vihartalanító
Nagyapám kis kazlakba rakta a szénát s miközben fütyült
énekelt én tanítottam a szöcskéket tücsköket barázdát ugrani
szél se mozdult csupán pár tarka lepke lebbentette a levegőt
aztán hirtelen felnyerített a ló ijedten magával rántva a pányvakötelet
mi történt - néztünk hátra s már láttuk is ahogy sebesen jött az égen
sötétre festve a nyári délutánt
száz ördög erejével dörömbölt villámlott a menny
végünk van gondoltam a tetőtlen semmi közepén és akkor
felkapott nagyapám s pokrócba takarva eldugott a kocsi alá
ne félj - ismételgette míg tartotta a vihartól megvadult lovat
nem félek - mondom ma is
ha itt vagy én nem félek semmitől
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-07-01 00:12:01
Utolsó módosítás ideje: 2019-07-01 05:40:38