NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 12:01 Összes olvasás: 49791| 28. | [tulajdonos]: Verstöredékek két szólamra | 2017-05-12 08:29 |
Ami nekem oly hiányzik,
Az a meghittség, az az intimitás,
Amit nem is olyan régen,
Együtt teremtettünk.
*
Elpazaroltam bizalmadat,
Nem becsültem.
S most, hogy nincs,
Nagyon vágyom rá,
De nem tudom,
(S nem tudom),
Hogyan szerezzem vissza?
De talán,
(Jóllehet), vissza sem szerezhető!
Voltak szép idők,
Mikor felém irányultál,
Mikor odaadtad magad nekem.
De már csak emlékekből élek!
*
ET: - Ezek a De-k zavarnak!
*
Én: - Egyet azért meghagytam.
*
Úgy jártam,
Mint Ali Bohóc,
Aki dühében összetörte a babát,
S utána sírni kezdett,
Hogy milyen kár,
Hogy nincs babája!
*
ET:- Ez jó, csak nem vers.
*
Én: - Ki mondta hogy az? S attól még igaz!.
*
Mikor hívlak, akkora tömeg van a vonal végén
Akkora anyagsűrűség, hogy elnyeli fényem.
*
ET: - Itt a szingularitásra gondolsz?
*
Én: - Nem! Arra, hogy a fekete elnyeli a fényt.
*
Nehéz látni a másik ember boldogságát,
Amit te okoztál önmagad árán,
S te magad nem vagy az!
*
ET: - Akkor jobban látod a másik boldogságát, ha semmi közöd hozzá?
Én: - Nem jobban, csak nem fáj annyira!
*
A boldogtalanok nevében
Ha senki nem felelős más boldogságáért,
Csak magáért,
Miért van az, hogy mást boldoggá tudok tenni,
De magamat nem?
Talán, mi boldogtalanok, mi is azok vagyunk, boldogok.
Csak nem tudjuk,
De utólag mindig kiderül,
Mennyire azok voltunk!
*
ET: - Mikor utólag? A halálunk után?
Én: - A boldogtalanságnak is vannak fokozatai, mint a szeretetnek. Mikor igazán boldogtalan vagy, vagy még inkább boldogtalan mint előtte, akkor derül ki , korábban milyen boldog is voltál.
Mikor igazán, szeretsz, akkor derül ki, korábban mennyire nem szerettél! Minden valamihez képest valamilyen!
Arra utalok itt, hogy sok mindent, csak utólag voltam képes értékelni.
*
Keresem bizalmadat, mert elveszett,
S ahhoz hogy megtaláljam,
Lehet, abba kell hagynom a keresést.
*
ET: - Na, ez jó!
*
A boldogság keresésének abbahagyása,
A boldogság elengedése.
S láss csodát, az visszatér.
*
ET: - Ez is jó!
*
Látod Febe, ettől féltem,
S persze bekövetkezett.
Egy pillanatra enyém leszel,
S mire észbe kapok,
Már el is veszítelek.
*
ET: - Ez is jó!
*
Múlik a szerelem,
Múlik a vágy,
Szűnik a fájdalom.
ET: - Ez idáig egészen zseniális! Végre vers, végre ritmus, végre sodrás. Fejezd be másképpen!
Lassan lenyugszik bennem,
A felkavarodás.
Másképp
Múlik a szerelem,
Múlik a vágy,
Szűnik a fájdalom
Mi, marad a helyén,
Az csak az üresség,
Melybe ha jön utána,
Az újat befogadom.
Lassan lenyugszik bennem,
A felkavarodás.
Ehhez ragaszkodom!
*
Nem tudok másképp szeretni,
Csak hogyan szeretni tudok.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
