Felfűzve, csak úgy (vált)

Nincs pillanat, mikor nem veled vagyok,
pedig az érintést Isten sunyin megtagadta,
de nem lázadok, megtértem bűneim világából.

Napokat pakoltunk egymásra, radíroztuk
a sallangot szavainkban, pusztítottuk
a valóságot, mert a hazugságok üresen
hulltak a földre, eldobtuk, mit fölöslegesnek
véltünk, a feszületen bújtunk meg
és a láncot nyakunkban hordtuk.

Riadtan döbbentél rám, csalódás volt,
nem láng, csak füst fakad a hasábok alatt,
hideg van, remegsz, apró parázs a pár óra,
s ez a lopott idő is elszalad,
vissza sem nézel, elég volt az ennyi-semmi,
a kapkodásban elegáns ruhád is elszakadt,
kár, majd újat kell venni egyszer.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-02-21 09:33:12
Utolsó módosítás ideje: 2018-02-21 09:34:44