Útravaló
Ki tudja honnan jönnek és hova tartanak,
Hoztak-e valamit, s mit visznek tovább.
Planária gyomruk még emészti a tudást!
Tömjük a fejükbe magunkat, s ők eszik,
Mert nem tehetnek mást.
Kaphatnak tőlünk bugyorban borostyánt,
Vagy erős indájú, hasztalan gyomot,
Minden mit átadunk, ott lüktet felettük
Hiába hisszük, hogy nem hagyhat nyomot.
Felfelé törekszik minden kis nyírfaág,
Kell ehhez napsütés, szakadó eső,
Mégis, mi lényeges nem tűnik szemünkbe
Gyökere között van egy belső erő.
Csak tudnánk honnan jövünk, és merre tarthatunk,
Hoztunk-e valamit, s mit viszünk tovább!
A mögöttünk jövők szomjazzák a tudást.
Tömjük a fejükbe magunkat, s ők isszák,
Mert nem tehetnek mást
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.