DOKK

	Noth Zsuzsánna
	Nőszirom - versciklus
	NÕSZIROM Hogy mikor indul meg egy sejt vírus vagy betolakodó idegen és letelepedve virágzó burjánzásából képzõdik a rémület s az éjszakák kimeríthetetlen színképeire leopárdként súlyosodik az ébrenlétek sivár fénye Gershwin fuvallatára sánta kutyák lejtenek sután párba kapaszkodva sötét pofájuk habzik igyekszenek no meg a kánikula... rogyadoznak jobbra balra biccentenek busa fejük lengedez benne szunnyad a gondolat csak a tánc heve beleremeg laza hasfaluk Építsünk magunknak falut! ... a legbölcsebb az ebek morogva helyeselnek Cafrangokba foszlanak és marad pórázon a képzelet Az ész tudatalatti rekeszeit is kiseperném ne pattogjon a bûvös ládikák teteje ne perzseljen ördöglángnyelv csúfolkodva Ne tátongjon a fásultság alvadtlila nyeldeklõje sem ha lázitatta szemeimmel az égõ élõ falut nézem Lábadozzon a lappangó értelem vesszõseprûjével csapjon a bezártság szûkölõ ködellenzõire Ha vágyhatnék valamire... Fûz-süvöltés Nyár-nyekergés Orgona-sóhajtás Harmatgyöngyhullásban elmerengõ benszülöttdobpergés Vadkacsák viharzása Vérkopács kattogása minden erünkben Torkot szaggató szédülés Megkönnyebbülés Elõhírnöke busás lakomáknak Most kél hiú anyaremény Tápláld porszem esõ napfény kristálygondolat... loncsos falak széjjelhullnak nyesett szárnyaival tompán verdes lüktet én kicsi magzatom akaratlanul hordom gerinchúr rezdülõ velõ pattogó porcok pendülõ inak ringások tompa borospalack-csobbanások konok koponya barackarca... Vastag hófelhõk mögül vakoskodik a nap kibetûzi arcvon’saim hámlanak ûzik egymást a márványégen szórakoztatásomra Ahogy fekszem hanyatt az õsnap tobzódása alatt oly képtelennek tûnik hogy a repülõt rádión vezérlik Csonja ha törne belõlem szakadna feszeget zsenge utódom keze lába testének hozzámtartozása tejgyöngy ajkú nõszirom Az éjszakák nappalokba szegecselõdnek hánykolódás csatakos cihák görcsös kezeiben nincs félelem csontjaim ropogásának sortûzszüneteiben Keltegetem a hajnalt elhalt talpait csiklandozom Sóhajt Ködpaplan alá húzódik Ébredj a harmat nem kiálthat szégyenszemre elõzzenek meg gépszörnyetegek? Rebben kluttyan kitolva a szimmetriát megül annak peremén nekifeszülve veti magát a vákuumûrbe s egy gondolatfogantyúban fennakadva csendben imbolyogva megragadja a nárcisz fodros kelyhét fülembe zsongón leheljék A kisfiúnak mi legyen a neve? Kiáltom a sárgán viaszló csuporkehelybe Illatpárát szórva Barna porzók Zizitelnek Ezer izzó tû millió vöröshangya roncsolja lábam húsát az éj daganatja fáradva sem szûnnek lidércei a sötétnek A végsõ hónap kínok kincse készülõdik... Pongrác Szervác Bonifác belök néhány keskeny fénynyalábot S böki gyomromat két ruganyos talpad a négy falat kenyér kiutat kér S oly jelenvaló vagy néma játékszerként suhannak szemközt az autók és döcögve úsznak az anyák a gyermekkocsit begyakorlottan tolók... Május hava Szerelem gyöngyözõ virága Néma fehérteremõrök Szike tû vérátömlesztés Csecsemõnyekergés Mindent elsöprõ odaadás Etetés és tisztogatás Mellek ízzó vasabroncsa Mohón hörpintett szóda Fa hûsében járóka Fehér meggyvirág érettvörös árnyjátéka... Göbös karjaikkal akaszkodnak az éjszakák a nappalok inaiba testünk kõkölönc testemnek hõ nyargal fejen törzsön hogy nyirokká jegesüljön önszülte priznicben vonaglunk felpikkelyesedetten míg a vértõl pihegõ közös húrt nem pattintja a teremtõ kéz varázsmozdulata Vérbõl s porból gyúrt vörösagyag-gyermekem Fogsz kiszakadni belõlem Növekedve évek tápján Kiszakadni elszakadni Hallgatóztál bizakodva tenyereddel a búvárharang rezdüléseit követve apaságod hiú ábrándjain ringva a vulkánkitörés lávájába fúlva megcsalattatástól üszkösödve újra és újra remélve nem kifilézve hûvös tálra csúsztatva elegánsan vásott kifordult csontjaimat A húst élvezettel falva napról napra grammról grammra És maradok nem más mint eszköz; anya Megtorpanás Zsigertánc Lúdbõrdomborzat Tétova topogás Zuhanás zuhanás ájulás Liluló szám haladékért eseng Mától minden sikerül mert akarom tudom érzem a szerencse pelyhes fia vagyok sikerül amit akarok amit akarok sikerül Lucskos vásznak cuppanó hasadása - dobhártyakattogás - Tekerõlant majd lehunyt szemünk ébenalagútján siklunk sulykolófaterhe alatt nyüszítünk már ketten s te veszed át a hangstafétát gyöngyviráglány az ölemben Gyöngyözõ hangodon hömpölyög testem s a kiszáradtnyelvûek országában hasztalan facsarom a mohos sziklák sarjedó nedvét sós könnyet lehel Ájult álomba zuhanva kihalt város megkövült csendjén a közeledõ orvos oly titokzatos döbbenten rákiáltok Sosem gondoltam volna, hogy maga is krozbár! az altatás további csendje vár De minek nekik ennyi csecsemõ? Miért csahol a folyósón annyi mentõ? lelappadt kerekeken zötyögve az ajtókba beszorult kezek lábak lilák szederjesek lifegve gatyásra tágulnak belekapnak rémült arcomba Védekezõ karomat lefogja két erõteljes kéz - Bekötünk még egy palack vért - Keszeg arcra billent csücskös fehér sapka Te gonosz sziszegem Fordulnék aludni az oldalamon szeretnék Testünk széjjelszakadása S örömsóhajomat repesztve erezi sivalkodásod Megrészegülünk Méhek az akácbódításban Akácvirága méhemnek Turcsi orrod égre szeged rámcsippented bársonyszemed ajkad nevetést vakkant Ötkilós. Hason aludt, s az arcán. Kiemeltem. Ránchurkákba facsarodott tejfölarc. Rémülten láboltam a világosra. Japán istenszobor? De hiszen sípol! mint rádióban a pontos idõjelzés... Hajnali szoptatás félálomban Míg mellem ízzó csomóit apró nyelved hálásan bogózza oszlik a feszülõ fájdalom Karomba forr füled csigakarimája Megjelöltél