Néha azt álmodom,
Ébren vagyok,
Megcsókolsz
És suttogod:
„Ez nem álom”!
De csak álmodom,
Igen tudom,
Hisz’ úgy nézel
Szemembe,
Mint egykoron!
Kinyitom szemem
S remegve
Gondolok a jelenre…
Mennék vissza álomrétre
Szíved tengerébe.
Téged messzire
Vitt a vihar,
Melyet,
Egyetlen szavad
Kavart!
Léket kapott
Kis hajóm
S vízbe fúlt
Minden
Igaz álmom!
Nem maradt más
Csak egyetlen esélyem
Az a piciny kis sziget
Melyre, ha leszáll azt est,
Mindig visszatérek!