Pavlovits Dávid
Bagatell, ünnepnapra
Kisszobám és kisfejem,
orrcimpám és kiskezem,
parányi kis végzetem,
skatulyányi, fiolányi,
épp csak felvett kiszubbonyban,
szedett-vedett, rusnya zsebben
huncutul őrizgetett,
kesztyűben dédelgetett,
tenyérnyi kis gyötrelem.
Aprócska kis szorongás
lóbálja magát nekem,
vigyorít a kézfejem,
még tükörben is nézhetem.
Állam lilás, borostás
sörtéin, s e rozsdás,
nyakam menti fövenyen,
nylonszínű köpenyem
gallérjának redőin,
s koponyám szőr-tetőin
apró-cseprő szorongás
rázza e kis kézfejem,
balkézzel integetem,
s húsomat felvágni még?
igazán, ez semmiség.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
|
|
|