Testvérharc
Egymásnak esnek, arcukra harag árnya száll.
Dühödten dörögnek egymásra a szavak,
ahogy a kattanásra kész ravasz, a vak
gyűlölet pusztít mindent, ami útjában áll.
Az én tornyába zárkózva egymást nem hallják,
üvöltenek vadul, magukból kikelve,
míg tombol az ösztönvihar, nincs ki merne
nyújtani békejobbot, csak sújtani balját.
Mert amit hatalmas belső ellentét nyom szét,
azon nem segíthet sem a verekedés,
sem a kerekasztal, sem a villamosszék.
Amiben segíteni tud az édeskevés,
jobb, ha nem szól bele jóakaró, szomszéd,
ez egy egyszerű testvéri vetekedés.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.