Fonnyasztó nyár
Harminchat fokot jósoltak mára.
Már józanságom megtartásához
Is valami éltető nedű kell,
Hogy testem ne szenvedjen
Ilyen kényszeredetten, már-már
Csillogó táncot járnak a verejtékcseppek,
A homlokom és a lábujjaim is
Úsznak e kiáramló nedvekben,
Nem csoda, hogy
Lázadozik szívem is, hintázik
Fel-alá mellkasom bölcsőjében,
Míg lassan fogom magam, csupasz
Testemet a nap felé tartom, szemeimben
Már napkarikák úsznak, és harcolunk
Én és a forró világ.
Gyorsan pihegek
A tikkasztó napsugarak között,
S hamarosan a körmöm alá is bekúszik
Egy eltévedt életkedv.
Lassan élek.
Harminchat fokot jósoltak mára.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.