Ébredés 2.




Eldobott csendekre zajok lépnek,
oszlik  a sötét,  a világ ébred,
szemhéjam alól illan az álom,
tudat  mélázik a valóságon.

Hajnal hajol be a zárt ablakon,
bennem még sötét, a kávém iszom,
a gondolat verslábakat lógat,
de még nem jut szép tinta a szónak.

Fénysugárból seprűt köt a reggel,
és söpörni kezd nagy lendülettel,
minden árnyék az ágy alá gurul,
egy csöppnyi sötét kacag huncutul.

Ablak nyílik, a vadgalamb hangja
röppen, s leül szembe a sarokba,
oda hová az akác sóhajtott
bódító édes virágillatot.

Szép ez a reggel, de mégis hagyom,
indulok, terhek nőnek  vállamon,
s mire az utca végéhez érek,
összetörnek lelkemben a fények.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-05-31 15:55:20
Utolsó módosítás ideje: 2015-05-31 15:55:20