Vajdics Anikó
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
630. 629. 628.
| 2022.12.22 13:39 | csanancsan@gmail.com -- Mozgásban
|
| Válasz erre | Kedves Mária, Rita és Simf!
Köszönöm szavaitokat! Örülök, ha eljut valami ebből a több mint nyolc évvel ezelőtti versből az olvasóhoz. Ma már nem tudnám így megírni, és nem csak azért mert ennyi idő alatt az atomjaim lassabbakra cserélődtek.
Áldott ünnepeket kívánok!
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Bak Rita - szerki | 627.
| 2022.12.21 11:24 | Bak Rita - szerki -- meo | Mozgásban
|
| Válasz erre | Állandó mozgásban vagyunk.
minden fontos dolognak
külön bejárata van- igaz lehet.
A kincsek vízbe dobálva.
Koherens, végigvitt vers, marasztalom. | 626. 625.
| 2022.12.02 23:13 | Fűri Mária - szerki -- meo | Mozgásban
|
| Válasz erre | A klasszikus szélforgónak négy ága van. Ez a gyerekkori kedvencem jut eszembe erről a négy gondolatból szerkesztett versről, amelyet a koherens nyelvezet tart egyben. Ez az én olvasatom; marasztalom. | 624. 623. 622.
| 2021.11.05 16:37 | Köves István -- ha elég lenne
|
| Válasz erre | Merném, merném, bár az a pisilés-dolog egy pillanatra meghökkentett - de a szerző merné-e, akarná-e? De csak, ha bízhatnék abban, az az érintés megváltaná ..
Igen szépen vezetett versszólam, kemény szerkezetben - hangyányi hiányérzetet a zárlat kelt, mintha nem arra indult volna ... | 621.
| 2021.02.23 00:06 | Fűri Mária - szerki -- meo | Én Szépségem, Szörnyetegem
|
| Válasz erre | Ez igazából rövidebb sorokba tördelt próza, de nincs hiányérzetem. Lendületes és a figyelmet végig fenntartó szöveg. Becsapós az utolsó sor, mert mintha létező biológia lényekre utalna, de Anikó találta ki ezeket is. Annál érdekesebb. Marasztalom. | 620. 619. 618.
| 2021.02.08 18:46 | Kőműves Klára - szerki -- meo | Ég a jégen – Lehoczki Katalin "tér
|
| Válasz erre | Kedves Anikó,
L. Katalin fotója sokat segített a vers értelmezésében. (Rákerestem - rátaláltam.) A fotó nélkül nem tudnám, hogy miről van szó. Akkor csak annyi maradna meg bennem, hogy
"tetten érhesd fénynél is
sebesebben, a szépben a jót" Ez ugyanis nagyon tetszik. | 617.
| 2021.02.03 16:47 | csanancsan@gmail.com -- Én Szépségem, Szörnyetegem
|
| Válasz erre |
Naucrotarensis, oldopocatus és beliadapetacon eredettörténete
-- Jó napot! -- hajoltam be egy kis rácsos ablakon, ami olyan volt, mint egy vasúti jegypénztár ablaka, és a környezet is leginkább egy régi vasúti váróteremre emlékeztetett, de az ablak mögött ülő hölgyet én egy börtön recepciósának nézhettem, mert így folytattam:
-- Kérem, ne ijedjen meg! Nézze, felemelem a kezemet! – magam elé tartottam mindkét kezemet, hogy lássa, nincs nálam semmi, amit rá szegezhetnék. -- Mi vagyunk az… elkövetők, pontosabban én nem, én könyörögtem nekik, hogy ne csinálják, de nem hallgattak rám. Most itt vannak, behoztam mind a kettőt. Nézze, ők is felemelik a kezüket!
Az utolsó mondatot egy kicsit nyomatékosabban mondtam, hogy mögöttem álló két alak – egy vállas, dagadt és egy cingár férfi – is értsen belőle. Szürkére fakult munkásruhában voltak, zsebre dugott kézzel ácsorogtak, nekem háttal. Nem láttam az arcukat. Amikor meghallották a parancsoló mondatot, nemtörődöm mozdulattal a tarkójukra emelték a kezüket. Akkor már láttam az arcukat is: a bűnbánatnak a legkisebb jelét sem mutatták. Marhára nem érdekelte őket, hogy elérkezett az igazságszolgáltatás pillanata. Ha tehették volna, teleköpködték volna szotyival a váróterem padlóját, ott a szemem láttára. Utáltam őket ezért. Ők meg énrám néztek leplezetlen utálattal. Unhatták már, hogy folyton feljelentem őket. Mert hogy nem először kellett bevinnem őket, az világos volt, még álmomban is. Most így ébren azt gondolom, hogy a cingár alak lehetett Naucrotarensis, a vállas, dagadt pedig Beliadapetacon. Az álmok nagyon előzékenyek tudnak ám lenni, ha szegény fantáziátlan ébrenlévő a teremtés háládatlan feladata közben segítségre szorul. De hová lett Oldopocátus? Előkerült ő is. Bestiáriumom harmadik alakját rendőri kísérettel, bilincsbe verve átadtam az egykori Idyláhimríny-i szomszédunknak, Ical Nájram bácsinak, de nem a saját házukban, hanem Mávogronék házában, amin álmomban egyáltalán nem csodálkoztam. Ha Ical bácsi más házából jön ki, akkor most ő lakik ott, kész. Őt is előre meg akartam nyugtatni. Éreztem, hogy furcsának fogja találni a kérésemet, hogy egy darabig neki kell vigyáznia a bilincsbe vert fiúra. Oldopocátus szinte még gyerek volt, de a három bűnöző közül ő lehetett a legelvetemültebb, különben miért lett volna szükség a rendőri megerősítésre és bilincsre?
Az mondjuk érdekes, hogy animus-alakokkal végeztetem álmomban a piszkos munkát, akármi is legyen az. Mintha az igazság és a rend a női oldalon állna.
2020. május 20. | 616. 615.
| 2021.01.31 09:50 | Fűri Mária - szerki -- meo | hebehurgya
|
| Válasz erre | Kedves Anikó
Őrzöd a 'cicevát'? Nagyon helyes. A verskép alaján a gyurcsi-féle versforma, szótagokat nem számoltam. :)
Az időtlenség -- időtlenség pillanatra megakasztott, fennakadjak-e rajta. De nem; jó ez ebbe a 'hebehurgya' versbe, amelynek a vidámsága megnyerő. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 614.
| 2020.11.22 22:23 | csanancsan@gmail.com -- re: meo | A Vajdics Anikó-menet/Being Va
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
A bújócska, mint játék! Erre nem is gondoltam. De örülök, ha beleolvasható. A játszmákat nem szeretem, a játékokat igen.
Ez a vers amúgy minden játékossága ellenére véresen komoly dolgokról szól. Egy "pirinkó üres szelencé"-be menteni magamból a menthetőt, hogy a másik harminckét év együttlét után is rám tudjon csodálkozni, ez nem csak játék, de sok munka is.
Köszönöm, hogy megírtad az észrevételeidet.
Renátának is köszönöm a meót, és a szerkesztőknek a marasztalást.
A. | 613.
| 2020.11.22 11:48 | Fűri Mária - szerki -- meo | A Vajdics Anikó-menet/Being Vajdic
|
| Válasz erre | Sokkal jobban tetszik, mint a 2., mai nyelven írt változat az üzenőfalon. Biztosan minden iskolának vannak szabályai, és ezeket nem véletlenül hozzák. Viszont nem biztos, hogy ezek minden körülmények közt igazak. Amúgy: minden szabályt meg lehet szegni, csak nem mindegy hol, hogy, mikor. Ezt persze könnyű kimondani, de nem könnyű ez a jókor, jó helyen. Ami azt illeti, én sem könnyen barátkoztam meg a verssel. Inkább kísérletnek tűnt. Node: hol kísérletezzen az ember, ha nem a dokkon? A történetet fel kellett valahogy turbózni, erre szerintem nem rossz ötlet ez a 'másnyelvezet'. Inkább a pirinyó üres szelencét éreztem kimódoltnak először. De megbarátkoztam vele. Talán a bújócska miatt, hiszen annyira szerettem gyerekkoromban. Úgyhogy néhány újraolvasás után marasztalom én is. | | A fenti posztra érkezett válaszok: csanancsan@gmail.com | 612. 611.
| 2020.11.19 17:34 | vezsenyi.ildiko@gmail.com -- re: pl.
|
Válasz erre
Előzmény | Akkor bocsáss meg!
Nem akarnálak elvonni a dolgodtól, de én is a dolgom helyett irkálok itten.Mert ezt jobban szeretem. Tudod, vizsga előtt a legédesebb a mosogatás. | 610. 609.
| 2020.11.19 17:20 | vezsenyi.ildiko@gmail.com -- re: pl.
|
Válasz erre
Előzmény | Drága Anikó!
Most, így, már én sem tudom, hogy így jó -e.
Szerintem vedd ki, vagy tett fel külön!
Nem gondoltam, hogy ekkora hatást tudok gyakorolni rád.
De szerintem, a helyedben ugyanezt csináltam volna.
Az ember a végén beleőrül, ha mindenkinek meg akar felelni.
Magadnak felelj meg, az a legfontosabb.
De tudom, az a legnehezebb is.
Legalábbis a magamfajtának.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: csanancsan@gmail.com | 608. 607.
| 2020.11.19 16:16 | vezsenyi.ildiko@gmail.com -- pl.
|
| Válasz erre | Ez az! :-)
Ez biztos megjelenne, ha hasonlítana egyikhez, amit etalonként kaptunk, házi feladatnak.
A hasonlóság itt most előny lenne témában, formában, stílusban.
Hozok egy tökéletes példát.
József Attila szabad versei közül kellett választani s arra hangolódva írni sajátot.
Hogy tökéletes értsd miről van szó.
József Attila Én dobtam
Én dobtam ide magamat, szívünkben vakok topognak, de szándékunk
egyet jelent a rádiummal
Maholnap Jehovák leszünk, hogy emberré teremtsük magunkat újra
Ez a szerelem s a patakhúrú ének, mely most kinyújtózkodik, hogy
fölérjen valahogy kedvesem bokájáig
A lélek hullámhossza éppen a magasságom, ezért van az, hogy csóknak
mondjuk a szédítő naprendszereket
Forognak és zengő fekete hajuk alatt szelíden mosolyognak az imádságok.
Nehéz álomban hervadnak az órák
De violakert úszik belőlünk arasznyira a város fölé
Odaindul a vonat s a könnyek árnyékában odasikoltanak a karcsú tornyok
Hát gondoljatok a hárfaszemű fiatalokra, szegények
Nincs, aki friss, tiszta vízzel borulna ártatlan életükre.
1924 ősze
https://petoczandrasblog.blogspot.com/2020/09/szepiroi-kurzus-2020osz2-hajnal-eva.html
Utánzással tanulunk, mint a gyerekek, mint a kölyök állatok.
Az az elv, azt szűrtem le magamnak, hogy előbb hasonlítanom kell, hogy aztán különbözhessek.
Különben senki nem vezet be a szalonba, mert nem vállalja a kockázatot, meg nem akar konkurenciát. De saját tanítványt, akit maga szocializált, azt igen. Arra büszke mindenki, aki egyáltalán hajlandó, vagy képes továbbadni a tudását.
Ez utóbbi, legalább akkora művészet mint az írás. S legalább annyira hasznos.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: csanancsan@gmail.com | 606.
| 2020.11.19 15:42 | csanancsan@gmail.com -- re: A Vajdics Anikó-menet
|
Válasz erre
Előzmény | Ildikónak:
Szeretne, mondja, bebújni néha
az agyamba, ahogy az ágyamba
egykor beengedtem, és elfogadtam,
hogy ő lesz a gyermekeim apja.
Én pedig szeretnék magamnak
egy semmidobozt, amibe olykor
bezárkóznék, hogy senki ne tudja,
még ő sem, mi jár a fejemben.
| 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 |
|
