Havasok
Hazug havasok között,
Feldühödve rohant,
Majd egy falnak ütközött,
S csillapult a roham.
Látja ő a havasokat,
Beléjük néz naponta.
A bennük ülő hazugságot,
Ezerszer is megunta.
Mindig mikor igazat sejt,
Lép új dagonyába,
Hogy még mocskot rejt,
Szíve és a lába.
Egy havason ő megállt!
Fényes tisztaságát nézte.
Egyenes völgyében állt,
Szebb, mint bármily ember képe
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.