Sziveri János
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
67.
| 2013.02.08 01:17 | Bánfi Ferenc -- Delphoi felé
|
| Válasz erre | Ugy néz ki mit egy költő, a képen mint egy jó költő , a neve Szív veri János magáért beszél. Ez a vers szint elmondja az remekmű.Ttragikus is .Csak a csend tudna irni ide értelmes sorokat. | 66. 65.
| 2012.01.28 17:39 | papundekli -- Bábel
|
| Válasz erre | Bár a szerzőnek már nem üzenhetek, "elmondom hát mindenkinek", hogy ezt a verset a 20. századi magyar líra csúcsteljesítményének tartom, melyben élet és irodalom oly mértékben oszcillál, melyre csak nagyon kevés példát láthatunk. Kár (?), hogy a nagy versek valóságalapja szinte mindig valami iszonyatos tragédia...Tanulhatnának Sziveritől a posztmodern penészvirágok, kiknek közük nincs az élethez. | 64.
| 2011.03.09 12:50 | albert-lőrincz márton -- ihletőm, Sziveri
|
| Válasz erre | A Magánterület-et még a demokrácia legelején, nevezett Vajda János, azóta a nagy forgatagban nyoma veszett vajdasági fiatalembertől kaptam, a friss barátság jegyében. Mély hatással volt rám Sziveri requiem-szerű, mégis kaján búcsúzása az ittléttől. Hatásától úgy bírtam szabadulni, hogy magam is több versemben ihlető forrásként éltem egy-egy strófájával, amely beindította az alkotási lázat, így azt is mondhatom, ihletőm volt a saját, mondjuk így, virtuális halálfélelmem, sorsélményem feldolgozásában. (Gondolom mindenkit megérint a saját mulandóságának krízisélménye, nos esetemben Sziverivel való találkozásom váltotta ki ezt.) Sziveritől nem lehet könnyen szabadulni. Ha egyszer kézen fogott, sohasem enged el. Erre csak az igazán kiválók képesek. Azt hiszem méltán került a Delphoi felé a kiemelt ajánlatok közé, hony útja ezzel is a kozmikus csillagösvény felé terelődjön. | 63. 62. 61.
| 2007.11.25 17:15 | (t) -- re: szív veri a PUban
|
Válasz erre
Előzmény | nem vagy te egy kicsit merev, jános? de | | A fenti posztra érkezett válaszok: (t) | 60.
| 2007.11.25 11:43 | petike -- aha
|
| Válasz erre | igen, reklám akart lenni. remélem legközelebb ügyesebb leszek, és jól elõadott, nívós reklámot írok. | 59.
| 2007.11.25 03:40 | kovácske -- re: szív veri a PUban
|
Válasz erre
Előzmény | csakhogy az alábbi címen csak egy tartalomjegyzék hozzáférhetõ. tehát ez csak egy rosszul elõadott, nívótlan marketingfogás. TÁVOZZ tõlem reklám! | | A fenti posztra érkezett válaszok: (t) | 58.
| 2007.11.25 03:29 | petike -- szív veri a PUban
|
| Válasz erre | az itt tárgyalt kérdésekrõl is sokokos szó esik és puffan a Puskin utca mostani számának sziveri-blokkjában:
http://www.puskinutca.hu/archivum/2007-2-3/2007-2-3.htm
www.puskinutca.hu
csók
p | | A fenti posztra érkezett válaszok: kovácske | 57.
| 2006.11.11 10:38 | kovácske -- egyszer?
|
| Válasz erre | az egyszerû rimes (aabb) szöveg kiválóan elõadható rap stilusban. | 56.
| 2006.05.27 10:57 | pincemester -- zár
|
Válasz erre
Előzmény | ezennel tehát a Dokk-pince sorozat második darabját is lezártnak és sikeresnek nyilvánítom.
ez természetesen nem azt jelenti, hogy itt most megszakad az SzJ életmûvére, vele kapcsolatos bármire való reflektálás. csak magán a pince-soron megyünk tovább egyel. nem erre "nem kell" figyelni tehát, hanem arra jobban. és akkor, ahogy megígértem:
folytatja áskálódásait a Patológiai és Viviszekciós részleg
melynek lényege, hogy mostakkor a következõ nagyjából egy hétben Baka István üzenõfalán mindent szabad Baka István kapcsán. ami egy kicsit is kapcsolódik hozzá: mindent.
hogy mégse legyen teljesen parttalan a dolog, a három kérdés melybõl kettõ állandó, egy pedig cserélõdõ az aktuális költõ függvényében. két állandó kérdésünk:
- A KÖLTÕ MELYIK JELLEGZETESEN SAJÁT TÉMÁJÁT, SZAVÁT, KÖLTÕI ESZKÖZÉT, HOZZÁÁLLÁSÁT TALÁLJA ÖN KÜLÖNÖSEN JÓNAK(bravúros?)/ROSSZNAK(irritáló?)?
- ÖN AZ ADOTT KÖLTÕ MELYIK VERSÉT KEDVELI A LEGJOBBAN ILLETVE A LEGKEVÉSBÉ esteleg ezzel párhuzamos, hogy TARTJA LEGJOBBNAK VALAMINT LEGROSSZABBNAK? mert ez persze nem esik az elõzõvel feltétlenül egybe --- mindig két címmel (jó-rossz...) kell/érdekes nevezni.
és jelen szerzõnkre vonatkozó kérdés:
- BAKA ISTVÁN KÖLTÉSZETÉNEK MARKÁNS VONÁSA AZ ISTENNEL VALÓ KIBÉKÍTHETETLEN VIASKODÁS. MENNYIBEN SZIMBOLIKUS (költészeti) VAGY MENNYIBEN VALÓS (hit) KÉRDÉS EZ NÁLA?
tehát a mindent szabad egyetlen feltétele a fenti 3 kérdés valamelyikének megválaszolása (temészetesen fejenként egyszer...), legkevesebb 11 szóban. azon túl bármit. | 55.
| 2006.05.27 10:47 | sm -- hopp
|
Válasz erre
Előzmény | egyébként nyilván nem állítok ilyen hüjeségeket, hogy a szerzõ a saját mûvének legértõbb olvasója meg hasonlók.
na mindegy. csak eszembe jutott. | 54.
| 2006.05.27 10:44 | sm -- mk
|
Válasz erre
Előzmény | nem tudom azt mondani hogy nincs igazad, ahogy azt sem hogy egyetértek veled. abban biztos vagyok hogy elbeszéltünk egymás mellett:( de ezt nem rosszakarattal mondom, csak egyáltalán.
sajnos sem Kulcsár Szabó úrral sem a szerzõtlenített irodalommal nem tudok egyetérteni és nem is célom. az irodalomtörténsztelenített irodalommal tudnék:)
bocs a viccért.
az én interpretációmba mindig is bele fog tartozni a szerzõ. sajnos. emiatt persze adott esetben lehet fanyalogni vagy dilettánsnak becézni. is.
és akkoris, ha nem spekulálunk, csak tisztán szöveget elemzünk, ha posztmodernek vagyunk mint állat, és narratíva van meg szövetest, szóval ezk ellenére ne mondhassa nekem senki hogy nincs, nem lehet (sic!) közöm az általam írt versekhez.
:(
tényleg nem vitázni akartam, mindössze úgy éreztem, tisztázásra szorulnak a szempontjaim. de ez csak én vagyok, csak üzemeltetem ezt a pince-topicot és nem uralom. mindenre nyitott vagyok. de nem is kell hogy én az legyek: a Dokk mindenre nyitott. | 53.
| 2006.05.26 22:56 | mk -- re: másfel?l
|
Válasz erre
Előzmény | látom közben, hogy más is mk-zik. hm.
csak megismételném: "szerzõink - itt most Sziveri is - nem az életét, hanem "csak" a mûveit írta az olvasói számára, s így az elõbbi nem a mûalkotás része, illetve ami mégis, az beleíródott."
az az életsors, amirõl beszélsz, ami valóban megtermékenyítõen hatott szerzõinkre, az nem kizárólagosan csak az övéké, sokunknak jutott, és fog jutni hasonló. neked is valószínûleg. van olyan, hogy alkotás lélektan? a megtermékenyítõ hatás talán inkább odatartozhatna.
a szerzõ központú értés, értelmezés sem pontos, Kulcsár Szabónál az, amirõl beszélünk - beszéltünk - az más fogalom alatt fut. nincs idõm most ékezeteket javítani:
" (Az élményiség elve) A mûalkotás származási helyének, "szerzõi" eredetének befogadásbeli kitüntetése szükségszerûen vezet el az élmény, az
élményiség, az esztétikai tapasztalat élményszerûségének felértékeléséhez. Hiszen nyilvánvaló, hogy mindenekel?tt az átélés lehet a szerzõi élettel való azonosulásnak az a modusza vagy "csatornája", amelyen keresztül egyáltalán hozzáférhetõvé válik az alkotás teremtõjének Én-je, gondolatvilága, világtapasztalata. A befogadónak - a sikeres mûértés érdekében - a fenti általánosan irodalomellenes esztétikai elõfeltevés szerint tehát nem annyira poétikai kompetenciákkal kell rendelkeznie, mint inkább a lélektani beleérzés és beleképzelés képességével. Az ilyen élményfogalom nyomán alakul ki azután az az irodalomközvetítõi törekvés, illetve a neki teljességgel megfelelõ befogadói igény, hogy a mûvet csak akkor lehet igazán megérteni és élvezni, ha a szerzõt úgymond "emberközelbe hozzuk" s gondolatainkban mintegy képesek leszünk sorsának átélésére."
mégis igyekeztem javítani. gondolkodj e dolgokról, ha nem is értesz vele egyet. folytatnunk különösebben nem érdemes.
sok jó verselemzést! és ég veletek! :)
k | 52.
| 2006.05.26 13:14 | sm -- másfel?l
|
Válasz erre
Előzmény | tehát röviden:
azért tettem fel a harmadik, provokatívan ROSSZ kérdést, mert hiába tartom hüjeségnek és spekulációnak, mégis érzésem szerint komoly probléma ami nincs megválszolva. pedig lássuk be. igenis, bizonyos értelemben így mûködik.
nem voltam még halálos beteg (hála istennek) és bár elképzeléseim vannak - halvány tapasztalataim is - az ilyen kiélezett helyzetekrõl, nem tudok semmi megnyugtatóra jutni. fõleg mert a nemrég elhunyt Eörsi István (közelebbi távoli-jövöben szintén pince-téma lesz) mondta, hogy mekkora kamu ez a "verj csak fájdalom-kovács". hogy ilyet nem lehet komolyan gondolni.
ez csak eszembe jutott.
Sziveri fiatal kori versei számomra kiábrándítóan érdektelenek, olvashatatlanok (narancsos darabok, you know what I mean). mentsen meg az Isten minket a poszt-avantgarde-tól. télleg. (az egyszemszent Palicsipéhóvardot kivéve --- OF COURSE!) de ettõl csak még érdekesebb lesz, hogy milyen magasra jut el a végén. mintha nem lenne ideje kukoricázni, mert jön hogy Most, vagy tényleg k-ra soha.
ez is csak eszembe jutott.
és persze Radnóti, akinek kapcsán elõször hallottam egy ilyen kérdést, hogy mi lett volna ha... Hát a fene. azok a "lágy, könnyû" versek elõlegezik meg a késõbb nagy, hideg, lágy darabokban nyakunkba szakadó ûrt amit megírt, megtapasztalt.
Sziveri így is "nagy" költõ lenne, amennyire ismerem a vele kapcsolatos érzéseimet. persze ez paradox, mert már csak annak fényében jutott eszembe, hogy milyen halált halt.
és végülis az, hogyha Radnótit nem viszik el szegényt, akkor is ott lett volna a világháború. és ha nem lett volna háború sem? hehhheee:) Quod erat demonstrandum, ellentmondásba bonyolódtak az érzéseim és a gondolataim. egy emberrõl nem választható le a sorsa. és ezzel eljutottunk egy elég "fatalista" állásponthoz. sors.
ez talán a nesze semmi, fogd meg és szorítsad.
az mindenestre biztos, és most jut eszembe, hogy abba kéne hagyjam, sóval hogy akik sorra kerültek itt eddig és még sorra fognak motanában (Orbán Ottó pl) mind betegséget és más tragédiákat szenvedtek el.
de nem ettõl voltak olyanok mintha egy belsõ tûz emésztené õket egész életükben. itt tudok megállni. | | A fenti posztra érkezett válaszok: mk | 51.
| 2006.05.26 10:57 | simon márton -- fejes bele
|
Válasz erre
Előzmény | kedves mk,
jó hogy fölvetetted ezt a szerzõ-centrikussági kérdést, úgyis ehhez akartam hozzászólni, meg a harmadikhoz, hogy sziveri és a betegség...
elõször is tehát azt tisztázzuk, én személy szerint nem érzem, hogy elmentünk volna egy bántóan dilletáns személyeskedés felé. nyilvánvalónak tûnik számomra, hogy a két eddig tárgyalt szerzõ gyakorlatilag leválaszthatatlan az életmûvérõl. vagyis. amíg Petri verseit emlegetni fogkák, mindig föl fog merülni, hogy itta szívószállal a sörét miközben már valójában haldokolt. és a Sziverirõl való beszéd sem lehet meg pl a rák említése nélkül, ami ugye neki sajnos inkább volt élet mint irodalom. (aztán persze irodalmat csinált belõle, de ez most más tészta)
és mivel ennek az egész pincézésnek az a célja, hogy valami képet kapjunk és adjunk a bennünk (vagy valakikben) létezõ képrõl - a költõ képérõl - én ezt inkább pozitívumnak érzem (esetünkben) mint negatívumnak. tovább gondolva, annak fényében, hogy holnap Baka jön, valóban, érdekes lesz. az õ "mûvét" is meghatározta a betegség a végén, de õ valahogy mégiscsak másképp viszonyult ehhez mint akár Petri vagy Sziveri. nekünk is másképp kell majd tehát hozzáállnunk.
emellett viszont igaz, hogy én személy szerint még azt sem tudom, valójában mibe is halt bele szegény. ami a bulvárosodás félelme nélkül, mindenképp érdekes lehet. mert bizonyos értelemben rokonai vagyunk (mi mindannyian, még ha NYILVÁN(!!) nem is érünk föl hozzá --- unokaöcsikéi...) és az ember ilyet tud a rokonairól.
a célkitûzés ez (volt): beszélgessünk ezekrõl a szerzõkrõl. ebben minden benne van.
de egyébként természetesen: a komolytalankodás nem kenyerünk, a versek szempontjából ez inkább érdekesség mint lényegi szempont. ami azért nem jelenti azt, hogy ne lehetne egyébként fontos.
minnyár folytatom. | 50. 49.
| 2006.05.25 21:45 | mk -- pontosan
|
Válasz erre
Előzmény | látom, hogy a Sziveri szám csak így elérhetõ, hogy a megjelenõ címlapok közül kiválasztható:
http://www.c3.hu/~exsymposion/HTML/
s az évszámot is - s még ma mennyi mást (!) - elütöttem:
ZAVAR
Elõdbe járulnék akár, de nem tudlak még
egészen megnevezni. Hangod, mintha hersegne . . .
Vagy csak a gyertya krémje?
Valakit elszólítottak belõlem -
1990. január vége
| | A fenti posztra érkezett válaszok: p | 48.
| 2006.05.25 10:17 | mk -- re: gyakorlat
|
Válasz erre
Előzmény | Sziveri János minden verse 699,- (hatszáz kilencvenkilenc) forintért a könyvkeresõnél (http://www.konyvkereso.hu) megrendelhetõ. A körtér melletti Libriben lehet átvenni, illetve kérhetünk szállítást akár külföldre is. Megmértem a kötet súlyát, nincs 60 dekagramm, tehát a szállítási díj határokon belül 773 forint a táblázat alapján. Életrajz nincs a kötetben, de fotó számtalan.
Csak átfutottalak benneteket, s így nem tudom pontosan, mi minden került már szóba. Talán az EX SYMPOSION Sziveri száma is - http://www.c3.hu/~exsymposion/HTML/sziveri/index.htm.
Szívem szerint egy fél mondat erejéig se mennék bele olyan vitába, hogy mennyire kívánatos, elfogadható - helyes - ha a mûértésünk szerzõcentrikus. És egy kicsit már Baka Istvánra is gondolnék, elõre. Mennyire része az életrajz az irodalmiságnak? Ó, persze, jó esetenként támpont, fogódzó. De ne feledjük, hogy szerzõink - itt most Sziveri is - nem az életét, hanem "csak" a mûveit írta az olvasói számára, s így az elõbbi nem a mûalkotás része, illetve ami mégis, az beleíródott. Talán jó lenne vigyázni a hatással is, Petõfi értéket se a kozák dzsidájának ereje szabja meg számunkra. Vagy igen? Persze a hatás! és hatódunk, de mitõl is? mi visz el és milyen útra bennünket. A mûvet élvezzük, vagy már inkább azt, amit az belõlünk kiváltott? Ha az utóbbit, akkor már saját meghatottságunk kerül a centrumba, s költõink-iróink rém hiúak mind, hogy jószívvel néznék, hogy remek kompozícióik csodálatától egy kis szívmocorgás könnyen eltérít bennünket. Hogy voltam már terminális állapotban - ötször hasítottak végig csonttól-csontig - mondhatom, ne erre koncentráljunk: mert nem nagy dolog a halál, mert az élet se az - de ezt értsétek jól. Át kell lépnünk a saját rettegésen, hogy ne annak lenyomatát keressük óhatatlanul is a mûvekben. A mûvészet azon túl van.
ZAVAR
Elõdbe járulnék akár, de nem tudlak még
egészen megnevezni. Hangod, mintha hersegne . . .
Vagy csak a gyertya krémje?
Valakit elszólítottak belõlem -
1980 január vége | | A fenti posztra érkezett válaszok: simon márton | 47.
| 2006.05.25 01:06 | simm -- gyakorlat
|
Válasz erre
Előzmény |
kicsit lepihentünk, de majd' negyven bejegyzésünkkel már így is sikerült - azthiszem - tennünk valamit a Sziveri János nevû jó ügy érdekében.
az van tehát, hogy még két nap. holnap estére ha sikerül még én is bedobom a testem, megválaszolom a saját magam által feltett kérdéseket:) etc. holnap után, pénteken még itt tanyázunk majd, az az utolsó (nagypéntek...) estéje a dokkpincének ezen a falon.
ami azt jelenti hogy SZOMBAT reggeltõl BAKA ISTVÁN üzenõfalán kapirgáljuk majd tovább egy életmû fugáit és tartóoszlopai(nak tövé)t.
Sziveri ügyben meg még lesz egy projektem/meglepetésem, de az talán kicsit hosszabb kifutású valami - csak jövõ héten aktuális. az lesz a kandírozott meggy a habon. ami mi vagyunk.
szóval tessék írni:)
(ha valaki hozna ide egy részletesebb de szakmaibb sziveri-életrajzot, megköszönném. megtenném én, de most nem vagyok rá képes) | | A fenti posztra érkezett válaszok: mk | 46.
| 2006.05.21 13:28 | T.A. -- re: szj
|
Válasz erre
Előzmény | "Hisz a semmit tudod, gazdag, végzett, hatalmas,
ki célhoz értél már, kell, hogy valamit adhass
annak, ki él,"
-K.D.: Csáth Gézának-
| 45.
| 2006.05.21 09:10 | mizs -- hidegpróba-olvasat 4
|
Válasz erre
Előzmény | És semmi nincs. És minden van, ami elvész.
Sem hang, sem mozdulat.
Csak annyi, hogy legyünk, csak annyi,
hogy innen ide,
onnan oda.
Csak annyi: ettõl eddig. És ez sem.
[…]
(EROTIKUS VÁLTOZAT)
***
Mi más kell még
(Száraz madárka-pikkelyek a levelek,
sebek a semmiség-gyümölcsök húrjain.)
Mi más kell még a tisztánlátáshoz.
[…]
(„RÉS” – GONDOLOM)
***
[…]
Távolról korántsem látszik a szakadás
oly nagyon. Szelet kenyér, kés és kanál a vagyon.
(Élek, valamely örök sarkában e képnek.)
Légyen hát valóság a szándék: járva a még nem-lét
üres boltjait, találunk helyet, ami megfelel,
hogy ráöltögessük a történelemre a magunk
történés-foltjait.
(ZÁRLAT)
***
[…]
Istenhez mérhetõk e dísztelen legvégsõ imák
(a. m.)
| 44.
| 2006.05.21 09:09 | mizs -- hidegpróba-olvasat 3
|
Válasz erre
Előzmény | […]
És minden újra ismeretlen.
(ÚJ ISMERETLENEK)
***
[…] Csöndben
visszaváltozom azzá, ami vagyok.
[…]
(ÁTVÁLTOZÁSOK)
***
[…]
Mivé lettem és tettem azzá másokat?
Mintha a költõ korának barbárja lenne:
ki-ki maga fészke alatt tisztít
és dagaszt.
Mint ki mindent, mit adhat, elvehet.
[…]
(IN CONTINUO)
***
NYOMOK
Mint korán betört, öntudatlan állat,
látatlanul is megkívánlak.
Ülök a felhõk alatt.
Sorjáznak bennem a neszezések: a fönt és a lent.
Nézem, zöldell a levél, dagad a gyümölcs.
És hallgatok most, mint aki gyûjtöget,
féltem tõled ösztöneimet.
Föld, fû, fémek, kövek.
Nem talállak.
Arcomon fénylik a sár, fejemen vérfehér hamu.
A mennyezet – jutalmul, büntetésül – mindent átereszt.
(Csak ezt az utolsó sort elbírjam valahogy.)
| 43.
| 2006.05.21 09:08 | mizs -- hidegpróba-olvasat 2
|
Válasz erre
Előzmény | „a cseppek, amikor visszahullanak a mederbe, gyûrût vetnek a vízen, a gyûrû nõ, növekszik, végül nyomtalanul belevész a víz szinébe, anélkül, hogy tudni lehetne, hova hullott vissza a csepp” (P. Ispirescu)
MEGFESZÍTETT KÜZDELEM
(részlet)
Ki tudja, ez már hanyadik nekifutás.
Fogom az anyagot. Próbálom egyetlen mozdulattal beszorítani a dobozba. Vajon hányan kísérelték meg már ugyanezt, ugyanígy elõttem. Egy végtelen folyamatba képzelem magam; egyetlen tanúja vagyok játékomnak. Önmagammal és az anyaggal játszom. Hányan tehették már ugyanezt, ugyanígy elõttem.
Két kézzel ölelem. Szorítok rajta. Mind jobban és jobban szorítom. Érzem, végül mégis hatalmába kerít. Kisiklik kezeim közül. Rugalmas és nyúlékony anyag az apróra méretezett doboz körül.
Még tûz a nap, de az udvar fele már árnyékban van. Valaki váratlanul megjelenik. A kutya ferdén közelít. Elheveredik. A kiterített párnák dohszaga és a zizegõ legyek.
– Próbáld egy kézzel, egy kézzel fogd a dobozt.
Egyik kezemmel megfogom a dobozt, a másikkal az anyagot igyekszem átkarolni. Felülrõl, alulról. Mintha egyik része már benne is lenne. Mintha a másik része lenne benne. Csak a tér nem változik. (Ketten, sõt többen is próbálkozunk. Majd többen egyszerre. Túl közel vagyunk egymáshoz, túl messze vagyunk egymástól.)
– Túl közel vagyunk egymáshoz.
– Túl messze vagyunk egymástól.
[…]
| 0 25 50 |
|
