Révület
Manapság a vidámparkban kell elkezdeni.
Hintahajó.
Elfelejt kísérni, hátramarad,
csak később követ a lélek.
Mint egy bukkanó a hullámvasúton,
vagy ha akarom a kanyarban félek.
Dervisek táncát, váltott jegyért cserébe,
Forogjon a világ fenéken ülve.
Szavakba önthetem?
Ki nem alszik, hanem engedi
hogy tényleg megtörténjen,
Átkelhet a réven.
Egyenesben könnyű,
Ha lassít azon vigyázok,
hogy aki elől van ne legyen
alul, sem mellettem, néha hozzá
koccanok, de máris visszapattanok.
Gyorsulva hátramaradok, még jó
hogy kapaszkodok.. Az egyensúllyal
ilyenkor semmi probléma nincsen,
hanem a kanyarok:
ha sikerül, hogy átéljem
hajlok az íven, ferdülve.
Van egy pont, ameddig engedem
ez a bizalom szintje
azt hiszem.
Mostanában ez a határ gyakran egyezik.
Ez a remény.
Most épp a motorozás.
De minden mesél.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.