Extrasystole
Úgy döntöttél, ma nem ragyogsz.
Használt napfénnyel locsolod
az arcod, és a derekad
köré sötét drapériát
csavarsz. Higgadtan hamuzol
a műpadlóra. Akárha
függőlegesedni vágynál,
tudásodról tudomást sem
véve; kezedben a nyúlánk
cigaretta, a szálkás füst --
homályos utalások egy
karcsúsító utazásra.
Fontos, vagy nem fontos neked:
idén fölfelé tavaszodik.
Követed, vagy nem követed
a tavasz üvegszálait.
De felőlem bármit tehetsz:
mindegy, a derekad körül
zászló-e vagy törölköző
a fekete anyag, hogy
intesz-e vagy legyintesz,
kezet nyújtasz, nem nyújtasz kezet --
tegnap is annak láttalak,
akivé ma reggel lettél;
ezer jelnek gúnyájában
mindig egyet jelentettél,
a folyton vékonyodó tavaszt.
Ragyogsz, nem ragyogsz:
egy és ugyanaz.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.