A Tiszai pu.-on
Csak átfutottál egy hajnali didergéssel
Azon a szennyes aluljárón, vonatok
Közti andalító zsibongáson lépdeltél,
És így is te voltál a legrészegítőbb
Dolog az éledező állomáson.
Mint egy átviharzó érzés, úgy
Szálltál le a mélybe, s vetted el
Tekintetét száz dolgos embernek,
Még így is, hogy szemedben
Kialvatlanság ordítozott, s még így is,
Hogy magadnak nem hiszed,
Még így is te voltál odalent,
Hajnali ötkor, egy egész pályaudvar
Voksolásán vitathatatlanul a legszebb.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.