Harci dal




Szeles borzongás van,
Nincs emberi szó,
Kopár holt minden,
Az érzés kiábrándító.
Bennem időtlen az idő,
Bejárhatatlan a tér,
Egy sivár keresztútnál
A valamit várom én.
Védtelen testem-lelkem
Már bárkitől szállást kér,
Vacogva szolgál bárhol
Egy jászolnyi melegér’.
Mint árva kísértet,
Kit a reggel sírba űz,
Keresem kábán bolyongva
Valahol ég-e pásztortűz?
Fagyos sötét az éter,
Néma, dermesztő az űr,
Csak a csillagos ég
Takar be lepelül.
Az éden még el sem érkezett,
És máris véget ér.
Nagy árat szabtál Isten,
Az első alma szüretér.’

Sz. Nagy János








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.