Kristály
Bűnösen, és öntudatlan éltem
Magamat-magammal felcseréltem
Hittem,a felvett arc mögé bújva
Halál nélkül születhetek újra
S ki voltam rég,foglya e szerepé
Cifra göncöm már tépni szeretném
Hogy ne mondják rám,ez hamisítvány
Olyan legyek újra,mint a kristály
Tiszta ércbe csiszolt lélekharang
Ki akkor szól,ha vész-dallama van
S kínban fogan meg benne a beszéd
Börtöne rácsát az feszíti szét
Ki égre tör,a havas hegyfokra
Nem jut fel,ha önmagának foglya
De,ha bennem hűs kristálycseppekben
Szomjatoltó vágyak ébrednek fel
S az élet a reményt visszaadja
Önmagam leszek örömre,bajra
Akkor biztos,mindenki rámhallgat
Mikor szóra sem nyitom az ajkam
2002 01 11
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
