Könnycsepp a bánat folyamában
Reménytelen , s felesleges mind
Végtelen tél az ősz után
Mindig körforgás szerint
Hullanak a levelek, rohannak a képek
Mire felfogod mi zajlik itt az életednek vége!
Búcsút mondhatsz mindennek, az időd elfogyott
S úgy érzed a legszebb percben a szerencséd elhagyott
Egy perc és meghalsz, elsüllyed a föld alá, minden ami fontos
Megszárad kissírt szemed, a boldogság máshol vár most!