Esőt várva
Szótlanul nézzük az eget
Várjuk, várjuk az esőt.
Szeretnénk ha lemosná
arcunk.
Ha lemosná a sebekbe
ülepedett port.
Mert sebeink nem
gyógyulnak.
A mélyben tovább
fájnak.
Az élet adta régi fájdalom.
Érzések, emlékek, tettek.
A nehéz kővé lett remények.
Mind itt vannak.
Soha nem lesznek másé.
Hordozzuk őket.
Mosolyunk alatt bújnak.
Egyre több
egyre messzebbről
ráncokká mélyülnek.
S por mit a szél arcunkba
fúj- ott ragad.
Hát várjuk-várjuk az esőt.
Hogy lemossa a port.
Mert így- alig látszódnak
a sebek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-01-27 19:05:24
Utolsó módosítás ideje: 2015-01-27 19:05:24