Tiszai P Imre : Vártalak

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 1 napja
Farkas György 1 napja
Cservinka Dávid 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 2 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Bátai Tibor 3 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 11 napja
Duma György 11 napja
DOKK_FAQ 12 napja
Csombor Blanka 15 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 17 napja
Zsigmond Eszter 20 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 19 perce
A fény nem publikus 50 perce
Bátai Tibor 1 órája
az univerzum szélén 1 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 2 órája
Jószándékú párbeszélgetés 4 órája
Ötvös Németh Edit naplója 19 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 20 órája
Gyurcsi 1 napja
A vádlottak padján 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
nélküled 3 napja
mix 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Tiszai P Imre
Vártalak




Vártalak.
Tizenöt évesen életem első randevújára. Ott a folyóparti árnyas fák alatt a viharvert pad szélén illedelmesen ülve. Fehér blúzban, sötét rakott szoknyában, csak ici-picit magas sarkú szandálban. Hullámos hajam tincseit előre húztam kicsit, azt hittem úgy nagylányosabb vagyok. Idegesen gyűrögettem a zsebkendőm a kezemben. Féltem. Féltem és mégis nagyon vártam, hogy megfogd a kezem, érezzem a közelséged. Nem tudtam birok-e megszólalni, vagy csak nézek rád. Féltem, hogy könnyes lesz a szemem. Álmodtam már "rólad". Álmodtam, hogy magadhoz ölelsz. Álmodtam a csókodról, arról, hogy izmos testedhez ölelsz és én megismerem a szerelmet.
Vártalak, de TE nem jöttél.

Vártalak.
Az alkony lenyugvó fényében, az üres lakásunkban, mikor Apám-Anyám Angliába utazott. Vártalak, mert a tizennyolc évem már követelte a beteljesülést. Vártalak. Egy fürdőköpenyben miután két órát áztam az illatos fürdősókkal teleszórt kád vizében. A tükör előtt néztem magam meztelenül. Féltem, hogy kicsinek találod a melleim. Féltem, hogy nem elég formás a fenekem. Féltem, hogy alacsony vagyok. És féltem a pillanattól amikor meztelen öleljük egymást és NŐVÉ válok és TE FÉRFIVÁ. Féltem, de akartam a pillanatot.
Vártalak, de TE nem jöttél.

Vártalak.
Apás szülést akartunk. Azt, hogy TE ott állj mellettem a szülőszobában és fogd a kezem. Letöröld arcomról az izzadságot. Rám mosolyogj, én visszamosolyogjak és elmúljon a fájdalom. Akartam, hogy lásd a gyermekünk születését. Lásd a vérző testem, halld az első sírást. Akartam, hogy a kezedbe adják életünk értelmét és én hálásan nézzem az erős férfit aki értünk él.
Vártalak, de TE nem jöttél.

Vártalak.
Vártalak, ott a kórházi szobában, mikor az élet összeroppantott és a démonok martaléka voltam. Vártalak, amikor "abból" a világból visszahoztak és én is élni akartam. Vártalak, hogy kezed megfogjam és rád bízzam magam. Vártalak, hogy belőled merítsek erőt.
Vártalak, de TE nem jöttél.

Vártalak.
A lélekharang halk hangjára lépni melletted, beléd kapaszkodni, hogy elviseljem Apám elvesztését. Annak távozását aki nekem a legdrágább volt és én neki a legkedvesebb lánya. Egy-egy szál rózsával a kezünkben állni a sír szélén, Veled átélni amit talán nem is lehet. Temetni azt aki az örök életet érdemelte volna. A válladra hajtani a fejem és zokogni. Hozzád bújni, a biztonságba, a szeretetbe, a megértésbe.
Vártalak, de TE nem jöttél.

Vártalak.
Vártalak egy hosszú életen keresztül. Vártalak minden pillanatban. Hittem, hogy jössz - mert Téged vártalak. Hittem, hogy eljön az a pillanat amikor magadhoz ölelsz és én magamhoz ölellek. Hittem, hogy az életem a tiéd és a Te életed az enyém. Tudtam, hogy ennek így kell történnie.Mert minket egymásnak teremtett az Isten.

Vártalak - és eljöttél.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-11-22 18:01:22
Utolsó módosítás ideje: 2016-12-23 14:24:32


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-29 13:11   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 12:40   Napló: A fény nem publikus
2024-03-29 12:28   Napló: Bátai Tibor
2024-03-29 11:52   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:45   Napló: az univerzum szélén
2024-03-29 11:42   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:12   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 11:07   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 10:35   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 22:38   Napló: A fény nem publikus