Pf. 311.

Belefojtom magam a kihullott hajszálakba,
három vagy négy év porába,
mosatlan ágyneműkbe.
Nem szeretted a friss öblítőszagút.
Azóta én sem tudom elviselni.
Biztonságot csak a megszokott,
elképzelt otthonillat adhat.
Gyakran hívlak meg oda,
ahol ezt érezhetnénk.
Persze nem érezzük.
Megsimogatom az arcod,
beletúrok a hajadba.
Vajon milyen lehet most?
Percek alatt napokig beszélek hozzád.
A gondolatok könnyűek, formátlanok.
Nem fojtom őket szavakba.
Nem kéred, nem kérdezel.
Megértesz így is.
A kezedre gondolok,
nézem a betűket, amiket vele.
Ha úgy esik rájuk a fény,
mintha még nedves lenne a tinta.
Képzeletben végre válaszolok.
Írok valami rég nem létező címre.
Negyedévente előfizetem a régi postafiókot,
és várom a válaszod.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-11-05 18:50:06
Utolsó módosítás ideje: 2014-10-04 22:02:44