Toroczkay András : Lamentálás az óráról

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 3 órája
Farkas György 4 órája
Cservinka Dávid 5 órája
Filip Tamás 15 órája
Tóth János Janus 16 órája
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Ózdi Annamária 2 napja
Kiss-Péterffy Márta 7 napja
Kiss-Teleki Rita 7 napja
Karaffa Gyula 8 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 15 napja
Vadas Tibor 15 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 38 perce
Gyurcsi 44 perce
Jószándékú párbeszélgetés 3 órája
A vádlottak padján 3 órája
A fény nem publikus 4 órája
Hetedíziglen 16 órája
az univerzum szélén 16 órája
Bátai Tibor 19 órája
négysorosok 23 órája
Minimal Planet 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 2 napja
nélküled 2 napja
mix 3 napja
szilvakék 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Toroczkay András
Lamentálás az óráról

1.

A sárga semmi közepén fekszenek.
Te meg én.
A sárga semmi közepén fekszenek.
Ketyegés.

Te is hallod a ketyegést?
Valamiként tompa sikoly, fojtott nyögésre emlékeztet.
Vagy a szíve dobog csak ennek a két furcsa medvének, talán.

A sárga semmi közepén két medve.
Nézem, ahogy ők néznek minket, őket.
Meg ezt a se nem kicsi, se nem nagy autót.
Mint egy karambol kimerevedve
az óra számlapján.

2.

A nagymamák isteneinek
felénk görnyedő,
félénk, kíváncsi alakját
nem értjük mi sem,
miközben -mondjuk
kenyérmorzsával a hátunkon-
hazafelé igyekszünk.

Szobám falán egy óra.
Minden szobám falán van óra.

És Ő sem ért minket amúgy:
Mert minek is rakunk rendet
erre a kis időre?
Rendet magunkban?
Felesleges munka,
ő úgyis mindent összekuszál majd.

Vagy kinek akarunk tetszeni?

3.

Az óra kattog, és mégis áll.
Én, tudod, mindig azt hittem,
hogy a mutatók mozgásának hangja a kattogás.
De most
a mutatók mozdulatlanok.

Nem tudom, mit gondoljak erről.

Talán várnak valamire.
Vagy visszaszámlálnak
magukban.

4.

Tizenhét, huszonhét, most a két óriásmedve,
mint két kegyetlen isten, berúgva,
rezzenéstelen arccal, bámulnak minket.
Imbolyongnak a napfényben,
sötéten, sunyin.
Kedvesnek próbálnak látszani.
Még az időt is megmondják.
Tudom, hogy hazudnak, de sápadt mosollyal
veszem észre, hogy épp csak egy percet tévednek.
Véletlen? Aligha.

5.

Lehet, hogy a vége mégsem csak mese,
jut eszembe.
Ha már elkezdődött, ugye.
Mert valahogy el kellett kezdődnie.

A legkarcsúbb műanyagpálcika
a másodpercet mutató vörös.
Mindig is ő volt a legizgágább,
és a legkegyetlenebb.

De most ő is szinte kiszolgáltatottan
fekszik a kör alján, vízszintben, komoran.
Félholtan tartja az ötöst és hetest,
miközben testével azért még gonoszan áthúzza a hatost.

Vajon van ennek bármi
értelme?

Vajon a két összezavarodott
pontszemű medve a sárga semmi közepén
lát engem és titeket?
Vajon mit akarnak
üzenni ezzel és kik?
Ha akarnak valamit egyáltalán, persze.

6.

Talán csak éppen azt, hogy milyen buták vagyunk mi itt lent,
Mert hiszen ma sem láttak együtt minket.

És én meg ma is egész nap őket figyeltem,
Bárcsak megmoccannának.
Akár visszafelé, mit bánom én!

Vagy azt akarják mondani, hogy ez nem a mi napunk,
Sem az enyém, sem a tied? Hogy soha nem is volt?
Hogy soha semelyik sem volt a mienk?
Hogy itt lent semmi sem?
És a játékokat sem vihetjük el soha? Hova is?
Haza?
Igen. Talán.

7.

Az autó és a medvék mozdulatlanok.
A város, az utca, a ház elálmosodott.
Fekete lé folyik az égre hangtalan.
A lámpák kigyúlnak.

Alatta, a sötétben ülök
és a ketyegést hallgatom.
Egyszer majd elemet cserélnek
mindenkiben.
Remélem.

2006.06.06.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:20   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-28 13:15   Napló: Gyurcsi
2024-03-28 10:54   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-28 10:24   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2024-03-28 10:24   Napló: A vádlottak padján
2024-03-28 10:22       ÚJ bírálandokk-VERS: Ötvös Németh Edit nevető maszkok síró álarcok
2024-03-28 10:15   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2024-03-28 09:58   Napló: A fény nem publikus