Mórotz Krisztina
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
3470. 3469. 3468.
| 2025.11.29 02:22 | piciluca@gmail.com -- re: A fagyi visszanyal( hat)
|
Válasz erre
Előzmény | Többet nem tudok mondani sokféle embert megismertem, de kidobni hál istennek még nem akartam senkit..
Sőt az írásmegvonások ellen mindig harcoltam. Tudom mennyire káros. Utána csak lézengeni tudtam.. És azt senkinek nem kívánom.
.. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki | 3467. 3466.
| 2025.11.29 02:07 | piciluca@gmail.com -- A fagyi visszanyal( hat)
|
| Válasz erre |
Maradok, hiba lenne feladnom.. :-))) Bocs de hirtelen eszembe jutott valami, Korányi Mátyás idejében 1 hónap után már elnézést, de nem akartam Sz-et személyeskedéssel vádolni, nem akartam kidobni senkit ..Éreztem azt, hogy van aki szeret, van aki nem, van aki féltette tőlem a szerelmét, egyik legjobb embert ismertem meg. Bárkiből lehet szerkesztő ma már. De azt el lehet mondani , hogy nem irtam le ilyeneket , hogy intő
Még nem ismertek, a régiek igen. De nem megyek el.. Hatalmas hiba volna, ha akár TGF akár pityipalkó elsikítaná magát mert a tyúkszemére léptem.
Személyeskedéssel vádolva gyerekek dobjuk ki! Egy fenét. Még nem ismertek ----- Az erőmet sem ismeritek. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki, piciluca@gmail.com | 3465.
| 2025.11.28 22:13 | piciluca@gmail.com -- Mennem kell
|
| Válasz erre | Szólok Francescónak, hogy töröljön…
Ti pedig legyetek jók. Sok mindenki hiányozni fog innen.
Kopriva Nikolett, szégyelld magad. Te dobtál ki.
Kati, a versírást tényleg nem lehet tanulni, jól mondta Vati.
Vati, szia — te mindig azt mondod, ami a szíveden van. Ígérd meg, hogy így is marad.
Bátai Tibor, sajnálom, hogy végül nem ismerhettelek meg igazán.
Márk, tisztellek. Járd tovább azt az utat, amit kijelöltél magadnak — jó út az.
Tamási József, vigyázz magadra, hamar ki lehet fáradni.
Most egyszerre mosolygok és sírok.
Szia, Fürim. Maradjunk kapcsolatban. Én írni fogok tovább, pár ember mellettem áll.
Úgy érzem, nem bírnám, ha ő itt maradna… visszajönne a múlt.
Filip Tamás, írok. Tudod, mit jelent ez: összeszorítom a fogam, és jön az én Ulysses-em.
Mindig harcolni fogok az igazságtalanságok ellen.
Antal, nagy élmény volt a Kopasz Vénuszod. Komolyan mondom — kár, hogy így alakult.
Imre, a „logikus nő” itt van.
Lantos Tímea, örülök, hogy megismertelek.
A manóba, Széll Zsó — mi mindig csak egy vers erejéig futunk össze.
Adri, rohadtul hiányzol.
PB… ez van. De ha meglesz a könyvem, Isten segítségével jöttök.
Tartozom magamnak annyival, hogy emelt fejjel menjek tovább.
Akiket kihagytam, tőlük bocsánatot kérek.
Ígérjétek meg, hogy a szívetek és a lelketek a helyén marad.
Ha nem megy az írás… menni fog. Most mindennél jobban akarom.
Mindig utáltam a hazugságot — és bántottam is, ahogy mások is engem.
Bocsássatok meg.
És - most nehéz, de a MI kijavította.
Ha a természetben jártok akkor godoljatok rám, akkor is ha elengedtek valamit . A legfontosabb az ember, a nagymamám azt mondta ha másod nincs tartásod legyen! Ezt se felejtsétek el..
Kicsit most meghaltam.. valami eltörött. Szeretlek benneteket..
bármennyire kételkedtek ebben.
| 3464.
| 2025.11.28 17:58 | Kopriva Nikolett - szerki -- Figyelmeztetés
|
| Válasz erre | Kedves Krisztina! A személyeskedő hozzászólását töröltük. Egyszer már részesült figyelmeztetésben, hogy kerülje a Dokk oldalán a személyeskedéseket. Régi tagságára való tekintettel kap még egy esélyt, de következő alkalommal nem leszünk ennyire elnézőek. A Dokk egy irodalmi kikötő, nem arra szakosodott, hogy a szerkesztőket sértegessék hasábjain. Kérem, vegye komolyan ezt a figyelmeztetést, mert nem szívesen válnánk meg öntől. Megértésében bízva, Nikolett | 3463.
| 2025.11.28 17:35 | piciluca@gmail.com -- re: gyógyitom magam
|
Válasz erre
Előzmény | A lanton játszó fiú
A lanton játszó fiút tartotta kezében a vak nő. Paul Dubois szobra.
Láttam, ahogy vékony ujjaival kitapogatja ki a fiú fürtjeit, a fiú fejét.
Ez volt az egyetlen luxus, amit megengedett magának. Úgy szorította magához a
szobrot, mintha élő gyermek lenne.
Megtapogatta a lantot, érezte a húrokat az ujjai alatt. A pici szobor nem volt
különleges, nem volt kiemelkedően szép, mégis, amikor Dubois ezt a szobrot
készítette, megszerette. Valami földöntúli volt ebben a bronzban. Maga sem
tudta megmagyarázni miért. Asszonyának készítette. Szerette, azért.
Láttam Dubois feleségét, tengeri istennő arcának márványfehérségét, vállára omló
fekete haját, amint elnéz a kert felett, ahol kormos láng égeti az őszi avart.
Kezében a Lanton játszó fiú, és most a nő kezdett el énekelni egy gyönyörű
bölcsődalt.
Lanton játszó
Életre kel a szobor a
vak nő kezében,
kitapogatja a fiú fejét,
a száját, férje mosolyog,
a hosszú ujjak hangyaként
másznak végig az orron,
asszonyának haja vállára omlik,
arca márványfehér, kezében
a " Lanton játszó", elnéz a kert
felett, kormos láng égeti az avart,
megrázza hollófekete haját,
bölcsődalt énekel, megborzongok,
mint medúza a hóban. | 3462.
| 2025.11.28 17:09 | piciluca@gmail.com -- re: Anyafa
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves Péter, elvesz belőle , ha minden át kell írni, mert ez egyszer történ megy velem. De hogy lehetne monológ, na de komolyan , ha én bőgök? Nem nyers így jött ki belőlem.
Mondom, elveszik amiről szól, az nem a te hibád , hogy nem érted.
végigsírás. Köszönöm Péter, hogy válaszoltál !
szeretettel :
blues | 3461.
| 2025.11.28 17:02 | Siska Péter - szerki -- re: Anyafa
|
Válasz erre
Előzmény | Ez a szöveg szerintem leginkább a (lírai) monológ kategóriájába sorolható, Krisztina, ha nagyon kategorizálni akarjuk. Egy elragadtatott, széttartó, asszociatív monológ, amiből lehet vers, de ahhoz nagy nyelvi fegyelemre van szükség. Még nyers. Intenzív, nagy érzelmi amplitúdóval dolgozik, de ez önmagában kevés. Érződik belőle, hogy van érzéke a képiséghez, de mivel az nincs kézben tartva, kontrollálva, elfolyik a szöveg feszültsége, ahelyett, hogy sűrűsödne. Minden képet, minden versmondatot, minden szót, minden írásjelet meg kell vizsgálni: szükség van rá? Hozzátesz valamit a vershez? | | A fenti posztra érkezett válaszok: piciluca@gmail.com | 3460.
| 2025.11.28 17:01 | piciluca@gmail.com -- re: gyógyitom magam
|
Válasz erre
Előzmény |
Szia Széllzsó!
Nagyon kedves meót írtál. Zsófi, nem köszönök el, de nem vagyok jól, tehát amúgy szóltam is , hogy pár napot pihennék, hát ez a gyógyítom magam, az, hogy nagyon megviselt a kidobásuk, az, hogy engem is ki akartak dobni. Most pihenek egy órát sétáltam a tó körül. Alszom. Megijedtem, mert nem tudtam leírni egy mondatot, reggel olyan álmos voltam. Meg mindenkivel együtt éreztem, azt hittem, hogy valaki nem tudom hogy van itt , szól, hogy ne meózzátok .Energia elszívás. Nem mellesleg csinálok valami bakit és én is ki leszek dobva. Törölt a főszerkesztő.. Galambpostán nem akartam írni. Ezért is üzentem mástól csak nem kapta meg 3 ember képtelen volt átadni, hogy nem vagyok jól. Veszek galambokat.
Bennem ott van nagyon erősen a NŐ. A nők, és ebből akarok füzért írni, amióta átéltem ezt a hatalmas őserőt és a nyugalmat azóta szeretném, hosszabban átadni. Bennem van, nem vagyok távol tőle
:-) Igen, pontosan erről szól. A fájdalomról , amúgy ez a szobor létezik Paul D. szobra.. De jókor jöttél Zsófi! :-))) Az egész egy prózából indult. Maradok. Felteszem a prózát is.. És megint csinálok egy hülyeséget, meg egy prózám maradt.. Ez megrázott.. Semmi baj nincs egyik prózámmal sem ... Én mondom, pedig sosem dícsérem magam, A Tulipra mindenképp szeretnék kérni egy meót, és az összesre! mert védtem volna őket , de ne dicsérjetek agyon, hogy szépen lassan múljon. A Dión már bőgtem Farkas Molnár Péternek mondtam, hogy prózázni fogok pesti úr, mire ő, Na ne viccelj Bluesom. És akkor mondta, hogy te tényleg tudsz. Péter , nem javítottam ki! Nem érdekel, olyat nem fogok íkidobni, hogy hullik a dió hullik, mint öregsszonyok könnye. Ez is betett..
Két órán át próbáltad szerkeszteni? De kis buta vagy! Most képzeld el egy diszgráfiás máshogy gondolkodó világát, és egy nyelvi világot.. :-) Köszönöm idehozok még valamit, de ezt elküldöm :-) | | A fenti posztra érkezett válaszok: piciluca@gmail.com | 3459.
| 2025.11.28 15:22 | Széll Zsófia - szerki -- re: gyógyitom magam
|
Válasz erre
Előzmény | Szia, tegnap kettő órán át próbáltam szerkeszteni a bölcsődalt, mert látok benne/érzek belőle valamit, ami nekem fontos, nekem erős, aztán rájöttem, hogy ezt nem fogom tudni átírni, mert akkor az már nem a te versed lesz. Ami itt fent van, azt le kellene meózni. Nem nárcisztikus visszahívás, hanem meó, nekem is az a fő dolgom itt. Mondjuk egy jót mosolyogtam ezen a megfogalmazáson, lehetne belőle vers. És igen, tényleg próbálsz előrébb jutni, ezt az is bizonyítja, hogy itt vagy még. Viszont van az úgy, hogy az ember éppen hátra néz, akkor lehet az az előre. Vagy csak éppen túl közel vagy ahhoz, amit meg szeretnél írni. Ilyen szerintem mindenkivel történik. Szíved joga, hogy írsz-e, hogy felteszed-e, a meó pedig a szerki "kötelessége".
Amúgy a szobor dalát úgy tudom elképzelni, hogy kővé vált (mint a szíve) a fájdalomtól, egyedül ez a dal maradt meg az emberi mivoltából, ez a dal, ami még szoborként is körbelengi (lehet ez abszurdabb, szinesztézia, a dal, ami illatként lengi körül, érzéslenyomatként járja át), de ezt tudatni kell a versben is akár hasonlattal, metafóraval, hogy kiért, hogyan, ugyanis itt az abszurd nem a szavak közti kapcsolatok abszurditását jelenti. A halál az én Medúzám. Ezen kattogtam az olvasás, szerkesztés után, hogy sikerült utana nekem is azt megmondani, hogy a halál a halálom, csak éppen átcsúsztatva egy másik síkra, mint amikor a hosszú ruha alját feljebb csúsztatjuk, aztán miniruha lesz belőle, pedig voltaképpen ugyanúgy hosszú.
Nárcisztikusan visszaporszívóztalak, mert legalább köszönni szerettem volna, akár el. :) | | A fenti posztra érkezett válaszok: piciluca@gmail.com | 3458. 3457. 3456.
| 2025.11.28 13:32 | piciluca@gmail.com -- re: meo | Bölcsődal három hangra
|
Válasz erre
Előzmény |
A szobor egy halott gyermek bölcsője fölött életre kel az anya kezeiben neki énekel. Nem kérek rá meót, mert ciklusban óhajtom megírni a manírjaimat. Ott nálam jó kezekben van. Lesz a ciklus..
Van-e a szobornak dala? Ha van, hogyan van? Ezt itt nem tudom meg.
( Nem hát)
Ezért nem hagyom a Dokkon..
A manírjaimmal, és nem akarok tanulni.
15 évig nem tanultam semmit. | 3455.
| 2025.11.28 13:16 | piciluca@gmail.com -- Anyafa
|
| Válasz erre | Kedves Péter !
Ráéreztél a szövegre ezért kicsit elárulom, hogy évekig rá sem bírtam nézni, és most amikor olvastam azt éreztem, hogy megért bennem, nem kavar fel..
Ez egy hatalmas fájdalom. egy szarvasbőgés egy üvoltés. Tudattalan, illetve a tudat alatti fájdalom.
Köszönöm Péter a meódat, azt hiszem hasznát fogom venni. Te milyen skatulyába tennéd? Prózaszerű dologba? Erre kíváncsi vagyok.. Ha tudsz válaszolj rá!
Köszönöm! Krisztina | | A fenti posztra érkezett válaszok: Siska Péter - szerki | 3454.
| 2025.11.28 08:13 | Siska Péter - szerki -- meo | Anyafa
|
| Válasz erre | Nem tradicionális lírai szöveg ez az írás, hanem inkább egyfajta elragadtatott monológ. Egyszerre vannak benne jelen mantraszerű nyelvi gesztusok, az expresszionizmus egyes változataira jellemző túlzó érzelmi kitörések, keveredik benne a vallomás, a beszámoló, az ima, a látomás stb., így versként szétesik. A nyelv kontrollvesztett, és ez a szöveg kárára válik. Az ismétlések például csak részben funkcionálisak, egy ponton túl már gyengítenek, a patetikus-archaikus regiszterbe becsúsznak banális mondatok, mint ahogy a képek is ki-kioltják egymást. Túl sok a narratív kitérő, a hangulatváltás, viszont túl kevés a tudatos szerkesztettség. A szöveg túlcsordultsága mögött van erő, de az a nyelvi fegyelem nélkül nem érvényesülhet. | 3453. 3452. 3451. 3450.
| 2025.11.26 23:17 | piciluca@gmail.com -- re: meo | Anyafa
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves Miklóssi Szabó István!
Hát, legalább biztos vagyok benne, hogy valamiről szólt! Köszönöm a visszajelzést.
( Véletlenül tettem be, szerepel az adatbázisban csak elfelejtettem kivenni )
Az időrablásért elnézést kérek.
Krisztina
( régi, nincs jelentősége) | 3449. 3448.
| 2025.11.26 15:28 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Bölcsődal három hangra
|
| Válasz erre | Nagyon sok a gondolatfoszlány, a felesleg, a túlzó manír. A cím szerint három hang fog megszólalni, de igazából ezt a szöveg nem jeleníti meg. Vannak kifejezetten értékes, szép részei, viszont a narrációt tekintve igencsak kusza és rendezetlen a szöveg. Helyenként csapkodó, pontatlan képek jellemzik, nincsenek meg az átmenetek.
"Egy szobrot nézek.
Mozdulatlan,
mégis hallom a dalát."
Van-e a szobornak dala? Ha van, hogyan van? Ezt itt nem tudom meg.
Teste íveiben kecsesség,
a nyugalom, a játék
és a szeretkezés lüktetése."
Azt értem, hogy a külső szemlélő azt lát bele egy szoborba, amit csak ő tud látni, de ha ezt az élményt leírjuk, akkor legyen nyilvánvaló az olvasó számára is, hogy például a szeretkezés "lüktetése" miért és hogyan olvasható le egy szobor alakjára pillantva.
"Az ének,
egy gyermek bölcsője fölött született,
a csend,
a halál előtt a küszöbre telepedik."
Milyen ének? Hogyan jön ide bármiféle ének? Aki a szobrot figyeli, annak eszébe jut róla egy ének? Majd ennek az éneknek mi köze a csendhez, mely egy gyermek bölcsője felett született?
Ezeket rendbe kellene tenni, mert egyelőre elég nagy zagyvaságnak tűnnek.
A vers középső része tartogat értékes részeket, de ott is túlbeszélt, maníros. Egyetértek Siska Péterrel, aki tökéletes meót írt ehhez a vershez. A zárás szép és meghökkentő. Csak nincs mögötte egy jó vers. | | A fenti posztra érkezett válaszok: piciluca@gmail.com, piciluca@gmail.com | 3447. 3446.
| 2025.11.26 11:38 | Gerencsér Anna - szerki -- re: hm
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Krisztina!
Nem írom át, mert hasonlóság ide vagy oda, nem szeretnék belenyúlni a műveidbe. Ötleteket, javaslatokat szívesen adok, de egyszerűen nem érzem helyesnek, hogy átírjak valamit, ami a te szívedből jön, a saját alkotásod - valamilyen értelemben a lelked egy darabja. :)
Üdvözlettel:
Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: piciluca@gmail.com | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 1125 1150 1175 1200 1225 1250 1275 1300 1325 1350 1375 1400 1425 1450 1475 1500 1525 1550 1575 1600 1625 1650 1675 1700 1725 1750 1775 1800 1825 1850 1875 1900 1925 1950 1975 2000 2025 2050 2075 2100 2125 2150 2175 2200 2225 2250 2275 2300 2325 2350 2375 2400 2425 2450 2475 2500 2525 2550 2575 2600 2625 2650 2675 2700 2725 2750 2775 2800 2825 2850 2875 2900 2925 2950 2975 3000 3025 3050 3075 3100 3125 3150 3175 3200 3225 3250 3275 3300 3325 3350 3375 3400 3425 3450 |
|
