Képzelt középkor

Mint csigaház
nő fölém a boltozat.
Vagy festett üvegablakok
törte fényben szállongok
én, a porszem, aki bárhova
eshet, mert mindig a helyére:
a Jelenlét bontatlan egész.

Nem ilyen.
Nincs tegező viszony,
se birtokos személyjel.
Az, aki.
A vers azzal kezdődik,
amit nem szabad
kimondani.

Nem mered
vállalni, hogy bármerre ess,
képzeled: giccs, tettetés,
nem mered
hagyni, hogy legyen meg,
mert bármi meglehet
szűretlenül,
pasztörizálatlanul,
csillapítatlan,
halállal buzogva;
nem mered
elengedni a párkányt,
mentességeid,
hogy tévedhetetlen
a helyedre.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-05-05 08:52:25
Utolsó módosítás ideje: 2017-05-05 08:53:57