Marie Marel

18.

2010.12.18 11:10	kolbász -- Alulexponált
Válasz erre	Ráéget retinámra, ezt már vagy 40 versben(érdekes mind nők írták) olvastam. Olyan ez a vers, mint a kolbász, amit kolbászból töltöttek.

17.

2010.12.17 21:28

Simon Ilona -- re: meo | Alulexponált

Válasz erre Előzmény

"Túl kell lépnünk a klasszikus irodalom atmoszféráján. Újkori gondolkodásmechanizmussal, hiszen eszmék és formák szuperszonikus sebességgel avulnak el, de a lelki-agyi kreativitás emberi természete múlhatatlan. Ezt a képességünket a realitás kritériumaiban kell időztetni." ebből egy kukkot sem értek. maximum annyit, hogy a klasszikusok elavulnak, (klasszikus = első osztályú. ezt tanultam az iskolában) és tegyünk fel olyan verseket ehelyett (ami egyébként nekem tetszett), mint a Cs mint kanyaró... vagy mi... pontosan nem emlékszem, csak arra, amit olvasás után gondoltam róla: "hogy kerül ez az elbírálandokkba...(?)" hiszen aki így tud véleményt kinyilvánítani, az önmagát is látja. vagy nem? lehet hogy hülye vagyok nem kicsit de egészen...? és még azt sem értem, hogy kerül át - nem csak a szerelem, de a költészet is - a túlsó partra, ha folyton visszalökdösnek a gátőrök basszus! akik csak önmaguknak tetszelegnek és olyan szavakat használnak, amit magyar ember csak szótárral ért meg. ha akar egyáltalán. én még akarok, de nem szótárazok, csak úgy várom, hogy csoda történjen, oszt magamtól is megértsem. Mülléder Mari: van még erre esélyem?

16.

2010.12.17 19:47

janow -- Alulexponált

Válasz erre

Érdekes volt a hozzászólásokat olvasni, roppant tanulságosak külön-külön és összességükben is. Attól még hogy a szerző nem tudott bizonyos giccspanelektől szabadulni, még nem óhatatlanul giccs az egész vers, legfeljebb lerontják a giccsbe hajló elemek. Minden szónak van helyiértéke, csakúgy mint a számoknak. Ahogy egy nulla része lehet az egymilliót kifejező számjegynek is, meg a tíznek is. Egy adott kifejezés lehet katartikus az egyik szövegkörnyezetben és lehet giccs egy másikban. Azzal nem tudok egyet érteni, hogy vannak elavult formák. Ilyen alapon József Attila sem írhatott volna pl. hexametereket, mert Homérosz óta eltelt egy kis idő. Azt viszont vallom én is, hogy a klasszikussá kristályosodott formákat mai tartalommal kell kitölteni. Az alapötlet, az alulexponált kép hasonlata tetszik. A romantika önmagában nem baj, csak irtózatos erővel vonzza a giccset, mely erőnek ellenállni nagy odafigyelést igényel. Ezt a csapdát úgy látom lehetségesnek kikerülni, hogy túl kell lépni a személyes élményeken és kicsit más szemével is láttatni, illetve megkeresni azokat a dolgokat, ami másnak is mond valamit, nem csak a saját nosztalgiámat ápolja. A szerző válaszai és szókincse alapján jó esélyt látok erre.

15.

2010.10.17 23:02	JózsaG.Miki -- Alulexponált
Válasz erre	Megtudtam versedből, kedves Marie Marel, hogy valamivel szegényebb vagyok másoknál, mert nem ismerem, nincs bennem léha vágy, olykor jó lenne, nem is tudom, de végül-is sok sikert kívánok, mint erényes vágyakozó...

14.

2010.10.17 18:50	Marie Marel -- re: meo-üzenet | Az én fa-tündérem
Válasz erre Előzmény	Először is köszönöm, hogy véleményeztél, kedves szerki! :-) Megpróbálom hasznosítani tanácsaidat. Azt hiszem "dokkos" értelemben valóban a kissé archaizáló, romantikába hajló látásmódommal van a legnagyobb gondotok. Ez lehet, hogy annyira sajátom, hogy nem tudom majd levetkőzni, de az is előfordulhat, hogy ezt még nem rótták fel hibámul. Mindenesetre adtatok töprengeni valót. Köszönettel: Marie

13.

2010.10.17 18:42	Marie Marel -- Irgalom
Válasz erre	Igen, úgy van, kedves rapista, képvers szeretne lenni. Köszönöm, hogy olvastál. Barátsággal: Marie

12.

2010.10.17 18:39

Marie Marel -- Alulexponált

Válasz erre

Kedves Mülléder Mari! Nagyon köszönöm, hogy érdemben foglalkoztál írásommal. Előre kell bocsátanom, hogy nagyra értékelem munkásságodat, személyiségedet és véleményedet. Tudom, hogy eszed ágában sincs bántani. Igazad van a következetlenségekkel, de mennyire igazad! :-) Abban is, hogy ez az írás valóban egy kis folyóparti romantika emléke. Azt is értem, hogy itt a dokkon nem ezt a stílust akarjátok látni, bár azt gondolom, hogy az ember nem változott abban (hiába modern kor modern embere), hogy ne vágyna romantikára. Sokat olvasgatok itt a dokkon. Töprengek szerki véleményeken. Nem tudom, képes leszek-e hasznosítani az információ morzsákat, de meg fogom próbálni. Koromnál fogva sajnos itt még a bőséges ámde elavult szókincsem sem segít, gondolkodásmódomon kellene változtatnom. Kérdés: képes leszek rá? Van min töprengenem. Kedves Szepy, annak azért örülök, hogy tetszett neked. Így teljes kép. :-)) Köszönöm figyelmeteket. Barátsággal: Marie

11.

2010.08.29 14:08	Szepy (Frady) -- re: Alulexponált
Válasz erre Előzmény	Megmérettessen - ez rendben van. De ezt csak a szerkik által lehet? Ha nekem tetszik valami, akkor azzal csapom be, hogy ezt elmondom? Én is hadd mondjak igazat! Oké? :)

10.

2010.08.29 04:10	rapista -- Irgalom
Válasz erre	centrális elhelyezést igényel, balra rendezve nem jön ki a kép.. hangulata van és mondani valója el is mondod tetszett!

9.

2010.08.28 19:59	Mülléder Mari -- re: Alulexponált
Válasz erre	Kicsit bántó, hogy a "rúgjak" igét használod. Én elhiszem, hogy akad olyan ember, akinek ez fontos és szép. Nem haragszom rájuk emiatt. Néztem egy darabig Marie Marel arcát, tekintetét. Megnyugtató, kiegyensúlyozott, békés arc. Szemközt egy szőrösszívű szerki. Gondolod; nem játszottam ezt le magamban párszor? Azért tette fel az írásait a dokkra, hogy megmérettessen. Mi másért? Nekem meg nincs más vagyonom, mint a lelkiismeretem és az igazmondásom. Ahhoz nagyon elvetemült embernek kell lenni valakinek, hogy azt feltételezze a feladatát teljesítő emberről, hogy ártani akar, bántani.
	A fenti posztra érkezett válaszok: Szepy (Frady)

8.

2010.08.28 19:06	fehér miklós -- re: Alulexponált
Válasz erre Előzmény	vitathatatlan látod, nem csak dafkézek:)

7.

2010.08.28 18:58	Szepy (Frady) -- re: Alulexponált
Válasz erre Előzmény	Pontosan fogalmazol: "neked ... kell" Ez is mutatja, hogy a giccs fogalma erősen szubjektív. Nekem ez a vers tetszett és vállalom, hogy tetszett. Sosem szeretnék olyan szőrösszívű lenni, hogy örömmel rúgjak bele mindenbe, ami valakinek fontos és szép... :)

6.

2010.08.28 18:52	Mülléder Mari -- re: Alulexponált
Válasz erre Előzmény	Fradika: Neked még kell kelléknek a tó valószerűtlenkék vízén úszó hattyúpár és a gombolyagot kergető cica-képzet, hogy felismerd, mi a giccs? Nem szeretném Marie Marelt megbántani. Távol álljon tőlem a szándék. De félrevezetni sem akarom.
	A fenti posztra érkezett válaszok: Szepy (Frady), fehér miklós

5.

2010.08.28 18:18	Szepy (Frady) -- Alulexponált
Válasz erre	Gratulálok, nagyon szép vers! Ez a kedvenc versszakom: "mikor a nyáresti folyóparton vállad mögül halkan kilesve káprázott ránk az este. " Hangulatos, de nem válik giccsé. Szeretettel: Szepy :)
	A fenti posztra érkezett válaszok: Mülléder Mari

4.

2010.08.28 11:19	Mülléder Mari - szerki -- meo | Alulexponált
Válasz erre	Ebben a versben, kedves Marie Marel - minden kellék adott egy csendes folyóparti romantikához: nyári este, vagy alkony (ez még nem tisztázott), vágy, szelíd varázs, eperízű csók, csókok... Vannak szépségei szóra-bontva a versnek, de ezek egy rég letűnt kort juttatnak az eszünkbe; nem elfelejtett, - de kellő tiszteletben tartott költőket, akik valljuk be: ennél konzekvensebb, áteresztőbb, befogadhatóbb képiséggel fogalmazták meg érzéseiket. A költő több dimenziós jelzés: egy emberen belül áll az én-ből és a nem-én-ből, az egyik az egyén, az alkotó ember, másik a külvilág, az olvasó, aki szükségessé teszi számára az írást. Utóbbi vezetésre vágyik, szellemi irányításra, intellektuális mozgósításra, gondolatra, élményre, hiszen az irodalmi alkotás kollektív akaratot is tükröztet. Ugyanúgy mozgásban van, mint pl. egy elektromos fűrész, amelynek előzménye egy csiszolt kő volt és az Én és a Nem-én közös fejlődésének láncreakciójából fejlődött ki ez az életünket nagy fokban könnyítő funkciója. Túl kell lépnünk a klasszikus irodalom atmoszféráján. Újkori gondolkodásmechanizmussal, hiszen eszmék és formák szuperszonikus sebességgel avulnak el, de a lelki-agyi kreativitás emberi természete múlhatatlan. Ezt a képességünket a realitás kritériumaiban kell időztetni. Általánosságokban gondolkodó, itt-ott a képzavarokkal bajlódó írás ez, sok szóismétléssel, ragrímmel tarkítva. Megpróbál modern lenni (CB adás, alulexponált retina), de ez az archaikus szemantikai hátteret nézve - igen zavaros képet mutat. Következetlen mondatok nehezítik az olvasó dolgát. Még el-elbűvöl szelíd varázsa, de már sötétbe borul arcod, mint az a csendes alkony, mikor a nyáresti folyóparton felül kell írjuk a szellemek nyáresti folyóparti csillaghullását a költészetben. Az éltető táplálék ott van a kezünkben ehhez: a nyelv. Az elődeink is ezt az akaratot szorgalmaznák.
	A fenti posztra érkezett válaszok: Simon Ilona

3.

2009.09.18 15:03	Nagypál István -- re: Az én...-vélemény
Válasz erre Előzmény	Nem annak szánta a hölgy, ha gyermeki a hangja, akkor sem. Aranyos, szimpatikus, ez igaz, de ettõl még nem jó vers. Az indítás, miként azt mondja "oh" olyan megbökõ, hé, nem teljesen igaz, ami alább van írva, szóval manír, púder, smink van rajta, pedig milyen szép lenne nélkülük (a költõieskedõ frázisok nélkül). A rímet meg nem szeretem, nem is illik bele, a versnyelve nem indokolja.

2.

2009.09.18 14:53	Dolgos Mátyás -- Az én...-vélemény
Válasz erre	Arkagyíj Rajkinnal élve: Válámi ván, de nem az igazi! A szöveg aranyos, szimpatikus, az élmény maradandó. Hmm! Gyerekvers! Annak egész jó! Hoppá, ez az! És máris jó ugye? (Tisztelt Bíróság!)
	A fenti posztra érkezett válaszok: Nagypál István

1.

2009.09.18 14:20	Dokk Szerki -- meo-üzenet | Az én fa-tündérem
Válasz erre	Nem jó vers. Õszinte vers. Mert egészen õszinte naivsággal viseli önnön stilisztikai ballasztjait. Olyan egyértelmû mûködési zavarokat mutat fel, melyek némi gyakorlással, sok olvasással, egyszóval megfelelõ tapasztalattal könnyen megszüntethetõk, orvosolhatók. Mint például az ilyen formában történõ rímelés: nagyon könnyen dadogóssá teszi a szöveget, ha tudja/módja, napja/harangozva jellegû szavakat próbálunk meg összecsendíteni a szeszélyesen váltakozó hosszúságú sorok végén. Lehet ezt rafináltan is használni (mármint a sorok váltakozó hosszát s a sorok végén a rossz rímeket), de ahhoz bizony nagyobb kegyetlenségre van szükség, önmagunkkal és a szöveggel szemben is. Jelen esetben a hiteles tartalom mellett ez a kegyetlenség (de szebb szóval önreflexiónak is hívhatnám) úgy érzem, hiányzik. A romantikus motívumok, az archaizáló szórend mutatják ezt. Már maga a témaválasztás is. Egyet bizonyosan nem lehet mondani, azt, hogy ne lenne szimpatikus ez a szöveg. De ez önmagában itt a dokkon sajnos nem elég. Viszont ugródeszkának elég lehet a késõbbiekhez.
	A fenti posztra érkezett válaszok: Marie Marel

0