A föld álmai
Éjfekete felhők gyűltek az égen,
Eltakarva orvul a kelő napot.
Kihunytak a fények, mit eddig kapott
A szunnyadó föld. S nem ébredt fel mégsem.
Álmodott tovább… lágy fehér takaró
Borította álmát, szépen csendesen.
Mint simító kéz, ha arcon megpihen,
Lassan elkezdett hullani rá a hó.
Így, mire a felhők elszálltak végre
Mert a szél megunta sötét árnyait
S a nap csendesen felkúszott az égre
Nem találta sehol a föld vágyait.
Hiába kereste, nem lelte meg mégse’
Betemette a hó boldog álmait…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.