Üreslét
Fogom a tollat
S írom a gondolatokat…
Már nem érzek többet
Csupán végtelenhosszú,
Üres sorokat.
Nehéz így felkelni,
Nehéz élni
Úgy, ha semmit nem érezni.
Nehéz megjátszani
A boldog életet,
S nehéz elviselni,
Hogy üres a lelked.
Fáj az ami nincsen,
Fáj, hogy alig van
Néhány kincsed…
S ami van
Azt sem látod,
Hisz’ sötétbe borult
A világod.
Nem tudod,
Hogy hol a fény
S már nem is reméled,
Hogy utolér.
Örülnöd kéne,
Hogy legalább kaptál abból,
Mit valaki soha nem remélne..!
Örülnöd kéne,
Hiszen élhetsz
S veled együtt emlékeid is élnek..!
…De miért örülnék
Ha elmúlt minden?!
S miért remélnék,
Ha már semmi esélyem?
Nehéz az elmúlás, s nehéz a kezdet,
De tudd, ennek soha vége nem lesz!!!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.