Volt egy pillanat: Szerencséd, hogy öreganyádnak

NAPLÓK: Volt egy pillanat
Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 09:04 Összes olvasás: 49733

Korábbi hozzászólások:

57.	[tulajdonos]: Szerencséd, hogy öreganyádnak	2017-06-18 12:47
Első fejezet Amelyből kiderül, hogy a rossz fiú kész jó útra térni, cserébe, viszont, jutalmat vár. Ezért, még hajlandó udvarolni is, de úgy tesz, mintha csak szeretne udvarolni. Továbbá, a rossz kislány, örömmel bekapja a horgot, de még a Szulejmán jobban érdekli. Az is kiderül, néha milyen kevés kell a boldogsághoz. Barátaim! Hisztek a sorsszerűségben? Igen? Nem? Hát akkor figyeljetek! Motto: " Az ihlet fényében, minden értékes és fontos! " sailor Febe? Levelezésünkig, kétszer láttam Őt személyesen. Először, méhészkedtem éppen, mikor becsöngetett hozzám a kapun. A biciklijét maga előtt tartva állt a járdán. Egy jelentéktelen, szomorú, mosolytalan, kicsi, vézna fiatalembernek tűnt. Később, visszagondolva, egy pókerarcot láttam magam előtt. Nem ismertem. Méhanya, vagy raj után érdeklődött. Miután bemutatkozott, beszélgetni kezdtünk a kulcsra zárt kapu két oldalán. Hátsó szándéka nem igen lehetett, csak az után, hogy hirtelen kinyitottam a kaput, és behívtam rajta, hogy megmutassam a méheimet a kaptárokkal. Ma sem értem, mi ütött belém? Újdonsült barátnőm, segítségképpen, hátul kapálta a veteményest, hogy addig is, tudjak a méhekkel foglalkozni. Hangos szóval köszöntötték egymást. Elsétáltunk a csirkeól mellett, majd megkerülve a vadszilvafát, bekanyarodtunk a kaptárokhoz, és megálltunk. Én a harmadik, ő a második kaptár mögött. Felnyitottam azt, amivel érkezésekor akartam éppen foglalkozni. Talán mert büszke voltam arra a méhözönre, amivé sikerült felfejlesztenem a családokat, s jól esett valaki hozzáértőnek megmutatni. Közben kérdezgettem Őt, honnan vannak a méhei? Mióta vannak? Hányan vannak? S valahogyan, a rajbefogásra terelődött a szó, és arra, hogy Ő egy nagy fa tetejéről, a méhek után mászva, akkorát zuhant, hogy azt hitte, soha többet nem fog tudni fölkelni a földről. Azóta is fájlalja a derekát. S hogy továbbra se ment el a kedve a rajbefogástól, az elszántságát, a méhek iránti elkötelezettségét mutatta, ami nekem nagyon tetszett. Szívesen segít, ha kérem, ajánlotta, csak szóljak, és jön. A kapunál, búcsúzáskor, telefonszámot cseréltünk. Mikor elment, s visszamentem a hátsókertbe, Ica megszidott. Vigyázzak, kit engedek be a portára, mert ez a Febe gyerek, olyan! Félteni kell tőle mindent. S elmesélte a történetet, ami köztük megesett. Rá kellett jönnöm, igaza van. Nem kell azt látni idegeneknek, mi van, vagy mi nincs a portán. Úgyhogy elhatároztam, nem fogom felhívni, s máskor óvatosabb leszek. Azonban, véletlenül, vagy nem, még egyszer találkoztunk, Editkénél. Délután, még erősen tűzött a nap, mikor a verandán, a szőlőlugas árnyékában ülve, beszélgettünk. Telt múlt az idő. A nyár a vége felé közeledett. * Febe -Heló 2014. augusztus 27. Három nap eltelt, mire észrevettem, hogy valaki írt nekem. Még nem nagyon ismertem, hogyan működik a fész. Kicsit furcsa volt, hogy ez a fiatalember írt, talán elsőnek. Vajon mit akarhat? Beszélgetni? Lehet, hogy unatkozik? Most utólag visszaemlékezve, talán ezt gondoltam. De, hisz erre való a fész! Nem? De, ha jobban belegondolok, talán várta a hívásomat, de hiába. Gill -Heló! Bocs hogy csak most vettem észre hogy írtál! Néha bekapcsolva hagyom a gépet, de nem vagyok a közelében. Febe -Oké, semmi baj! Hogy vannak a méhek? És te hogy vagy? Ez utóbbi kérdését, később nagyon megbánhatta, mert akkor is az orrára kötöttem, mikor nem kérdezte. Igaz, az legalább két év elteltével történt. De itt, ebben a helyzetben, még ártatlan vagyok. Gill -Köszönöm, mindannyian jól vagyunk. Nem etettem, nem füstöltem még. Nálad mi újság? Hallom Detkénél volt valami rablás. Febe -Na, az jó. Volt rablás, de az nálam volt, az etetés miatt. Mert kinti etetést akartam. Csak nem vettem figyelembe hogy Gábriel itt van a közelben. És valószínű, hogy az övé berabolta az enyémeket!!! Gábriel, a falu egyik legnagyobb állománnyal rendelkező méhésze. Aki mellesleg rokonom is. Az apukája még annak idején az enyémtől tanulta a méhészkedés. Gill -Miért akartál kinti etetést, hiszen nincs hordás, és azt mondtad tudod, hogy azt nem szabad? Kicsit bosszantott, hogy már megint a kinti etetésről beszélünk, holott Detkénél már megbeszéltük, hogy azt nem szabad. Később kiderült, hogy milyen sokan csinálnak ilyet, igaz nem etetést, hanem valami hasonlót. Pedig azt tudtommal TILOS! Mert nagy a rablás és a fertőzés veszély. Nemrég szegény anyukám összes méhét és felszerelését elégették nyúlós költésrothadás miatt. Febe -Igen tudom. De volt hordás! Gill -Nem értelek! Segíts megérteni! Mikor történt ez? Febe -Napközbe etettem volna kint. Gill -Hány napja? Febe -Múlt hét csütörtökön. Gill -Pontosan mi történt? Febe -Kitettem a nyesedéket hogy kihordják, és rablás lett belőle! De nem nagy baj lett. Meg az volt a baj, hogy nem raktam elég távol!!! Gill -Kényelemből? Nem akartál a kiolvasztással fáradozni? Mennyi hulla lett? Febe -Így van, azt is mondhatom. Gill -És még mit? Febe -Hál istenek nem sok volt a hulla!! Az etetésre gondoltam! Gill -Mennyi a nem sok? Febe -Kb. 3 marék hulla volt! Gill -De így nem tudod kontrollálni, hogy mennyit hordanak be! Itt, áthelyeztem a veszélyről a hangsúlyt a praktikumra. Febe -Nem, de többet nem csinálok ilyet! Bocsi, de mennem kell! Később leszek. Szia, szia. Akkor még nem tudtam, nem sejthettem, hogy később, mennyire fog fájni minden búcsú. Hamarosan megérted, hogy miért! Febe -És ekkor érkezett tőle egy matrica. / Egy színes virágcsokrot tartó kéz/ Gill -Ezt örömmel hallom, mármint hogy nem csinálsz ilyet. Szia! -Kedves! Tényleg örültem, és megnyugodtam. Az utóbbit, pedig a virágra értettem. Febe /fehér kiskutya, piros szívet rágcsál/ Ez egy újabb matrica volt. Most már felfigyeltem a jellegzetes üzenethangra, ami később annyiszor megdobogtatta a szívemet. Volt, hogy majdnem kiugrasztotta a mellkasomból! Biztos ismered ezt az érzést! Gill -Ez mi? Azt hiszem, felbátorodott, de lehet, kitervelt volt az egész! Én azt se bánom! Febe /Sárga pattogó gömbfej, piros szíveket szór. Brrrr!/ Gill -Hi-hi! Másfél óra múlva, felfigyeltem, a másik szobából, újra, arra az ismerős hangra! Febe /smile hangulatjel/ Gill -Na, megjöttél? Febe /heart hangulatje, azaz, piros szívecske/ -Igen, meg. Gill -Udvarolsz? Kérdeztem vakmerően! Hisz annyira nyilvánvaló volt már! Febe -Jó lenne! Gill -Csak? Febe -Néha, néha! Nincs kinek! Hogy hogy nincs kinek? Hisz itt vagyok én! Én szóba se jöhetek? - ágaskodott bennem az értetlenség, a csalódottság, ez ügyetlenség láttán. Akkor a matricákat nem is én kaptam talán? - gondolhattam volna, de gondolkozás nélkül válaszoltam. Most, hogy jobban belegondolok, már akkor úgy éreztem, hogy kaptam valamit tőle, amit most elvesz, s ezt nem akartam. S még valami. Miközben ezeket a sorokat írom, szüntelenül érzem, mennyire szeretem, ezt a drága kis csibészt! Legalábbis, mikor ezt írom, még így van. Gill -Váratlan fordulat! Febe -Na, ezt hogy értsem??? ??????? Fél óra eltelt, mire válaszoltam! Lehet, hogy azért, mert nem tudtam mit válaszoljak, vagy azért, mert ő tűnt el félórára. Aztán, mentő ötletem támadt. Gill -Majd holnap megmagyarázom. Szia. Nem jött válasz. Ekkor, még nem tudtam, honnan tudható az, hogy valaki éppen fenn van a chaten, vagy nincs. Mivel nem válaszolt, búcsúzóul, még annyit írtam. Gill -Bocs, de kezdődik a Szulejmán! Febe -Oké, benne vagyok. Jött a válasz másnap este. Na, most mi a fenét írjak? Lusta voltam gondolkozni, meg már nem is érdekelt az egész, ezért megírtam az igazat. Gill -Szia! Szóval, azt hittem udvarolsz nekem. Szívek, virágok! Észrevetted? Aztán meg azt írod, nincs kinek. Mármint udvarolni. Hú, leragadnak a szemeim. Jó éjt! Febe -Mit is mondjak? Nem tudok válaszolni! Majdnem, egy teljes nap telt el, mire a válasz megérkezett. Talán ő is úgy döntött, őszinte lesz, mert neki sem jutott az eszébe semmi. Gill -Jó válasz! Talán, őszintét kellett volna mondani jó helyett. S akkor, nem érzem úgy, hogy zsákutcába került a beszélgetés, ami egyébként úgyis akadozott. Febe -Mi?? Gill -Na jól van! Zsákutcába kerültünk. Elrontottam a beszélgetést és most nem tudom, hogy hozzam helyre? Annyira kínba voltam, hogy el sem hiszed! "...és akkor jött, a Tenkes kapitánya" Febe -SEMMI BAJ VALAMIT ELÁRULOK! VOLT egy 51 éves nőm, akivel néha-néha össze-összejártunk. És ő mindig azt mondta, hogy bocs, de elrontottam a beszélgetést!! De ez elő fordul néha!! Febe /Matrica. Újra az a pattogó sárga pofa, a fröcskölő piros szívekkel./ Febe /Apródfrizurás, rózsaszín hajú legényke, nagy, piros, szikrázó szívet nyújt át./ Gill -Nagyon, nagyon kedves, és én is bocsánatot kérek! Miért gondoltam azt, hogy ha ő bocsánatot kért nem is azt kell? Nem is értem! Febe -Oké semmi baj! Olyan nagyvonalúnak éreztem, és olyan hálás voltam ezért! Gill -Köszönöm! Febe /like jel, felfelé mutató hüvelykujj/ Később, hogy bosszantottak ezek a jelek! Annyi lett belőlük, mint a nyű! Gill /matrica/ Sikerült, egy jó nagy mosolygó fejet elküldeni! Febe /grin hangulatjel, kis szélesen mosolygó fejecske/ Gill /grin hangulatjel/ -Szintúgy! Hogy milyen unalmas is lehet másnak, e boldogság, el tudom képzelni. Ha emlékeztem volna rá, hogy milyen illékony e varázs, talán vigyázok rá, s még ma is élne. De akkor, a történetnek, a mesének, itt vége lenne. S boldogan élnék, míg meg nem halok! Nem így történt! Talán azért, mert később kiderült, hiába lett az enyém e boldogság, amit eddig nem ismertem. Ilyet nem! Soha! Nem tudtam mit kezdjek vele? Annyira váratlan volt! Vagy talán, más volt a baj, hogy mint a matricákhoz, elkezdtem hozzá ragaszkodni? Ez! A birtokolni vágyó bika természetem; a Battle Face fajtám! De most nagyon előre szaladtam! Febe /matricát küld/ Zöld béka mutogat a szájába. Vajon mit jelenthet? Gill -Ez mi? Febe -Béka Gill -Mit csinál? Febe -Mutogat a szájába. Gill -Miért? 31.8.2014 18:35 Febe -Nem tudom! Gill -Akkor miért küldted? Febe -Csak úgy! Mert ezt láttam jónak! Gill -De csak akarsz vele valamit üzenni! Febe -De mit is akarhatnék? Gill -Nem tudom. Sajnos a vicceket sem értem meg elsőre! Legtöbbször. Febe -Ja, ja! Gill -Jajajj! Febe -Mert hódolónak tartasz??? Gill -Nem tudom! Úgy érzem, működik köztünk valamiféle szimpátia. Kölcsönös! Febe -Ahhan, az jó! Gill -Talán! Febe -Igen! Úgy legyen! Gill -Ámen! Febe /grin hangulatjel, kicsi mosolygó fej, széles vigyor/ Gill /nagy mosolygó fej, sárga/ 31.8.2014 18:53 Febe /virágot küld/ Gill -Köszönöm szépen! Febe -Ugyan, nincs mit! Gill /hatalmas sárga kacagó fej/ Gill -Sajnos mennem kell! Holnap temetésre megyek, és készülnöm kell. Gill -Szia! Febe -Szia. Oké, az nem jó! Szia, szia. Jó éjt!! Febe -Cupp cupp Gill -Neked is! Puszi. Febe -Oké viszont!! Hú! Hogy ez a Febe, mekkora csibész! Ezt most gondolom így először! Mert akkor még egyikőnk sem tudta, valójában kivel is találkozott. Megbánás, megbocsájtás Bocsáss meg nekem! Újra kérlek! Ha nem tetted volna még meg! Mire kijöttem a fürdőkádból, s leültem törölközőben a gép elé, mint álmaim, szertefoszlottak verseim. Ezért, most imába foglalom, minden megmaradt, fürdőszobai gondolatom. Szeretlek,na! ....és ez így marad örökké, az idők végezetéig, és túl azon! Nem tehetek, nem tehetsz ellene semmit! Senki nem tehet! Megnyitottam feléd, szívem, lelkem kapuját, s így megkaptad az elévülhetetlen jogot, a szabad ki és bejárásra, mert bevésted magad oda, honnan mindenki más kirekesztve, az Örök Vincseszterembe. 2016. Április 3.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!