Szilasi KatalinSzilasi Katalin költőnek 14 feldolgozatlan és 1 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1088.
| 2025.11.27 09:08 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Az özvegy
|
| Válasz erre | Kedves Katalin, csatlakozom az előttem szólókhoz. Túlságosan kényelmes eszközökkel dolgozik a vers. Vajon miképp lehetne írni a gyászról, ha elhagynánk a következő szavakat: sötét ruha, virágszirom, tor? Tennék egy kísérletet. Az érzelmi súly sem igazán szüremlik át belőle, a kontextus nem meggyőző. | 1087.
| 2025.11.25 17:31 | Siska Péter - szerki -- meo | Az özvegy
|
| Válasz erre | Túl erősen kötődik ez a szöveg a gyászlíra hagyományos paneleihez. A képalkotás leíró jellegű, összességében a gyász tipikus kellékeivel dolgozik, melyek nem rontják, de nem is emelik át egy más minőségbe. Rögzít egy minimalizált gyászhelyzetet, de nem idézi fel annak az abszurditását, zavarodottságát, ürességét vagy bármit abból, amit egyébként ilyenkor érez az ember. A "kondoleál" ige szerintem túlhangosítja a szituációt, ki is lóg az addig tárgyias versszövegből, hirtelen átugrik a formális polgári gyászszertartás szókészletébe, átgondolnám a használatát. Mint ahogy a címet is, nincs poétikai töltete, én elmozdítanám ebből a direkt jelölésből. Ugyanazt javaslom, mint Timi, a gyász tematikájának bőséges poétikai lehetőségei vannak. | 1086.
| 2025.11.25 07:48 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Az özvegy
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Sikerült atmoszférát teremteni, ez jó.
Viszont nagyobbat ütne, ha "A ruha is"-t elhagyná, azaz "Leül és vár" lenne a záró sor.
Ezen kívül - bár amit írt, tetszik - hiányzik, amit nem írt meg, a helyében jobban elmerülnék a vershelyzetben, további elemeket beépítve, a gyász témaköre bőven tartogat még írnivalót.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 1085. 1084. 1083. 1082.
| 2025.11.24 13:56 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Elfelejtve/jav.2/
|
| Válasz erre | Nincs túl nagy tétje a versnek. Pontatlan és erőltetett, a címe ötlettelen. Ha jól értem a versbéli öregasszony azért fakad sírva egy ismeretlen halott nyughelyét gondozva, mert a sírhely már gondozatlan, az idő feledésébe merült és nem tudni ki nyugszik benne? Ezt a fajta pátoszt át kell tudni adni az olvasónak. Egy sokkal kidolgozottabb, bőbeszédűbb versben talán működhetne. A képekkel is van némi gond.
"Az öregasszony aszalt-szilva arcán
barázdákat keresgél a könny,
hogy le tudjon csorogni."
Körmönfont és suta megfogalmazás, hogy maga a könny "keresgél" barázdákat az arcon ahhoz, hogy le tudjon csorogni. Mert a könny anélkül is lecsorog, hogy bármit is keresgélne. Miért keresgél bármit is? Így értem az erőltetettséget, pontatlanságot.
Az öregasszony két keze.. Az egyik madár-könnyű, a másikon pálcikákra hasonlítanak az ujjak. Átkötve hat sort szentel ennek a versben. Ezek egy ember kezei?
"Férfi vagy nő a halott,
nem tudja senki."
Ennél evidensebb nem is lehetne. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1081.
| 2025.11.24 12:59 | Kulin Borbála - szerki -- meo | Elfelejtve/jav.2/
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Magával ragadó zeneiség van a versben. Emiatt nagy késztetést érzek, hogy "belenyúljak", vagyis nagyon konkrét javaslatokat tegyek a további javításra, de lehet, az nem lenne illő. Próbálom moderálni magam: a harmadik sort kihúznám, a kéz-nél konkretizálnám a képet, hogy ez az öregasszony keze (a madár-könnyű jelzőt elhagynám, túl "szép"). A vers "csattanóján" gondolkodnék még, valami más gondolat kellene a végére, ami szervesebben illeszkedik a vershez.
Egyelőre még nem tud így maradandónak lenni számomra, de van benne lehetőség.
Üdvözli,
Kulin Bori | 1080.
| 2025.11.22 11:20 | Szilasi Katalin -- re: meo | Elfelejtve/jav.2/
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tímea!
Köszönöm a meót. Az utolsó szó megrövidítésével egyetértek. Ridegebb a zárás, a megváltoztathatatlant jobban kifejezi. Ami szószaporításnak tűnik, az szándékos. A könny lassan csordogál, de azt is szolgálja a részletezés, hogy az akaratlan dolgok átvették az irányítást a tudatos cselekvéstől.
Ha múlnia kell a versnek, múljon. Gyengébbek is lettek már maradandók, és jobbak is múltak már.
Barátdággal: Kati | 1079.
| 2025.11.22 09:23 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Elfelejtve/jav.2/
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Örülök, hogy foglalkozott a szöveggel.
Viszont a kezdés, az első három sor (főképp a harmadik) körülményesen megfogalmazottnak hat.
Az utolsó szó szerint "sincsen" helyett lehetne "sincs".
Még mindig múlik, pedig határozottan látok benne értéket.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1078. 1077.
| 2025.11.20 08:57 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Elfelejtve /jav./
|
| Válasz erre | Kedves Katalin, érzésem szerint jót tett a versnek a jelenidő, izgalmasabbá teszi az értelmezést. A két "már"-t húznám a versből, és az utolsó sort is átgondolnám, cserélném egy mélyebb, kevésbé magyarázó sorra. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1076. 1075.
| 2025.11.19 15:41 | szilasikati949@gmail.com -- re: meo | Ahol
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm a meót.
Az eleje inkább önironikus, hiszen többesszám első személyben írom a verset. Ez tisztulna ki a vers végére, hogy az összegyűltek a magasabbra tartott költői társulásokhoz képest is értékesek, hisz a kétes sötét helyett a világosságot követik. /Mint Hans Castorp Naphta manipulációival szemben/, illetve őszinték, önmagukat adják / röntgenjelenet a regényből/. | 1074.
| 2025.11.19 08:30 | Siska Péter - szerki -- meo | Ahol
|
| Válasz erre | Alkalmi versként, egy irodalmi rendezvényt megnyitó köszöntőként tudom leginkább olvasni. Érződik a közösségi ethosz, de az intertextuális elemek díszletek maradnak számomra, a szöveg csak rájuk mutat, nem igazán dolgoztatja, inkább csak kölcsönveszi őket. Egyetértek Mátyással, az általa javasoltak szerint fejleszteném én is a verset. | 1073.
| 2025.11.18 21:54 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Ahol
|
| Válasz erre | "meg, persze, poéták,/konokok és tétovák;"- ez nagyon rosszat tesz a felvezetésnek, túl automatikus. Egyébként jó szerkezetet sikerült találni bizonyos irodalmi körök hangulatának érzékeltetésére. Az utalások nagyon változó színvonalúak, a "gond borong" nagyon okos, humoros allúzió a száz évvel ezelőtti esztéticizmusok felé, viszont a ""Parnasszust"" és a ""Varázshegyet"" átgondolatlan megoldás idézőjelbe tenni. Ha csak abba belegondolunk, hogy a "Parnasszus" és hasonló kifejezések hány meg hány klasszikus versnek voltak az alapvető motívumai akkor, amikor az emberek többsége írni-olvasni nem tudott, nem hogy bármilyen idegen szónak utánanézhetett az interneten pillanatok alatt...
Éles ellentétbe kerül az utolsó pár sor pátosza és a nyitás groteszk seregszemléje. Úgy érzem, nem sikerült koherens képet kialakítani a vers témájáról, a mű legfontosabb mozzanatai még éppen készülőben vannak, még nem sikerült elég távolról ránézni a helyzetre. Egy nagyon jó sor lenne például, hogy "vagy mert/máshol most nincs helye.", mert felkínálja a költő mint életképtelen (életellenes (értem ezt, ha már Thomas Mann szóba került, Tonio Krögeri módon)) örök kívülállólént való felfogását; viszont tompítja a "most", ami mintha enyhíteni akarná az ítéletet. | | A fenti posztra érkezett válaszok: szilasikati949@gmail.com, szilasikati949@gmail.com | 1072.
| 2025.11.18 09:19 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Elfelejtve /jav./
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Az utolsó sort kellene valahogyan (vagy elhagyni) megváltoztatni. Mert itt fölöslegesnek érzem az evidencia teljes kimondását, a mondat eleje épp elég ahhoz, hogy mi magunk folytassuk. Ennek ellenére marasztalom, mert a versritmus, az a bizonyos ív megvan benne, s a zárás szinte arcul csapja az olvasót, olyannyira megtöri az addig akár idillinek is nevezhető képet. | 1071.
| 2025.11.18 09:07 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Ahol
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
A szöveg intertextualitása olvasottságról, irodalmi műveltségről árulkodik.
Érdekes a szókészlete is. Talán az sem baj, ha nem mindenki érti.
Viszont nekem az egész - a jelentőségteljes záró sorok ellenére sem - mond túl sokat.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 1070.
| 2025.11.18 09:03 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Ahol
|
| Válasz erre | Kedves Katalin, az első sorok borongós, mély és sötét szavai után szépen kivilágosodik a verskép, a vershang is a sokszor reménytelennek érzett LÉT ellenére kividámodik, és megjelenik a FÉNY, a ragyogás, a meztelenre vetkezett szívek együtt dobbanásával a valódi REMÉNY. Mert emberek vagyunk, és örökké élünk! | 1069.
| 2025.11.16 22:49 | Szilasi Katalin -- re: meo | Álarc nélkül
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Anna!
Köszönöm a részletes értékelést.
Nem rémtörténetnek szántam, inkább abszurdnak, amiben természetes a lehetetlen.
Ami foglalkoztatott, hogy pont ezt a történetet és ezt a közlő stílust választottam, az, hogy van egy lány, aki a "normálisakhoz" viszonyítva különc. Aki nem találja értelmét az életének ebben a világban, és elfogadja a halált.
Üdvözlettel: Szilasi Katalin | 1068. 1067.
| 2025.11.16 22:25 | Szilasi Katalin -- re: meo | Álarc nélkül
|
Válasz erre
Előzmény | Talán így is befejeződhetne:
Reggel a takarító ember a bejárat mellett leszállt a biciklijéről. Bement a táncterembe, kitárta a hatalmas ablakokat. A por elült. A betóduló fény a szék mellett felejtett kasza pengéjén csillant meg.
- Hát e' meg mifene? - vette kezébe a szerszámot az atyafi, és az ujjbegyét végighúzta a kasza élén.
- Ki van e' kalapálva rendesen. Fenni se kell. Ippen jó lesz nékem a fűnyíráshoz. A legmakacsabb gazt is lefejezi, nem csak cirógatja, mint az újmódi gépek.
Azzal a takarító ember kivitte és gondosan a biciklijére kötözte a halál kaszáját.
Köszönöm a meót. | 1066.
| 2025.11.16 18:55 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Álarc nélkül
|
| Válasz erre | Kedves Szilasi Katalin!
Ez az írás nem rossz, bár sok kisebb javítanivaló akad még rajta. Van azonban egy nagyon komoly probléma vele: ezt a témát már nagyon sokszor megírták. Akár a "halál megszemélyesítése", akár a "halál a bálban", akár a "lány, aki szerelmes a halálba" volt az eredeti ötlet, egy egész sor műalkotás foglalkozik már ezzel, a középkori rémtörténetektől kezdve egészen a kortárs fantasztikus regényekig. Ez még önmagában nem lenne baj, a számos előkép viszont azt jelenti, hogy jóval nehezebb egy eredeti történettel előállni a témában, illetve az elődök már viszonylag magasra tették a mércét. Olyan kiemelkedő írókkal kellene versenyezni, mint Poe, Ady, vagy, csak hogy egy újabbat is mondjak, Terry Pratchett.
Azt javasolnám, gondolja át, mi az, ami Önt a leginkább megragadta ebben a jelenetben. A történet melyik eleme volt az, amiért úgy döntött, hogy erről fog írni? Mi az, ami az Öné, ami különleges és egyedi benne, amitől nem csak egy lesz a számos hasonló történet közül?
És amikor ez megvan, akkor gondolja át, mi lesz az a hangnem, stílus, konkrét leírás, amivel ezt közvetíteni tudja.
Ami pedig a kollégák hozzászólását illeti: ne féljen attól, ha ponyvának minősítik az írását. Nem kell minden novellával megváltani a világot, épp elég, ha az olvasó jól szórakozik. A lényeg, hogy találja meg a maga műfaját, és törekedjen arra, hogy abban a műfajban a lehető legjobb legyen! :)
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1065.
| 2025.11.16 11:17 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Álarc nélkül
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Egyetértek az előttem szólóval. Ez az írás, ebben a formában valóban egy ponyvába illő kis jelenet. Ugyanakkor szépen írta meg. Gördülékeny. Kevés felesleg azért akad benne. Például az "egymásra ráunt" helyett elég és szebb az'egymásra unt', és utána igazán nem kell megmagyarázni, hogy ez mit jelent (régóta együtt élnek) stb. Ha két - három variációt ír, akár ugyanezen báli jeleneten belül a (különféle alakban megjelenő, és a szereplőkkel különféle
nexusban,kontextusban, cselekményben leledző) halálról, illetve a vele való találkozásokról; és ezek a kis jelenetek más-más megvilágításban láttatják egymást, valamilyen módon összefonódva, akkor létrejöhet belőle egy szép, mágikus novella.
Üdv.
Márk | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1064.
| 2025.11.16 09:32 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | Álarc nélkül
|
| Válasz erre | Kedves Szilasi Katalin!
Írása egyfajta ponyva. Nem is ez a baj, hiszen vannak hihetetlenül jó, kalandos ponyvák, melyek egész generációkat építettek fel (persze ezt senki be nem vallaná, mert a ponyva mindig is az irodalom mostohagyereke volt). A baj az, hogy nincs semmi csattanó, úgymond másság benne, ami zárná a művet, amiért érdemes elindulni valahonnan, hogy máshová érkezzünk.
Barátsággal,
MSzI | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 |
|
