Nekrológ
Január volt. Hajnal, hideg és jég.
Hófelhőt kavart vonatom sietve,
Ám hirtelen visított a vészfék,
Mert ember feküdt a néma sínekre.
Egy élet elmúlt, ahogy elmúlt az éj,
A szerelvény áthaladt felette,
Porrá változtatta a forgó acél,
Feledés fátyla rögvest befedte.
Ismét. Vesztőhely télen. Semmit sem tudunk.
Vérmaszatos talány keresztezte utunk;
Halandóság-varázs, kitöltetlen álom.
Elmélázunk ugyan, néhány pillanatra,
De visszaváltozunk, keselyű-alakba,
S tovább zakatolunk, át a téli tájon.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -
