Farkas György
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
999.
| 2026.06.04 15:09 | Simon Adri - szerki -- meo | cím nélkül (46)
|
| Válasz erre | Érzek egy logikai következetlenséget a versben: a versnemírás és a mondatok eredetének homályban maradása közt nem érzek olyan ok-okozati kapcsolatot, amely a "hiszen" kapcsolódást indokolná.
Viszont ezt a logikai sutaságot humorosan oldja fel a két utolsó sor - amit én nem értek, az istenek igen. Nem tudom még, hogy ez számomra így elég-e, de van hiányérzetem. | 998. 997.
| 2026.05.29 21:56 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | cím nélkül (46)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Vigyázni kell a metafizikai megközelítésű versekkel. Mi az, amitől még vers, mi az, amitől inkább a természetfeletti ábrázolásának olyan aspektusa, amit csak a beavatottak értenek, mások számára "ködös".
Találgathatna, honnan jönnek a mondatok, írhatna egy egész isteni párbeszédet. Ez egy így kevés szerintem.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 996.
| 2026.05.28 16:22 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | cím nélkül (42)
|
| Válasz erre | Kedves Farkas György!
Ezek jó képek, de nagyon egybefolyik az egész szöveg, mintha egy lélegzettel akarná elhadarni. Jobb lenne, ha kicsit megtörné, jobban tagolná - úgy a leglényegibb részek hangsúlyosabbá is válhatnának.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 995.
| 2026.05.28 16:15 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | CÍM NÉLKÜL (1)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Vannak benne nagyon jó képek (pl. "az aszfalt kövült gyíkjai" különösen tetszett), de ez így együtt túl sok, túl tömény, és végül nem fut ki sehová. Azt javasolnám, húzza meg vagy szedje szét annak mentén, mit szeretne elsődlegesen üzenni vele.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 994.
| 2026.05.27 19:10 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | cím nélkül (36)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Simon Adrihoz szeretnék csatlakozni: az utolsó négy sornál nekem is megtört a vers, pedig addig igazán be tudott húzni. (Nekem kicsit Dunwich elsüllyedt templomait is idézte...)
Üdvözlettel:
Anna | 993.
| 2026.05.27 19:07 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | cím nélkül (35)jav2.
|
| Válasz erre | Kedves György!
Nagyon sok képet zsúfolt bele ebbe az egy versbe, és emiatt kioltják egymás hatását ahelyett, hogy ráerősítenének egymásra. A másik probléma, hogy a "mélybe ránt", "torkonragad", "öngyilkos vihar" nagyon drámai szavak ahhoz, hogy például "libbenő zsírpapírra mázolt" és "a mihez kezdjek érzés a párnán" jellegű kifejezésekkel kerüljenek egy versbe - egyszerűen csak nem működnek jól egymás mellett. Úgy érzem, ez a vers egyszerre akart melankolikus és tehetetlen, egyben drámai és megrázó lenni - és két szék között a pad alá esett.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 992.
| 2026.05.27 18:59 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | cím nélkül (32)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Szeretnék vitába szállni a korábbi meóval: szerintem az "Olvasztott vas a szemem/ A szívem porított kén" remek nyitás, engem kicsit József Attilára emlékeztetett. Ezek azonban nagyon erős képek, és hasonlóan ütős, intenzív folytatásra is lenne szükségük - nem fér meg mellettük az olyan lagymatag kép, mint az "Egyedül vagyok, magamnak", sem az olyan egyszerű, mint az "Egy sas farkast gyilkol". A vers legjobb pontja azonban az "egy idegen alszik/ Mellettem, aki lehetnék én is" - ez a másfél sor egészen kiemelkedő, megrázó, tényleg szíven üti az olvasót. Ha van kedve még dolgozni a versen, azt javasolnám, a közepét csiszolja még egy kicsit - szerintem érdemes még foglalkozni vele, mert a jól sikerült részeiben rengeteg potenciál van!
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 991.
| 2026.05.27 18:53 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | cím nélkül (31)
|
| Válasz erre | Kedves György!
A "tó sötétebbik oldalán" nagyon jó kép (nekem az határozta meg az egész vers hangulatát), és a "teremtés előtti csend" is gyönyörű. Ehhez képest azonban a "fakó és unalmas a tó" elég lapos lett, a "szemeim befelé néznek" és a "megdöbbentő az ébredés" pedig kissé erőltetett. Ha van kedve még dolgozni vele, azt javasolnám, ez utóbbiakat húzza ki, és írja úgy át a verset, hogy az "elfelejtem, Isten hol lakik" sor legyen az utolsó - ez tökéletes zárás lenne.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 990.
| 2026.05.27 08:09 | Siska Péter - szerki -- meo | cím nélkül (46)
|
| Válasz erre | Több ez a szöveg a szokásos "nem tudok írni" típusú önreflexív versektől, van benne egy finom, önironikus-metafizikai könnyedség. A performatív paradoxon az indításban nem új fogás, de itt működik a maga természetességében. Ami a legérdekesebb benne, az talán az, hogy az istenek szerepe szinte terapeutikus, ez furcsán puhává teszi a verset, ugyanakkor a zárás szerintem túl hamar old fel. Mivel szinte teljesen fogalmi síkon marad, az olvasóra gyakorolt hatását nagyban meghatározhatja, hogy ki mennyire fogékony erre a halk, könnyedebb metafizikára. Számomra inkább egy (valóban koanszerű) ötlet, gesztus marad, mint poétikai konstrukció. | 989.
| 2026.05.26 21:26 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | cím nélkül (46)
|
| Válasz erre | Nehéz mit kezdeni egy ennyire önfelszámoló verssel... egyébként mind a forma, mind az "istenek" használatának közvetlensége, meg a megválaszolhatatlan kérdés nagyon intelligensen idézi meg a zen buddhista koanok világát. De ennek így sincs olyan távlata, mint a 'cím nélküli (45)'-nek. Erre inkább múlikkal, arra inkább maraddal szavazok. | 988.
| 2026.05.04 22:54 | Fűri Mária - szerki -- meo | cím nélkül (45)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Nem kell olyan szerénynek lenni! Sok jó, sok érdekes versed van, légy szíves, te írd a verseket, ne fordítva! (Ez a négysoros kevésbé tetszik, de ha elindít benned valamit, már megérte!) | 987. 986.
| 2026.04.30 15:48 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | cím nélkül (45)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Talán lesz, aki ezt csak egy bölcsességnek fogja tartani és hiányolja majd belőle a lírát. Ez a négy sor azonban olyan finom drámaisággal reagál egymásra és a gondolati egészre is, hogy minél többször olvasom annál jobban megszeretem. Egy ideje már vissza-vissza térek hozzá. Most megnyitom a szavazást egy marasztalással.
Üdv.
Márk | | A fenti posztra érkezett válaszok: Farkas György | 985.
| 2026.03.18 02:09 | Fűri Mária - szerki -- meo | cím nélkül (31)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Érzek némi hasonlóságot Szilasi Katalin összekulcsolódtak című verse, és e között. Én mind s kettőt álomnak olvasom, amiből jó felébredni. Bizony jól jönne Isten, hogy segítsen zölddé varázsolni a leveleket, kimozdítani minket az alulértékelt pozícióból; az életünket szebbé festeni. Éltem már meg tehetetlenséget álmomban, megkönnyebbülés felocsúdni, hogy csak álom. | 984.
| 2026.03.14 16:13 | B. Dezső - szerki -- meo | cím nélkül (31)
|
| Válasz erre | Nekem csak a befejezéssel kapcs. van hiányérzetem, mintha valaki hirtelen megunta volna amit addig írt, lezár és némi élcelődéssel magyarázni próbál. Egy erős harmadik szakasszal működő szöveggé válhatna. | 983. 982. 981.
| 2026.03.11 08:44 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | CÍM NÉLKÜL (1)
|
| Válasz erre | Kedves György, vannak benne igazán izgalmas megoldások, vizuálisan is expresszív elemek, ám végső soron nem világos, hová fut ki az egész, nem világosak a vers céljai. Ha ez tisztázódik, szívesen olvasnám egy átgondoltabb változatát. Ebben a formában csupán bravúroskodásnak látom. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Farkas György | 980.
| 2026.03.10 16:14 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | cím nélkül (31)
|
| Válasz erre | Ez a "cím nélküli" ciklus abból a szempontból többet hagy az olvasóra, hogy a címet az olvasó kell adja a versnek, önmagában, szavak nélkül, skatulyázás nélkül. Ha jó a vers, működik, adja magát, hogy miről olvastam. Mint az álom és az ébrenlét határán való felismerések. Az ember nem akarja és nem is tudja megmagyarázni önmaga spiritualitását vagy fogékonyságát olyan dolgok felé, amit nem tud értelmezni a tanult ismeretanyagon túl.
"A holland hegyekben
egy tó sötétebbik oldalán,
evezőim paskolják a nyugodt vizet."
Van ebben valamiféle álomszerűség. Erre ráerősít, hogy a tó sötétebbik oldalán evez. És nyugodt a víz. Mintha egy mély pszichózisban arra kértek volna, hogy mondjam el milyen volt születés előtt a burokban. A holland hegyek képe abszolút meghökkentő, már az első sorokból megtudjuk, ez nem evilági kép, mégis oda tudjuk magunkat képzelni.
A környék szokatlanul csendes.
Teremtés előtti csend."
A környék itt ebben a kontextusban szövegidegen. Az a fajta csend, amiről beszél, viszont nagyon is ül.
Viszont nem értem a vers folytatását, kizökkent ebből a világból;
"Fakó és unalmas a tó.
Nem tudom a leveleket zölddé varázsolni.
Szemeim befelé néznek,
elfelejtem Isten hol lakik."
A teremtés előtti csendből és ebből a belső lélektájból/tól, ahol a "holland hegyek" egy taván evezünk járunk, hogyan jutunk el a fakó, unalmas tóig? Felébredtünk? Semmiféle átvezetés nélkül egyszercsak fakó és unalmas lesz a táj, a tó, még a leveleket sem tudom zölddé varázsolni. (milyenek a levelek, szürkék?)
A lezárás némiképp magyarázat, de épp arra elég, hogy az olvasó konstatálja, nem valami pontos a vers. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Farkas György | 979.
| 2026.02.21 15:31 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | cím nélkül (40)
|
| Válasz erre | Kedves György, ez engem is megakaszt: "homokban jeget / eltakart egy kendőbe csomagolt kesztyű". Az elején következetes, követhető, szinte selymes, aztán kicsit összekuszálódik - a híd egy külső teret feltételez, a folyosó inkább egy belsőt. A kimondott szó is lebeg a levegőben, nem világos a kontextus. Az első három sor tisztaságát javaslom követni, abszolút érdemes lenne dolgozni vele. | 978.
| 2026.02.17 18:08 | 721204@gmail.com -- Re
|
| Válasz erre | Ez a vers e.e. cummings, és az én mostanában gyakran előforduló kocsmatúráim tapasztalatainak, élményeinek szintézise. | 977. 976. 975.
| 2026.02.14 13:53 | B. Dezső - szerki -- meo | cím nélkül (44)
|
| Válasz erre | Finoman felvezetett, látszólag patetikus eszközökkel indít, szemléletes a csónak oldalvonalán megtörő fény, aztán a berúgott révész váratlan megjelenése teljesen más síkot nyit meg a versben.Kiválóan illik e "hadovához" az egyre groteszkebb ívű felsorolás, valóban emlékezetes képekkel. A záró két sor áttűnést idéző hasonlata ismét lírai visszautalás a kezdetekhez. Az "Inkább ölelnék minden /
sárbatiport cseppet" - viszont furcsán kilóg e kiváló három szakaszból. | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 |
|
