Vándorok virága(1)

mondd kedves mi legyen,
ha az ember egyszerűen megunta az életét,
nincs mit felvegyen, a kabát rég' zaciba,
és ez az örökös készenlét,
hogy indulni kell, bárhova,
legyen az kötél, borotva, esetleg gyógyszerek,
és az agyban dob pereg, mikor
feltántorog rettegésből tákolt magán vérpadára.

és ilyenkor hiába hívod az Istent,
mert megváltásod már többször elherdáltad,
kellett a pénz, borra, nőre,
és játszod a koldusok legfattyabb királyát,
egy műanyagpohárban előtted a szánalom fillérei,
szádban a valahol volt kémény kesernyés füstje,
szemedben megrakott vagonok keréksikolya,
mert azért meghalni tudni kell.

kedves, ezen az úton sosincs megérkezés,
ahogy öregszel egyre sűrűbben temetsz
a csontvázzá vált jegenyék alá,
és a dombokra a vándorok virágát a napfényt rakod,
amit az otthonmaradottak sosem ismerhetnek,
de tisztelni kell őket, mert ők a haza, a nyugalom,
és egyszer ezekkel tarisznyádban,
majd elszunnyadsz mint a hajnali csillagok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-04-23 12:32:01
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-23 12:32:01