Lét és vég - létezés
Amikor a gyilkos benézett az ajtón,
Hittem el, hogy a világ elromlott,
Amikor a fény besütött az ablakon,
Jöttem rá, hogy a reggel valós.
Most itt állok tehetetlen,
Nem voltam felkészülve,
Mit tettél,
Hová vittél engem el?
A csillagok útján tévelyegtem,
Nem kértem, hogy ébressz fel.
Amikor a méreg felszívódott a véremben,
Szemeimmel láttam végemet,
Amikor a szavak áttörtek a fülemen,
Hallottam dobbanni szívemet.
Most itt állok tehetetlen,
Nem voltam felkészülve,
Mit tettél,
Hová vittél engem el?
A világ végén tévelyegtem,
Nem kértem, hogy élessz fel.
Amikor a gondolatok betöltöttek,
Fogtam fel tényleg létezésem,
Amikor élettelen kezed érintette kezem,
Értettem meg születésem.
Most itt vagyok, tehetetlen,
Ha járnál a cipőmben,
Mit tennél,
Hová vinnél engem el?
Ha messzire eltévedtem,
Kit kérjek, hogy vezessen el engem?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
