Tamási JózsefTamási József költőnek 6 feldolgozatlan és 1 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
708.
| 2025.11.28 17:46 | Kulin Borbála - szerki -- meo | októberi hajnal
|
| Válasz erre | Kedves József!
Márk véleményéhez csatlakozva: nekem problémás kép, hogy "bennem minden nyirkos", szerintem a nyirkos szót kellene inkább elhagyni, ha menteni próbáljuk a verset. De közhelyesebb vagy zavarosabb képeken túl nekem a fő bajom az vele, hogy nem lep meg, nem mond semmit, amire ne számítanék. | 707.
| 2025.11.28 14:15 | Széll Zsófia - szerki -- meo | Potyka
|
| Válasz erre | József, jó ez a szöveg, elég jó a maradáshoz, de lehetne még ennél is jobb. Olyan érzésem van végig, mintha a lírai én viselkedni próbálna, nem tudom eldönteni, hogy jól/rosszul. Részint olyan, mintha egy merőben értelmiségi próbálna kevésbé annak látszani (ez az eszközhasználat eltérő minőségei miatt van), és ez elgondolkodtat: megkérdőjelezteti velem a szöveg valódiságát. Nem tudom eldönteni, hogy valami durvaságot (szélsőségesebb ellentétpárokat) hiányolok, hogy az én kattom-e ez, vagy éppen homogenizálni kellene ezt az egészet - eltérések vannak a gondolatfolyamban, kellene valami határozottabb belső ritmus. Plusz számomra a vége (?) volt a legérdekesebb, vártam valami történést, konklúziót, bármit, amire ez az egész kihegyeződik (vagy éppen valami iszonyat űrt). Ezek ellenére egyszerűen nem tudok múlikot nyomni, mert ez nem a múlik kategória, ahhoz még így is túl jó. Amikor éppen megfelelő arányban van, akkor nagyon jó olvasni.
Ez volt az első olvasatom. A hatodik után: muterom, nyugisabb, kibukva. Kilógnak a szövegből, ezért éreztem "csináltnak". Ezek okozták az aritmiát az olvasáskor. Ha a nyugisabb helyett nyugodtabb lenne, a muterom helyett anyám, a kibukva helyett düh, akkor ez a flow vitt volna magával. Persze a végével akkor is úgy lennék, hogy ez így nem ér, robbantsuk már fel, égessük már el ezt a versvéget, de ez lehet simán az én kattom, ami nem viseli jól a szerintem lezáratlanságot. | 706. 705.
| 2025.11.28 08:08 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | pókfonál
|
| Válasz erre | Kedves József!
Tud ennél sokkal jobbat is. Ne elégedjen meg ilyen olcsó, elcsépelt megoldásokkal, találjon erősebb, egyedibb hasonlatokat.
Ez most nálam múlik.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 704. 703.
| 2025.11.27 14:56 | B. Dezső - szerki -- meo | közöny
|
| Válasz erre | Határozottan támogatom Attila Márk, és Mária fölösnek tűnő jelzők, toldalékok nélküli jobbító javaslatait, (esetleg csak: a mindent betöltő / hideg átjár / mint a vér (?)) - szóval így tovább...! | 702.
| 2025.11.27 10:49 | Fűri Mária - szerki -- meo | közöny
|
| Válasz erre | Tetszik a vers, de Márk rövidítési javaslata kivételesen még jobban. Talán a végét kicsit közelebb vinném az eredetihez:
a mindent betöltő
hideg úgy jár át
mint a vérem | 701.
| 2025.11.27 09:38 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | közöny
|
| Válasz erre | Kedves József!
Marasztalni fogom, azonban feszesíthetne, egszerűsíthetne a szövegen, hiszen nagyon közvetlen érzékelő versbeszéd az öné, aminek mindig jót tesz az egyszerűsítés.
szerintem:
ködsivatag
előttem nyílik
mögöttem zárul
a csend ázott ruhája
rámtapad
a mindent betöltő
hideg úgy átjár
mint a vér
Üdv.
Márk | 700. 699. 698.
| 2025.11.26 07:25 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | közöny
|
| Válasz erre | Kedves József!
Megrázóan szép, finom, és mégis húsbavágó, tömör vers. Talán az sem véletlen, hogy a vége a "levegőben lóg" (Széll Zsófiát idézve).
A maradását támogatom.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 697.
| 2025.11.25 20:26 | Széll Zsófia - szerki -- meo | közöny
|
| Válasz erre | Kedves József, először kicsit megbicsaklott az olvasás az "előttem kinyílik"-nál, az agyam rögtön fel szerette volna cserélni a szavakat, de aztán eljutottam a harmadik sorig, aztán vissza az elejére, hogy ilyen baki nélkül olvashassam tovább - ami egyáltalán nem hiba ebben az esetben (a maradék 99,9 százalékban amúgy az, nem szeretek elakadni), mert konstatáltam, hogy ez bizony az én döccenésem, nem a vers hibája. Teljesen rendben van, csak hiányzik a vége. Szó szerint azt érzem, hogy a levegőben lóg. Talán írásjelekkel, más tördeléssel meg lehetne oldani félig-meddig, de... Ez amúgy bosszant kicsit, mert itt egy vers, ami (bár nem nagy amplitúdójú, nem is kell minden egyes versnek annak lennie, kötetekben például kifejezetten jó stratégiai pont ez jóérzésű szusszanásnak) átgondolt, finom, semmi sallang, rózsaszín szalag, erre olyan, hogy nincsen vége. Mint amikor az ember egy sorozatot néz, az utolsó rész végén egy cliffhanger, és nem tudja eldönteni, hogy jó-e, hogy megnézte (persze hogy jó, mert tetszett), azonnal megnézi a neten, hogy van-e második évad, ha van, akkor szuper, ha nincs, akkor meg miért nézte meg, meg kellett volna várnia a második évadot, de tetszeni meg tetszett - gyakorlatilag mindent érzek, csak közönyt nem. Itt most elmosolyodtam. Nálam maradandokk, mert rendben van, jó is volt olvasni, de -
(na, pontosan ezt az érzetet kelti a vers, tehát nem írom meg, hogy mi jönne a de után, pedig jönne valami)
Élmény volt. Mosoly. | 696. 695.
| 2025.11.24 17:54 | Fűri Mária - szerki -- meo | november
|
| Válasz erre | Kedves József!
Érdekes a novemberi elhagyatottság és a nyári magány összehasonlítása, egymás mellé állítása. Ami a második versszakot illeti, csatlakozom az előttem szólókhoz: újra kellene gondolni. | 694.
| 2025.11.24 13:21 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | november
|
| Válasz erre | Kedves József, érzésem szerint eredetibb eszközökkel kellene megragadni a mondanivalót. Az alábbi részeket mindenképp átgondolnám:
"elhagyatottságot jelent" - az "elhagyatottságot" túl direkt, kézenfekvő a borús-depresszív novembert illetően, emiatt gyengíti a verset. Merészebb megoldást javasolnék.
"mély sóhaja lelkemnek" - patetikus, hatásvadász. Kerülni javaslom az efféle fordulatokat.
"és nem tűnnek el egy pillanat alatt" - persze, hogy nem, de ezt nem érzem releváns információnak.
"így látom magamat egyedül / csillagok és hold nélküli árny/ember" - nem áll össze a vers egészét illetően, felvezetetlen és megalapozatlan megállapítás, pedig érdekelnének az okok, már csak azért is, mert a csillag- és holdnélküliségben egészen szép lehetőségek rejlenek. | 693.
| 2025.11.24 12:40 | Kulin Borbála - szerki -- meo | pókfonál
|
| Válasz erre | Kedves Tamási József,
erős, hatásos atmoszférájú a vers, két, számomra problémás pontra mutatnék rá:
1. "halott levelek" - túl közhelyes, elcsépelt, rossz értelemben vett romantikus szókapcsolat, más jelzőt választanék
2. lezuhanok, mint egy harmatcsepp súlyától elszakadt pókfonál: számomra zavaros kép, ha elképzelem, a harmatcsepp zuhan ilyenkor, nem a pókfonál. Az nem is tud zuhanni, csak elszakadva ellebegni vagy ilyesmi. A zuhanás mindenképp a harmatcseppé.
Egyelőre így még nem szavaznám meg maradandónak ezek miatt.
Üdvözli,
Kulin Bori | 692.
| 2025.11.21 11:44 | Kulin Borbála - szerki -- meo | háború
|
| Válasz erre | Kedves József,
határozottan tetszik a vers, különösen, mert egy romantikus képben (elhanyagolt tanya), nem a természeti romantikát ragadja meg, hanem a természetben dúló állandó háborúskodást mutatja meg (a szépen csiripelő madarakban a legtöbb ember idillt lát, a biológusok tudják, hogy sokszor épp veszekednek). Szeretem, ha egy természeti kép nem idilli. Ráadásul azt is felveti, hogy akkor most kinek"drukkoljon" az ember? A vad természetnek vagy a szelíd barackfának? két apróság: az első sorból kivenném a "már"-t, a az "a sünök"-nél elhagynám a névelőt. | 691. 690. 689.
| 2025.11.20 11:53 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | háború
|
| Válasz erre | Kedves József!
Olvasva a vershez érkezett észrevételeket, elfogadom a verset marasztaló szerkesztők döntését. Elhamarkodtam a szavazást. Valóban, ön drámai eszközként használja ebben a versben a felsorolásokat, szinte a menetelés monotonítását megidézve. Most is úgy vélem, hogy ezek a részek nem igazán líraiak, ugyanakkor a szöveg egészét drámaian nyomasztóvá teszik. A szavazatomat tehát maradra változtatom, az első maómban megfogalmazottak részleges megtartása mellet.
Üdv.
Márk | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bártfai Attila Márk - szerki | 688.
| 2025.11.20 10:29 | Fűri Mária - szerki -- meo | háború
|
| Válasz erre | Értem, hogy a cím mit akar mondani, és bár a maga módján igaz, amennyiben a 'civilizált' és 'civilizálatlan' növények között folyik (gyorsított felvételeken látni is, a növények között mi zajlik), nem szerencsés. Az én szótáramban háborúzni csak az ember tud, az állatokra és növényekre csak a harcot használnám, de itt azt se.
Nem érzem a párhuzamot sem a világban zajló háborúk és a vers között. Hogy én milyen címet adnék, egyelőre nem tudom.
A vers viszont tetszik. Az egyetemes küzdelem inkább filozófia és költészet itt, törvény, amit a szöveg ereje -- felépítettsége, nyelvezete, a jól megválogatott szavak, átélhetővé tesz. | 687.
| 2025.11.20 08:49 | Karaffa Gyula - szerki -- re: meo | háború
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves István, az is pompás, ha mi, szerkik vitázunk egy versről, így van rendjén.
Felvetésedre válaszolva: én a harctéren lévőkre gondolok, amikor azt mondom merészen, hogy a háborúban az ember nem ember. Hála az Úrnak, soha sem voltam háborúban, de az épp most zajló háborúra is érvényes (mint mindre), hogy vagy ölsz, vagy megölnek. És ez soha sem lehet emberi. Több, személyes ismerősöm megjárta a világháborút, egyben közösek voltak, az ölésről soha sem beszéltek. Mint ahogy az akkor 18-20 éves apám sem, és ahogy az akkor ugyancsak 18-20 éves anyám sem (pl. hogy mik érték a nőket egy ilyen helyzetben), nem úgy, mint Polcz Alaine.
További tisztelettel, a versre adott meómat fenntartva, üdv, karaffagyé | 686.
| 2025.11.19 21:26 | Miklóssi Szabó István - szerki -- re: meo | háború
|
Válasz erre
Előzmény | Elég merész kijelentés az, hogy az ember a háborúban nem ember. Hétszer jártam a háborús Ukrajnában, hogy megalapozzam kijelentésemet.
Amit háborús országokban találni, az valami elképesztő és elmondhatatlan. Csak érezni, megérezni lehet. És az a valami lassan megöl. Az átlagos ukrajnai lakos vérnyomása pl. 180.
Szóval emberi, nagyon is emeberi.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Karaffa Gyula - szerki | 685.
| 2025.11.19 21:00 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | háború
|
| Válasz erre | Eddig senki sem említette meg a címet!!! Pedig ha ez adná az alapot a vers megértéséhez, akkor azt kellene mondanunk, hogy nagyon is betalál ez a vers! Miért is? Az ember csak a falu és a tanya szavakkal van említve benne. Igen, az ember a HÁBORÚBAN nem ember, így említeni sem lehet emberként. A háború borzalmai jelennek meg a már-már idilliként leírt oszlás-romlás-bomlás folyamatának leírásával! Azaz, a természetben az emberen kívül élők és létezők felsorolásával! Ám a tragédia még a természetben is megvan, így idézi meg a borostyán, a szeder és a vadkomló más növényt megfojtó jellemét. A természet visszaveszi a hatalmat, ha az ember annyira hülye, hogy önként átadja azt a saját hatalmából-tulajdonából. Ha az ember nem évezi a természetet, ha egymással nem ért szót, ha háborúzik, akkor megérdemli a sorsát. És így kerülünk több száz évre a kultúrától, az értelmes élettől, a LÉNYEGESTŐL!
Én is marasztalom. Sőt, Tamási egyik legsikerültebb versének tartom, pedig látszólag nincs benne semmi truváj. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Miklóssi Szabó István - szerki | 684.
| 2025.11.19 19:02 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Lajos
|
| Válasz erre | Kedves József!
Megint örömmel olvastam. Megint marasztalom. Istvánnal is egyetértek, lehet a dinamizálás irányába is vinni a továbbiakat. Tíz éve hunyt el az egyik legkülönösebb ügyfelem, így talán említhetem a nevét. Az ön mostani szövegei miatt előkerestem azt a verskezdeményt amit annak idején az ügyfél ihletett.
Várudvaryné Switalska Elsbieta
mackós szemétbálák között ücsörög,
ringatva ölén ótvar kis mobilját,
várja, hogy az Úr talán csak rácsörög.
Üdv.
Márk | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 |
|
