Tudom
Nyughatatlan lélek lobog lényemben.
Fényre óhajtozom. Napos oldalon lebegek!?
Sötét szobába rejtőzöm; ez kíméletlen emberek.
Fázom télen-nyáron. Belső csendre vágyom.
Mégis a rádió zenéje-zaja hátterében fekszem az ágyon.
Az igazi csend, mikor magammal lehetnék, nem létezik.
Pedig a meditáció medre ritkán a csendbe visz.
Menekülés. Félelem féktelen lényemnek fénytelen
Élet. Mikor szárnyalok végre szabadon? Ez lenne az életem.
Tudom. Teremtő Atyám bízom benned! Segíts! Megköszönöm neked!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Aranysor Művészeti Lap, 2010
Feltöltés ideje: 2011-08-25 11:19:24
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-25 11:19:24