Kránicz Szilvia
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
425. 424.
| 2022.03.31 08:56 | Köves István - szerki -- meo | lehet belőlünk pici valami
|
| Válasz erre | Erénye a naiv, meseszerű hang - hibája a naiv, meseszerű hang. Magánlírának elmegy, úgy-ahogy, de közérdeklődésre nem számíthat, tetszésre, megbecsülésre még úgy sem.
Galád dolog az áltatás. Nem akarom a kedvét szegni, de nem csaphatom be. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Kránicz Szilvia | 423. 422.
| 2022.03.17 18:43 | Kránicz Szilvia -- re: meo | beszélgetés hosszú menekülés u
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Gyula- szerki
Muszáj volt eltávolodnom a szövegtől és attól a lelki munkától, amiből ez a "ciklus" elindult bennem. Szerintem fontos témát feszegetek - a pszichés betegség nem egyszerű "cucc" és a szubjektív megélésektől elvonatkoztatnom sem egyszerű. Azt gondolom, hogy visszatérek még ezekhez az írásokhoz újra, sokat segített ez a meo. Én is valahogy úgy tekintettem a szövegre, hogy a belső gyermek rész az egy használható darab és a belső felnőtt az, aki "nem találja a hangot". Azt írta, sajnálja hogy nem marasztalható, tehát van benne megfogható érték, amiért érdemes még dolgozni vele. Így is fogok tenni:) | 421. 420. 419.
| 2021.11.24 09:59 | Köves István - szerki -- meo | hosszú menekülés után
|
| Válasz erre | Valóban nem egyszerű feladat értelmezni, prózai megállapításokra csupaszítani ezeket a sorokat. Nekem (talán) könnyebben ment volna, ha nem zavar, bosszant újra meg újra az etetgetem, csitítgatni, szólongatom, jegyzetelgetem, hívogatom igealak, mert érzem, hogy valami szándék rejlik mögötte, de nem értem, mi is lenne az. A közérthetőség és az érthetetlenség közt elég széles a sáv, érdemes akár engedmények árán is helyet találni rajta. | 418. 417. 416. 415.
| 2021.10.07 07:45 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | beszélgetés hosszú menekülés után
|
| Válasz erre | Kedves Szilvia, nem gúnyolódni akarok, de a hosszú cím azokat a középkori könyveket juttatta az eszembe, amik ugyanígy hosszú címmel készültek, s aztán kiderül, hogy egy privát magyarázatot olvashatunk a figyelemfelkeltő cím után. Sajnálom, de a vers egyetlen erényének azt tartom, hogy a "belső gyermek" monológja sikeresen és szinte tapinthatóan elkülönül a "belső felnőtt"-től. Olyannyira, hogy csak az első szakban érezhetünk valami tisztaságot, valódi érzelmeket és szándékokat, míg a második szakban szinte csak elcsépelt közhelyeket. Ez valóban emberi tragédia, ezt a vers (ha ennek bemutatása volt a cél) elérte. Ám ha szimplán a megvalósítás sikerét nézzük, akkor azt kell mondanom, hogy mindkét szak csapongó, erős rímkényszert érzek, de lehet, hogy csak automatikusan jöttek ki a gondolatok, ami akár jó is lehetne. Ám a szangvinikussága nem adott a formai megvalósításhoz semmi erényt. Még egyszer mondom ( a tartalom személyessége miatt is), nem akarok szemtelenkedni, de egy ilyen témához vissza kell térni, a gondolatokat lecsupaszítani, a sallangokat lecsatolni... magyarán újragondolni az első nagy felbuzdulás után a verset. Így nem tudom tiszta szívvel marasztalni. Pedig sajnálom. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Kránicz Szilvia | 414. 413.
| 2021.10.03 09:37 | Fűri Mária - szerki -- meo | terápia
|
| Válasz erre | Nekem is az óceándobok tűnt fel először. Nem ismertem ezt a hangszert, különös, misztikus neve van. Pedig rákeresve, ránézésre nem kelt ilyen képzeteket. Talán a hangja... De nem ezért marasztalom én is -- többször elolvasva, összességében is érdekes, elgondolkodtató írás, ami mégis vers marad, nem okoskodás. | 412.
| 2021.09.29 13:01 | Vadas Tibor -- hosszú menekülés után
|
| Válasz erre |
Ha megengeditek hozzászólnék...
A verssel kapcsolatban, mégis bizonyos értelemmel elszakadva tőle, véleményem szerint a lélek beszélhet önmagához, és erre gyakran sort is kerít. Például amikor javítani szeretnénk esetleges rossz szokásainkon, rossz tulajdonságunkon, vagy egyszerűen valamely témához vagy eseményhez kapcsolódó rossz hozzáállásunkon, ezt gyakran meg is teszi. Utakat és megoldásokat javasolhat, célokat tűzhet ki, és alkalmanként egészen más utakat és megoldásokat, mint amit a tudatunk javasol.
Mivel, ha korlátozottan is, és határok között is, de igen nagy rálátása van önmagára. Mindezeken túl és felül, egyik jellemzője, hogy kifejezetten nagy szabadsággal bír, még abban a behatárolt és korlátokkal teli fonódásaiban is, amelyek a testünkkel és a tudatunkkal való komplex egymásra utaltságban fellelhető.
A fentiek miatt jómagam úgy értelmeztem a verset, hogy a szerző "lelke" önmagával beszélget valamely öngyógyulást remélve és célozva is meg egyben.
(Testünk sejtjeink szintjén rendelkezik bizonyos automatikus képességekkel valós sebeink begyógyítására, de lelkünk sem minden esetben védetlen, gyógyító mechanizmusairól egy lélekgyógyász bizonyára sokat mondhatna el nekünk.... Kiegészítésként: magát a tudatot a materializmus nem hozza egy szintre a lélekkel.) | 411. 410.
| 2021.09.28 13:39 | Kránicz Szilvia -- re: meo | hosszú menekülés után
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Gyula,
Értem a kérdést. Nem a test beszél a lélekhez, hanem a gondolkodó én. Persze, elgondolkodtam azon, hogy esetleg a belső felnőtt beszélget a belső gyermekkel. Kellene még néhány sor, amitől tisztábban érthetővé válik? | 409.
| 2021.09.28 10:20 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | hosszú menekülés után
|
| Válasz erre | Ha jól értelmezem, akkor a szerző teste beszél a szerző lelkéhez, azt eteti, nyugtatja stb. Ez viszont egy oximoron állapot, hiszen maga a test csak sejtek, atomok halmaza, maga a tudat (materialista nézet szerint) a lélek, így az anyag nem beszélhet a lékelhez, fordítva igen. Olyannyira különválik a versben a test és a lélek, hogy ahogy a szerző írja, "közelebb ülök hozzá". Szóval, ellentmondást látok a versbeszéd alapjaiban. Ám egy magyarázat lehetséges, ám ez már-már vallásfilozófiai kérdés: van a szerző teste, van a szerző lelke amit erősít, akihez beszél, és nem a szerző beszél a lélekhez, hanem a szerző szelleme. Ebben az esetben egy szép, erős gondolatívre feszülnek fel a mondatok, amit marasztalni is tudnék, de meg kell várnom a szerző útmutatását. Ugyanis így, a szellemre való utalás nélkül valóban paradoxon a textúra. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Kránicz Szilvia | 408. 407. 406.
| 2021.09.22 13:32 | Kránicz Szilvia -- re: meo | terápia
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Gyula,
Köszönöm a meot:) Annyi év csönd és hallgatás után nehéz szívvel tettem fel írást, mert nem tudtam, egyáltalán tudok-e még írni.
Óceándobok vannak, nagyon jó kis hangszerek, én zeneterápián ismerkedtem meg velük. | 405.
| 2021.09.20 20:54 | Fűri Mária - szerki -- meo | vallomás a díványon
|
| Válasz erre | Kedves Szilvia!
Akár személyesen is ismerhetnénk egymást, de a dokk esten a lányom helyettesített, anno. :)
A vers tetszik, nem szájbarágós, de nem is követhetetlen, megfog az elején, elenged a végén. A szójáték-szerű rímek nem laposítják el, inkább erősítik a szöveget. Marasztalom. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Kránicz Szilvia | 404. 403.
| 2017.10.19 06:00 | Pálóczi Antal -- szelektív
|
| Válasz erre | Szilvi úrnő! Ilyen kis szabadvers nem bír el két rímes szójátékot! A másodikat szerintem ki kell iktatni, talán ilyenformán:
SZELEKTÍV
laposra taposva jöttem ki szívedből
te elmerengtél
milyen szelektív is a memória
ha újrahasznosítható emlékek után kutat
legyen ez félig megtett út a kuka felé
| 402.
| 2017.10.09 12:02 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | szelektív
|
| Válasz erre | figyelj, Szilvia,
nehéz most a felfogásom. Azt állítod, hogy a Te szívéből kukázható állapotban jöttél ki, a Te közben elmereng, hogy a memóriája újrahasznosítható emlékek után kutatva tart a kuka felé, ahová nagy valószínűséggel be fog Téged dobni
vagy
a megszemélyesített memória a maga szelektív önazonosságában, amikor újrahasznosítható emlékeket akar előkotorni, ráébred, hogy ő tulajdonképpen szép lassan kukává változik, a sok kiürült, laposra taposott emlékroncstól
vagy
mit tudom én (ez a legvalószínűbb:-))
ősi ragaszkodással (ahol még nem laposra taposva)
Sándor | 401.
| 2017.07.03 19:13 | Barna Ágota -- megölted a kedvenc geológusomat
|
| Válasz erre | Mivel nem olvastam az Esőisten siratja Mexikót, nehéz hozzászólni. Anyámnál két hete belepakoltam az ikeás szatyorba, tettem rá még vagy háromszáz kötetet, egy teljes szombaton át talicskáztam a szart egyik szobából a másikba h kiürüljön a beépített szekrény, kockalemeire bomoljon a barna szekrénysor, fehérre meszelődjön mögötte majd a fal. Anyám lázban ég, ajtókat vásárol, lakást átrendez, fogadalmakat tesz, hogy majd ezentúl szép, rendezett és normális lesz nála minden. Jó volt az a szombat. Nem volt bennem gyerekkori emlék, indulat, csak mosoly és türelem. Nem gondolkoztam azon, hogy mit lehetne ehelyett inkább szombaton. Először sikerült valami, ami valami régi tanítás: nem az számít fiam, hogy van-e értelme a jobbra balra tologatásnak, hanem hogy hogy érezted magad benne. Én jól éreztem magam benne egy teljes napon át. Hát kicsit elkanayarodtam, de mivel az Esőisten nem siratja Mexikót be van építve sokszáz kötet alá még arra sincs remény, hogy megtudjam mi történt a 101es szobában. | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 |
|
