Hatóidő

Borítottuk volna azt a fátylat,
hogy betakarja egymáson ejtett
sérüléseink kiábrándító nyomait.
Ölelésünk sem látszat volt csupán,
hisz komolyan úgy véltük mindketten,
még időben álltunk szemtől szembe,
s nem maradtak ordas gondolataink.
És valóban. Már nem az fáj, amit kaptunk,
hanem a másikunknak okozott sebek,
s nem azért, mert visszahat a karma -
az önbocsánat sokkal nehezebb.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-07-03 21:23:33
Utolsó módosítás ideje: 2018-07-05 15:48:06