Mit mondhatnék?
Mit mondhatnék?
Hallgassam el, hogy gondolok veled,
ahogyan nő gondol férfival?
S bár még sosem - hisz nem lenne ilő -
de ismerem ajkaid és belsejét a szádnak?
Te gyáva! Elmúlni igyekszel?
Sűrű nyirkot harapnál eleven hús helyett?
Földet pergetnél szemedre, hogy fényét
sose lássam?
Tengerembe szórtam elméd kacatjait.
Közöttük bukdosom fel - le mint a tajték.
Hallod a zúgást? Emlékszel a helyre
ahova egyszer vissza kellene térned?
Élj! Az embernek úgy a jó ha élhet.
Engedd csak el ami sosem volt senkié.
Amiről régen lemondtál: most azt fogod.
Hajtsd ide fejed...maradhatsz nálam.
Az sem lesz könnyebb mint múlni,
és én miért is tiltakoznék?
Előbb - utóbb a földé leszek úgyis.
Ez amin még bánkódni lehetne
de bármennyire is keserves,
belátom legalább nem érdemes.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
