Boros György László
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
8.
2012.07.08 22:16 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Múzsám vagy
|
Válasz erre | György, őszinte leszek: ez rémes! A rímek gyengék, laposak, itt-ott képzavaros, vagy éppen semmitmondó, közhelyes képekkel operál. A cím, a téma jó lehetne, ha sokkal frissebb, ötletesebb vers lenne mögötte. Előbb legyen meg a mondanivaló, a tartalmi mag, minthogy a rímekhez igazítva szőjük a verset, mert abból sokszor semmi jó nem sül ki, főleg, ha gyakorlatlan az ember. Nagyobb humorral, eleganciával, iróniával kellene kezelni a témát, és sokkalta merészebben, ötletesebben dumálni ezekről a dolgokról, mind az olvasó felé, mind a múzsa felé. Majdnem úgy, ahogyan valójában megszólítaná a múzsáját, a kedvesét. | 7. 6.
2012.01.12 17:38 | Boros György László -- re: meo | Karácsony után
|
Válasz erre Előzmény | Köszönöm, majd igyekszem komolyabban venni, bár ellenkezik az egész lényemmel. A dalos formát nem értem, úgy hirtelen "A reményhez" jutott eszembe, mint dalos, ám meglehetősen szomorú vers. Ami dalos, az nem lehet komor? Erről egy kicsit bővebb magyarázatot szeretnék, hogy megértsem, miként lehet ezen javítani. | 5. 4.
2011.12.19 12:15 | Boros György -- re
|
Válasz erre | Köszönöm a segítő kritikákat. Igyekszem a következőkben beépíteni, amit itt tanulok. | 3.
2011.12.18 23:28 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Az üres ház balladája
|
Válasz erre | Üres az ágyam, üres a szék. Üres a vágyam, üres a szép Valaha hittem: elélünk százig, Akinek nincsen, sose hiányzik.
Szeret a laptop, szeret az óra Szeret a tévé, szeret a paplan, Az, amit régen anyámtól kaptam. Szeret a lámpa, úgy hagyom, égve, Szeret a függöny, ott lóg letépve.
Lever a kór, amit egyedül kaptam, Heverek árván, vigasztalatlan. Lepedőm foltos, szakad a széle, Mosom az alsóm, főzök ebédre.
Üres az élet, üres a ház. Üres a lélek, üres a máz. Vadonatúj volt, lefogyott újhold Karika látszik, amikor úgy volt, Hogy a mi vágyunk azonos éppen; Arcodat őrzöm szépia képen.
György, ebből ennyi maradt meg, ennyi fontos. Sok a közhelyesen megfogalmazott sor. Nem a mondanivalóval van gond, hanem azzal ahogyan mondja. Tessék kicsit költőiebben, ötletesebben fogalmazni. Néhol nagyon sután belesül a formaiságba is a szöveg, nem túl természetesen fogalmaz, erőltetetté válik olykor. Egy Jónás Tamás vers, mintaként:
Én még büszkének ismertem Fecót, közöttünk, verebek közt, ő a sólyom, de apjára gyújtotta a retyót, ki részegen bóbiskolt el a trónon. Ha nem Fecó, megölte volna más, ha más se, akkor megöli a mája. Rá fenn a megbocsátás, de a rács és sok fegyenc várt itt lenn a fiára.
Nem ismertünk rá, mikor hazatért, alig beszélt, inkább csak motyogott. Nem óvták bent a szép arcú legényt. Kit megkínoztak, mind elátkozott. S a kis Feri, kit intézetbe vittek? Harmincéves, híres író ma már. Aludni nem bír, a haláltól retteg. Félelmetes neki a fény, a nyár.
Tükörbe nem néz, és csak a sötétben öleli szomorú szerelmesét. Meséket ír, olvas, de a mesékben hamisnak talál mindent, ami szép. Vízből a klór, vaselméből az Isten, eltűnnek hegek és ütésnyomok. Jelentése, jelentősége nincsen: kit megkínoztak, mind elátkozott.
Róza nenémet rákos sejtek rágták, az ura meg lábát vesztette el, anyám megfulladt, s egyik bátyám arcát ügyetlen sebész csúfította el. Zoli ül. De szabadul, fél év múlva, rokkantnyugdíja szelvényére kért két nővére kölcsönt – ennivalóra. Nem haragszik, hogy becsapták szegényt.
A legszebb lányt rémisztgeti a pap, hogy csak széttett lábbal nyer bocsánatot, mert megmérgezte szerelmét, a Lackót. Kit megkínoztak, mind elátkozott. A sültbolond is gyorsan megtanulja, kínozni bűn, de kínlódni nagyobb. Az elsőből csak elsőbb lehet újra, s az élőből előbb élőhalott.
Lásd, herceg, aki e sorokat írta, nem bír örömódát írni, holott szemében minden panasz olcsó firka. Kínozták őt is, ő is átkozott. | 2. 1. 0 |
|