| KIEMELT AJÁNLATUNK | |
| Új maradandokkok | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő | |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
|
Szigeti György |
Alkonyatkor |
|
Lehull az égről minden földi pompa,
elhamvadnak az égő csipkebokrok,
zsarátnok-felhők indulnak birokra,
sötétzöld tüzet gyújtanak a lombok.
Finom por ül az izzó levelekre,
töményedik a fojtogató illat -,
hogy meneküljön, előbb a hegyekbe,
majd égre szökik remegve egy csillag.
Mi látható volt, immár sejthető lesz.
Előkészíti titkait az alkony.
A fák ágain madárfészkek nőnek,
mint bíborsebek rémült gyermekarcon.
Szirmát bontja egy nagy, fekete rózsa.
Az ember ül, és hangtalanul mereng -,
emlékeit a vaksötétbe szórja,
majd iszonytatóan felsüvít a csend.
|
|
|
Kötetben: Kővirágok (Miskolc 1999) Kiadó: Felsőmagyarország |
|
|
Hagyjon üzenetet a költőnek!
Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listához.
Az e-mailküldési lehetőség megszűnt.
|
|
|
| POFAVIZIT | |
Duma György
Ha érdekelnek a szerző versei, kattints a képre!
(Új szerzőért a bal felső sarok dokk.hu logójára klikkelj!)
|
|
| Aktuális nagyítás | |
| DOKK RSS | |
A DOKK fennállásának 10. évfordulója alkalmából megtartott rendezvénysorozat anyaga a
dokkestek.blogspot.com -on.
|
|
|