NAPLÓK: mix Legutóbbi olvasó: 2010-09-07 23:58 Összes olvasás: 237
| 158. | [tulajdonos]: ... | 2010-09-06 23:39 | | Pardon: versírás, verselemzés |
| 157. | [tulajdonos]: dokk | 2010-04-23 12:09 | Ezt még a dokk estre szántam
Kicsit eklektikusan – ilyesmik jutottak eszembe
Valakitől azt hallottam egyszer: egy embernek az erőssége egyúttal a hátránya is.
Kicsit így van ez a dokkal is: a dokkon szabadság van. Nincs kötelező regisztráció, nincs ajánlás - az látogatja, aki akarja, néha felborul minden, megszűnik egy időre, aztán újraéled poraiból, mint a főnix madár.
A dokk úgy van felépítve, és úgy működik, hogy ez a szabadság azért nem parttalan: vannak szakmai elvárások, szigorú és sajátos, a dokkra jellemző megmérettetés. Abszolút mérce nincs sehol, itt sem – de nem baj az, ha egy oldalnak karaktere van.
Néha sajnálom, ha valakit másképp mér meg, mint ahogy én látom. Néha örülök, amikor kölcsönös idegenkedés után a költő és az oldal egymásra talál.
A dokk sokrétű, és ez a sokrétűség az aktivitásra, az alkotásra van kihegyezve. Nincs netes újság jellege, mint mondjuk a Héttoronynak, vagy a literának, nem elsődleges az irodalmi eseményekről történő tájékoztatás, bár a fórumban vannak irodalmi hírek.
De ez azért másodlagos.
Vers írás, vers elemzés, naplók, üzenőfalak – minden egy sajátos irodalmi működés , elsősorban a költészet szolgálatában.
Mert ez is fontos: az az alázat, amivel a dokk ehhez közelít: nekem jó, nagyon jó érzés például, hogy belépek az oldalra, és egy vers fogad. Rögtön benne vagyok a sűrűjében: a lényeget látom, amiért az oldal létrejött.
Megtartó ereje van, önszabályozó és közösség teremtő képessége, és ez a felépítésének és a gazdagságának köszönhető.
Nem mindig működik minden funkció, de olyan mint a vese: ha levágunk belőle egy darabot, a maradék is képes ellátni a feladatát. Persze azért akkor az igazi, amikor minden működik.
A DOKK műhely - egy műhely ahol munka van lehet időnként piszkos, olajos..
A dokk netes irodalmi kávéház: szeretem. |
| 156. | [tulajdonos]: Az meglett ember... | 2009-08-17 23:44 | A prédikáció számomra művészeti forma. Az alábbi írást NEM térítési céllal tettem fel (már csak azért sem, mert jelen pillanatban semmiféle vallást nem gyakorlok). De azt hiszem, a szöveg ismeretében ez nem is szorul magyarázatra.
Részlet Miklósi-Vári Katinka Svájcban élő unitárius lelkésznő prédikációjából (elmondásra szánt változat)
"A felolvasott textus életem egy meghatározó mondata.
A féltve őrzött családi örökség egyik könyve, egy teológiai tanár ősöm, Vári Albert prédikációs gyűjteménye: Keressétek először Istennek országát!
Gyerekkoromban a világ legtermészetesebb dolgának tartottam, hogy ez a mondat maga az Örökség.
Azóta is gyakran ez a mondat „ tesz helyre” engem. S mintegy ráadásként ellát erővel és reménységgel.
Aggódni szoktunk. Egyedül és közösen is. Legtöbbször van is jó okunk erre.
Az ember alól azonban akkor csúszik ki a talaj, ha belevész a részletekbe, a körülmények taglalásába.
A „teljesség igénye nélkül” írunk dolgozatot és éljük életünket. Úgy gondoljuk, a teljesség, a tökéletesség, a Hegyi Beszéd tanok nélküli erkölcstana – lehetetlen embernek, ezért meg sem próbáljuk.
Paul Tillich diagnózisa évtizedekkel korábbi, de aktualitása csak erősödik:
„a nyugati ember jelenlegi szituációjában az a döntő tényező, hogy elveszítette a mélység dimenzióját”
Behatároltuk magunkat a mindennapi teendők korlátai közé, vagy éppenséggel korlátozottságunkba. Horizontálisan vergődünk, mert nem merünk felfele vagy a mélyrétegeinkbe nézni. ....…
Ez a HB-ből származó mondat mégis kínál egy más minőségű életet.
Az „én”-t, mely önnön létébe vetetten vergődik – más kontextusba helyezi: Keressétek ( többes szám!) keressétek először Isten országát!
S mindaz, amire valóban szükségetek van a léthez, amiért egyenként küzdve elfásultok, kiüresedtek, ráadásul megadatik.
Ajándékként! Mintegy mellékhatásként, a dolgok elrendeződnek. Ez lenne az a bizonyos, nélkülözhetetlen RÁHAGYATKOZÁS ......
Keressétek először Istennek országát!
Jézus nem is azt mondja, hogy „ha majd megtaláljátok Istennek országát ….” Nem. Nem kell megtalálni a végtelen magasságú helyen a titkos erejű növényt, hogy a szeretett lénynek elhozva az meggyógyuljon, mint a mesében. Csak azt, hogy ne aprózódjatok el, Isten országára tekintsetek, s ez már önmagában elegendő ahhoz, hogy megtaláljátok, ajándékként, ráadásként megkapjátok a keresés útjának részletkérdéseihez a feltételeket. Ez legyen az irányultságotokat meghatározó pont. A gondok helyett a gondviselésre fordítsátok tekintetetek!
Van egy mondóka, amely erre rímel:
Árnyék mögött fény ragyog,
Nagyobb mögött még nagyobb,
Amire nézek, az vagyok.
Keressétek…
Ne akarjátok mindenáron megtalálni, mert ha azt hiszitek valamit megragadtatok, hogy a leckét már megtanultátok, akkor hamis az egész, a lényeg a folyamatos keresésében van.
Létünk- sorsunk gyökerében is felfele mutat, a felsőbb létre utal. Az embernek – mint ahogy Victor Frankl mondja- szellemi szempontból nincs eleve elrendelt lénye. Azzá lesz, amit felfele és mélységeibe (gyökereire) nézve magába fogad.
Az ember képes saját sorsával szembeni beállítódásait megváltoztatni.
Mert ez az Istenországa-keresés úgy képes értelmet adni életünknek, hogy hitet ad. S ez a hit, nevezzük ez alkalommal ezt életre-nyitottságnak, meghatározza majd, hogy mit fogok észrevenni környezetemből. Ebből következően pedig milyen viszony-rendszerekbe, kapcsolatokba lépek be, s hogy ezeknek a kapcsolatoknak milyen értéket tulajdonítok.
Vagyis: csak életem nyomorultságára vagyok nyitott, Istent csak tárgyként kezelem, urambocsá panaszlásának használom. Vagy engedem őt, hogy belépjen életembe.
Jelen merek lenni a mindig jelenlévő Isten számára.
Isten országának keresése azonban nem mindig emelkedett hangulatú időszak, nem diadalmenet, aki erre vár, valamit még nem értett meg.
Ez a mai vasárnap kicsit ilyen… Áldozócsütörtök és pünkösd közötti időszak, a magára maradott ember időszaka… sokszor egész életünk ilyen: Jézus már a mennyben, de a Szentlelkére még csak várunk, még nem töltetett ki. Még nem értünk nemhogy nyelveken, de jóformán semmit. Ez is része a keresésének.
A misztikusok számolnak be gyakran erről a tapasztalás előtti ködről, Isten csendjének kínos érzéséről. A lélek sötét éjszakája, amint Keresztes Szent János számol be. Ezen keresztül vezet az út, az Istenországa keresése nem rózsaszirmokkal meghintett kerti séta. Néha kötéltánc.
Nehéz meghallani Isten szólítását a civilizáció zajában. De ha egyszer már megszólított, láthatóvá válik hirtelen: a határokat, melyek korlátoznak, mi magunk szabtuk magunknak és másoknak, vagy épp mi hitelesítjük ezeket, azáltal, hogy ott ragadva hagyjuk életünket.
A hit prizmáján át válik láthatóvá: minden ajándék!
A megajándékozottnak pedig nem is jut eszébe aggódni.
Ne aggódjatok tehát a mindennapi életfeltételetek miatt. Hanem keressétek, minden nap, a mindennapi lelki kenyeret, induljatok el Isten országa felé!
Ámen.
((József Attlia
Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.")) " |
Olvasói hozzászólások nélkül| 155. | Mülléder+Mari: reinkarnál | [tulajdonos]: ... | 2009-07-20 09:56 | Minden szó kockázat, ami Igen és Nem között elbír egy határozott mondatot.
A Törvény tétlen. Szótlan. Kivár. Pontot keres. Addig te bizonytalan: mondhatod |
| 154. | [tulajdonos]: ... | 2009-07-17 18:50 | Amnéziában szenved most a dokk
Ki tudja malőr, vagy más volt az ok
Nagytakarítás. Ez már így esett
Lenullázódnak mind a rendszerek |
| 153. | [tulajdonos]: re: | georgia41: nem Tessedik | 2009-06-20 23:09 | Kedves Tessényi Györgyi!
Egy magánlevelezésben kaptam ezt a verset, olyan különös és szép volt, hogy hirtelen lelkesedésemben feltettem ide és a litera "Hadd szóljon" rovatába. Meggondolatlanság volt. Az a kedves barátnőm, akitől a levelet kaptam, írta is, hogy ezt elhamarkodtam. Kértem mindkét fórumon a vers törlését, de nem törölték, valószínű azért, mert a vers - és a fordítás - gyönyörű. Hogy mentsem ami menthető, odaírtam a fordító nevét - elnézést kérek, hogy hibáztam. Ha ragaszkodik hozzá, még egyszer, és nyomatékosan kérni fogom a törlést. Esetleg nem engedélyezné, hogy mégis maradhasson a naplómban? Olyan szép, és én örültem, hogy az élményemet a dokkos versszerető/értő társaimmal megoszthatom. Üdvözlettel Fűri Mária |
Olvasói hozzászólások nélkül| 152. | georgia41: nem Tessedik | [tulajdonos]: re | 2009-06-20 19:47 | Ugyan nagyon ismert név a Tessedik, de engem Tessényinek hivnak, ami egy kicsit több odafigyeléssel helyesen szerepelhetett volna forditàsom utàn.
Hilde Domin verseit nagyon szeretem ezért minden probàlkozàsom szivemen fekszik. |
Olvasói hozzászólások nélkül| 150. | [tulajdonos]: Fűri Rajmond: | 2009-05-04 19:48 | Mindenki meghalt. Eltelt ötven év.
Még áll a ház, még folyik a patak.
Toronyban tüzet nem jelez harang,
Elbontották a kovács műhelyét.
A cseresznyefák mind elvadultak.
Az utat fű nőtte be, a dombon
virágok nyílnak szerte, szabadon,
s a temetőben hantok vonulnak.
A csend vastagon megtelepedett.
Gyógyítja a hiányt és önmagát.
Szemét nyitogatja, hátha meglát
egymáshoz eltaláló lelkeket.
Valami rezzen, egy árnyék moccan.
Béke lesz végre, zajos, pántlikás,
és munka, sok könnyel, és látomás.
Hallani, ahogy a szívünk dobban. |
|
|
