, Amáliáékat elviszi a Kórházba. Petra, bokáját megröntgenezik, nem találtak semmi változást, bokája meggyógyult, így a gipsz lábáról lekerült.
| |
| 123. | [tulajdonos]: vers | 2018-02-10 21:57 | Mikor, még kicsi voltál.
Kisember voltál, mikor Anyád hasába fejlődtél.
Csendben, békésen.
Időnként, zenét hallgattál, kellemes dallamokat.
Arra, ringatóztál.
Ételt, italt Anyádtól finomat kaptál.
Bent sokat fejlődtél, Emberként Világra jöttél.
Picit sírtál, hogy Anyádból kijöttél.
Kint sok meglepetés ért téged.
Kint, zajos, és fura Világ fogad téged.
Habár, kint sok mindent megtanultál.
De, szívesebben, ha lehetne most vissza bújnál.
Már, nem lehet.
Megnőttél.
Házat építettél.
Családod létre hoztál.
Feleségeddel felneveltétek.
Időközben, Anyád menybe ment.
Most, is sírsz!
De, ez nem olyan.
Már, nincs Anyád!
Már, nem csókolod meg ősz haját!
Már, nem simogatott meg ráncos orcáját.
Már, nem nézel mosolygós szép szemébe.
Már, nem ölel át Téged finom, gyenge keze.
De, ha fel nézel a felhők fölé,
akkor látod, hogy ott van Anyád.
Ki, ott fent még mindig mosolyog Rád.
Két kezét szét tárva védő hálod von köréd.
Még, mindig óv így Téged.
Nem engedi, hogy bántsanak,
hisz, még mindig a kis gyermeke vagy!
Buda-Tétény. 2018-02-10
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
