|
Siettél a bemutatóra, öt évvel később volt, mint előző este.
Nemrég vetted észre, évek teltek csak, mégis fényévekre
jársz már. Tegnap valahogy még nem voltál ennyire fáradt.
Tolatsz, hogy leparkolj, de minden parkolóhelyen állnak.
Reggel óta új ház épült a régi helyén, itt már nem ismernek,
hiába intesz. Szemben új tornyot emeltek egy új istennek.
Itt, a körúton volt, száz éve, rám kiáltottál, hogy vedd tudomásul.
Loptál fél órát, idejöttél a régi házba, kibontottál a zöld ruhámból.
Felbontott csomag a kesztyűtartóban, egyszer majd visszaküldöm.
Viaszos arc a visszapillantóban. Szorítja tüdőd a régi öltöny.
Egyre nagyobb hangszereket dobálsz ki a csomagtartóból,
odabent hangolnak, félsz kilépni, hátha a fénytől visszaalszol
és újraálmodsz. Kényszerítened kell magad, hogy felébredj.
Teltház van, nem fér már el bennünk senki más. A székek
a hátsó sorokból egyre fogynak, a vonósok mind sietnek.
Fényévekről nézlek. Köszönöm, hogy már nem ismersz meg.
|
