Éjjeli mámor
Szilánkos léptem, kettétört énem
idomtalan kopog kopott sarkán.
most hazatértem, vétkes a lelkem
fogadj öledbe édesanyám.
eszetlen tett, ha úgy hozza a sansz
hogy fiatal bakfis hörpintsen azt,
mi lábát megtöri s padlóra kényszeríti,
most mámorosan rántott a föld pihenni.
esetlen görcsben estem a csöndben,
s kockakő padló mi kemény, alávaló
kapott csak el, s nyekkent a testem,
így jár az, ki könnyen becsapható.
Kéjhajhász bűne ez, a dalolva hazudó
s hazudva dalolom,könnyem nem csobogó.
Keserű az eszmélés, sajgó a felkelés
anyám még szendereg, maradjon így.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-03-20 19:14:24
Utolsó módosítás ideje: 2012-03-20 19:14:24