Pálya Szilveszter
Nem rólad...
Egész éjjel írtam,
bevallom töredelmesen,
igazul: Nem rólad...
Bár így tettem volna...
Lennének odaadó szavak,
ki nem fáradó mondatok,
s repkedő képzetek ezrei,
mik Hozzád szólnak!
Meséltem volna a Szélnek,
hogy milyen is vagy,
- igaz tünemények sora -,
de soha sem az enyém...
Ő elhinné, mert ismer,
Téged is...engem is,
mint pajtását, kivel
játszott már hetykén!
Leírtam volna, hogy
milyen szépek melegen
csillogó, barna szemeid,
miknél szebbet nem láttam...
S hozzájuk képest
az egek mind éji
bódulata, megunt
szürke, vad árnyak!
Nem rólad írtam
messze zengő, hevesen
dühben tajtékozó ódák
megkönnyítő sorát...
Mert tudom: Neked nem
számít, s nem kérded,
hogy miért kaparászok
e fajta kegyes fohászt!
Talán elhiszem magam
is..., hogy majd látod
belül magányos,
éhes lélek vagyok...
Nem fogsz félni,
keresni kellő kifogást,
s elfogadod azt, mit
- magamat - neked adok!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
|
|
|