|
Petőcz András |
| LAZÁN ÉS TITOKZATOSAN |
|
chicagóban vagyok, egy itteni
magyar költővel valami furcsa
kocsma felé megyek, velem van
egy san franciscói lány, anjának
hívják, állandóan engem kérdez,
mint aki szerelmes belém, vékonynak
érzem magam és nagyon vonzónak,
nyilván valóban vékony vagyok és
vonzó, lazán és titokzatosan mosolygok,
tanulj meg lazán és titokzatosan
mosolyogni, ez a legfontosabb, írj úgy,
mintha lazán és titokzatosan mosolyognál,
chicago egyik lepusztult kocsmája
felé megyünk, miközben iszonyú titok
zatosan viselkedem, mintha bármilyen
értelemben is viselkedhetnék iszonyú
titokzatosan, jelentőségteljesen anjára
nézek egyszer-egyszer, aztán nem is
foglalkozom vele egyáltalán, rejtélyes
idegennek lát, aki valami különös,
távoli világból érkezett, és itt és most
valóban rejtélyes idegen vagyok, aki
valami különös, távoli világból
jöttem, lazán és titokzatosan ülünk
be valami furcsa és lepusztult étterembe,
lazán és titokzatosan rendelünk is
valami italfélét, aztán csak ketten
vagyunk, aztán csak egyedül
vagyok, aztán pedig az asztal is,
mintha csak magában, egyedül
lenne ott - - -
|
|
|
Publikálva: 2000, 2000/ápr.
|
|
