Vagyunk


                                                                                                  Az MN.3011 légvédelmi rakéta ezred
                                                                                                  nyugdíjas katonái tiszteletére
                                                                                                                                                /SL/


Csak egy volt az utunk
Egy volt lélegzetünk
Egy volt a szív, a tűz, a hév
De szerteszét hulltunk
S hol van már ezredünk?
Győzelmi dal virágját légi-
Rakétáink hordozzák-e még

S mit egykor megéltünk
Nincs hozzá fogható
Vérünk ott van vasban, kőben
S minden cseppjét védjük
Mint víztükrét a tó
S ott lesznek lázadó génjeink
Mindég az utánunk jövőkben

Állunk még szikáran
Vagy féltérdre rogyva
Vagyunk egytestnyi nemzedék
Szó a néma szájban
Mi vagyunk dadogva
Fenn szikrázó,büszke hegyorom
S ott lenn rejtélyes tengerfenék


      2000 03 01





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.