Halk Károly : (A következő céltalan állomáson...)

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 1 napja
Farkas György 1 napja
Cservinka Dávid 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 2 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Bátai Tibor 3 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 11 napja
Duma György 11 napja
DOKK_FAQ 12 napja
Csombor Blanka 15 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 17 napja
Zsigmond Eszter 20 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 36 perce
A fény nem publikus 1 órája
Bátai Tibor 1 órája
az univerzum szélén 2 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 2 órája
Jószándékú párbeszélgetés 4 órája
Ötvös Németh Edit naplója 19 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 20 órája
Gyurcsi 1 napja
A vádlottak padján 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
nélküled 3 napja
mix 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Halk Károly
(A következő céltalan állomáson...)

A következő céltalan állomáson
kihány magából a villamos
idegen nők és gyermekek lábai elé.
Mintha egy szörny lélegezne,
a régit kifújja, a az újat beszívja,
s máris csúszik tovább pöfeteg hasán.
A megállóban egy lány ücsörög,
fülcimpájából biztosítótű lóg,
férfiak sétálnak kézenfogva.
Felállok, kiporolom nadrágomból a várost,
Undorral indulok el a másik járathoz,
mintha koszos pocsolyában lépkednék.
Nagy levegőt veszek, és lemerülök
az aluljáró katakombaszagába.
Sietek a túloldalra, Sárga-folyókat kerülgetek,
pokrócba csavarodva egy hajléktalan
a területét féltve rámvicsorog.
A felszínen kipirult felhők várnak,
az este a horizont alatt toporog,
türelmetlenül sötétedni kezd,
frissen ültetett utcalámpák fényében
finoman összehúzódnak a járdakövek,
ezüstös szemed lassan felkel
a többemeletes óriások mögül.
A leágazásnál, ahol mindig vártalak,
eszembe jut néhány találkozásunk,
amikor köszönésképpen megérintettelek
a magam udvariatlan módján.
Aztán, ahogy eltűntél belőlem,
eltűnik a kép is, semmibe vesznek
a tört percek az idő kihűlt ujjain.
Leszegett fejjel sunnyogok tovább,
hátha nem vesznek észre az ismerős padok,
nem merek a jelzőlámpa szemébe nézni,
csalódva mordul rám zümmögő hangján:
"Haladj tovább, ha nem akarsz trét."
Fájó lábakon a megállóhoz érek
egy szétmarcangolt ház teteme mellett.
Asszonyok zoknival, terítővel kínálnak,
üresen tátognak a forgalom zajában,
mellettük egy süket pár kellemesen társalog.
A ruhámba szagolok, még érzem a bűzt,
megpróbálom elnyomni egy cigarettával,
a koldusok, mint a szentjánosbogarak,
körém gyűlnek az öngyújtó fényére.
Körbenézek, és azon töprengek,
mi mást is lehetne mondani a városról,
mint hogy ház ház mellett, mozdulatlan,
egymásra pakolt kukacok, hernyók,
összekapaszkodva, együtt borulva, vagy sehogy.
Hiába vagyok odakinn, az utcán,
a falak jobban összepréselnek,
mint egy szűk szuterén szobában.
Roskadozó kocsik, csapkodó tömegek
dobálnak folyton kerületről kerületre,
néha kifordulok belőlük, mint csont a földből,
de vissza is nyelnek, mert csak töredék vagyok,
mindenki klónja, hiába van nevem,
nem ment meg a névtelenségtől,
kilenc betűbe sűrítenek össze,
táskákba pakolnak és zsebekbe gyűrnek,
belélegeznek, majd később kihánynak
idegen nők és gyermekek lábai elé,
és csak várok újabb és újabb csatlakozásra,
míg egy estén, ezüstös íriszed fényében,
ősz fürtjeim végét rágcsálva,
farkasszemet nézve az emlékekkel
állok majd egyhelyben, meredten,
mint aki visszanézett Sodomára,
amikor lassítva a megállóhoz simul,
és kitárja fekete ajtajait az utolsó,
számozatlan busz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-11 00:15:03
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-11 00:15:03


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-29 13:11   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 12:40   Napló: A fény nem publikus
2024-03-29 12:28   Napló: Bátai Tibor
2024-03-29 11:52   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:45   Napló: az univerzum szélén
2024-03-29 11:42   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:12   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 11:07   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 10:35   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 22:38   Napló: A fény nem publikus